Keresés

Részletes keresés

Törölt nick Creative Commons License 2005-01-22 20:13:11 344

Még valami: hogy miért dohogok folyton? Pl. azért, mert apró dolgokon fölöslegesen felbosszantom magam. Mert túl komolyan veszem őket. De talán éppen e tulajdonságomnál fogva tudok a magam behatárolt jelentőségű területén valamennyire eredményes lenni. E tulajdonságomnak nyilván idegrendszeri okai lehetnek. De nem járnék jól akkor sem, ha pszichiáterhez fordulnék, mert az rögtön fölírna valami antidepresszánst, én meg azon zsörtölődnék, hogy nincs depresso, depressare ige, amelyből a depressans képezhető lenne (csak deprimo, depressus), és hiába tudom én jól, hogy ezt a szót nem a latinból, hanem az angolból vettük át, és így nem hibás, mert az orvosi nyelv elangolosodása (és az orvosok latintudásának csökkenése: ezt azért most már nagyon jó lenne, ha senki sem próbálná cáfolni) még külön bosszant :-)) De azért nem annyira, mert mégiscsak eredményesebben gyógyítanak ma, mint 100 évvel ezelőtt, ezt aztán igazán nem lehet tagadni, sőt ez egy jókora understatement.

Törölt nick Creative Commons License 2005-01-22 19:46:23 343

Kedves Kis Ádám!

 

A világért sem akartam volna egy elütést szóvá tenni, pláne Nálad, akit rumcihoz és LvT-hez hasonlóan őszintén tisztellek, kérlek, félre ne érts! Csak azért jeleztem a problémát, mert én rendszeresen látom a kifejezést professzor emeritusként leírva, sőt, ha jobban belegondolok, szinte csak így láttam eddig leírva magyar nyelvű iratokban. Ezt neveztem én hibrid írásmódnak, amelyet első körben mintha visszautasítottál volna. Most viszont, ha jól értelmezem, elismered, hogy helyesebb a professor emeritus írásmód a "hibrid" változatnál.

 

Az "émeritusz" kiejtésre történt utalást félig-meddig tréfás kiegészítésnek szántam. De ha már szóba hoztad: miért ne ejthetném ki úgy magyar beszédben is, hogy émeritusz, ha egyszer ez a helyes latin kiejtés? Hiába a magyar kontextus, ez mégiscsak egy idegen kifejezés marad, szemben pl. a teljesen német "emeritierter Professor" kifejezéssel. Persze egyáltalán nem ítélem el azokat sem, akik egyszerűen emerituszt ejtenek, hiszen ez aligha nevezhető hibának, és pláne össze sem hasonlítható azzal, mint pl. amikor a Parlamentben azt hallja az ember, hogy de lege ferenda: csupa rövid magánhangzóval - ami nem éppen a magasabb műveltség jele.

 

 

 

A hozzászólás:
Kis Ádám Creative Commons License 2005-01-22 18:58:17 342

Kedves Malaczky!

 

Azt hiszem, érdemes lenne utánagondolnod, miért vagy olyan elkeseredett.  Az ilyen érzéseknek sokkal több a belső oka, mint a külső. Engem nem fogsz tudni rábeszélni. Nem azért, mert annyira sikeres vagyok, hanem azért, mindennapjaimban megtalálom azt, amiért érdemes dolgozni, és megelégszem azzal, amit kapok érte.

 

Ami a professor emeritust illeti, elbizonytalanodtam, hogy a mi köreinkben ust vagy uszt ejtenek-e. Szerintem mind a kettő jó lehet. Azonban az émerutsz... hát ne haragudj, ilyen nincs. Az átlagos ejtésben nincs nyújtás.

 

Egyébként a következetlen írásra rengeteg a példa, mert ahol egy idegen szónak megrögződött a magyaros alakja, ott arra rájár az ember keze.

 

Emellett csak nagy csendben szeretnélek figyelmeztetni arra, hogy mivel az ember ide csak hevenyészve ír, az elütéseket nem szokás szóvá tenni.

 

Kis Ádám

Előzmény:
Törölt nick Creative Commons License 2005-01-22 14:52:29 340

Kedves Kis Ádám!

 

Lehet, hogy Te tudod a 3. kérdést jobban megítélni, és így bizonyára jobban is érzed Magad ebben a mai világban, mint jómagam (nota bene, én nem merő nosztalgikus érzelmek talaján, hanem releváns és jól dokumentálható tapasztalatok birtokában vagyok elkeseredve, és a nyilván ma is nem jelentéktelen számban létező kivételek  - tehát a most kb. 35-65 éves koruk ellenére régi mércével mérhető tudós egyéniségek - mellett csak az vigasztal, hogy a most felnövekvő fiatal értelmiségi elit, tehát kb. a mostani 30 évesek és a még fiatalabbak, új fellendülést hozhatnak).

 

Az viszont végképp nem fér a fejembe, hogy mitől ne lenne hibrid a professzor emeritus írásmód. Mint laikus csak nagyon bátortalanul merem Tőled megkérdezni: nem lenne helyesebb vagy latinosan (professor emeritus) vagy magyarosan (professzor emeritusz, esetleg a pótló nyújtásra tekintettel émeritusz) írni ezt a kifejezést? És  tudnál ilyen következetlen helyesírású kifejezésre más, elfogadott példát felhozni?

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!