Keresés

Részletes keresés

Kis Ádám Creative Commons License 2005-01-22 14:23:29 339

Kedves Malaczky

 

ad 1. Kinek a pap, kinek a papné

 

ad 2. Miért hibrid a helyesírás? Így is szokás mondani, ez lényegélben fonetikus (fonologikus) írás)

 

ad 3. Szerintem ez az okfejtésed teljesen nem idevaló, ezért az igazságtartalmával nem is kívánok foglalkozni.

Csak annyit jegyeznék meg, hogy a mai felsőoktatási rendszer sem a régivel, sem a nyugatival, sem a szovjettel nem egyezik meg, ezért nyilvánvalóan más a terminológiája. Ma vannak olyan tanszékek, amelyeket nem professzor, azaz egyetemi tanár vezet, hanem docens, és ugyanakkor dolgozhat ott egyteemi tanár is. A szeminárium szvsz teljesen más értelemben használatos, mint ahogy Te elemzed, az valamiképpen az előadás párja.

 

A hozzászólás emocionális hátterével nem tudok mit kezdeni: én ebben az egyetemi rendszerben tanultam, ebben tanítok, és nem értékelem annyira le magam, hogy a 19. századról nosztalgiázzam. A tudományos élet egyentlenségéről pedig mindegyik korból tudnék példákat hozni.

 

Kis Ádám

 

A hozzászólás:
Törölt nick Creative Commons License 2005-01-22 11:46:25 338

Kedves Kis Ádám!

 

Néhány rövid megjegyzés:

1) a professzornő nekem nem hangzik annyira idegenül, és hasznos lenne, ha jobban elterjedne.

2) a professzor emeritus hibrid helyesírását elvi alapon alkalmazod? Nem tartom szerencsésnek.

3) a tanszék (kafedra stb.) szó jelentésváltozása a Szovjetunióban, majd a testvéri szocialista országokban az 1950-es években  bekövetkezett nyelvi torzulások (bocs, ez ugye intolerancia, de sajnos így jön a nyelvemre) egyik példája, amelyen pl. a szeminárium szó is átment. A rendszerváltás után 15 évvel sajnos még mindig elsősorban a Rákosi-rendszerben kialakult jelentésben használjuk e szavakat, holott pl. Nyugat-Európában ma is - sit venia verbo - egy darab nyilvános rendes egyetemi tanárnak van tanszéke (quot professores tot cathedrae). Tkp. maga a "tanszékvezető" szó is szocialista képződmény. Különös módon sokak "visszamenőleges hatállyal" is alkalmazzák e szavakat, pl. a Ferenc József-i időkről vagy a Horthy-korszakról beszélve is azt mondják, hogy "X.Y.-t akkoriban kinevezték tanszékvezetővé", a "annak idején a Z tanszéket vezette", holott a tanszék akkoriban nem egy kis intézet volt, hanem szinte tényleg csak a professzor széke: a mai tanszék fogalmához akkor már közelebb álltak az 1880-as évektől kezdve létrejött egyetemi szemináriumok (kis tudományos műhelyek egy-egy könyvtárteremmel), amelyeknek vezetői általában igazgatói címet viseltek. Míg a tanszék fogalma felértékelődött (ill. kiszélesedett), a szemináriumé annál nagyobb mértékben degradálódott, és bár LvT szerint az égvilágon semmi visszaesés nincs a 100 év előtti egyetemi oktatói kar és hallgatóság szellemi nívójához, képzettségéhez képest (efölött egyszerűen nem tudok napirendre térni, különös tekintettel LvT mérhetetlen tudására és intelligenciájára), a mai egyetemről a legjobban talán a régi szemináriumok mint igazi (elit) tudományos műhelyek hiányoznak.

Előzmény:
Kis Ádám Creative Commons License 2005-01-22 10:53:39 337

A tanárnő ügyben úgysem tudunk továbblépni, amíg nem vethető fel annak a gondolata, hogy a -nő ebben a szóban nem összetételi elem, hanem képzőféle.

 

A normális közbeszédben a tanárnő foglalkozása: tanár; a doktornő foglalkozása: orvos.

 

Persze, bizonyos tapadás miatt nemcsak megszólításként funkcionál. Azért gondoljuk meg, az egyetemen a tanszékvezető az egyetemi tanár, sosem mondjuk, hogy *egyetemi tanárnő. De a szobájába belépve tanárnő-nek szólíyjuk, és - legalábbis a BTK-n név szerint is így szokás emlegetni: X.Y. tanárnő. Ha hallgatóság előtt szólunk hozzá, vagy emlegetjük, azt is szokás használni, hogy professzor asszony. Én a professzornővel még nem találkoztam. A pofesszor emeritus nőbemű változatával sem találkoztam.

 

Kis Ádám

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!