Keresés

Részletes keresés

LvT Creative Commons License 2005-01-18 16:06:38 275
Kedves Kis Ádám!

> Valamikor a helyesírás mély kérdéseivel a szövegszedők foglalkoztak.

Az ELTE-s nyelvészek most éppen azt propagálják, hogy kerüljön vissza ismét a szövegszedőkhöz: <http://seas3.elte.hu/nyelveszforum/viewtopic.php?t=52>.
A hozzászólás:
Kis Ádám Creative Commons License 2005-01-18 12:24:43 272

Kedves Lájszló!

 

Írod:

 

"Természetesen nem úgy értettem, hogy a normát igazítsa azt átlag olvasóhoz, hanem a nyelvezetét. Hogy ha az áltag olvasó szeretne igazodni a normához, akkor ne vegyük el kapásból a kedvét. Vagyis a szabályzat legyen jól érthető, könnyen kereshető, stb."

 

Vitatkoznék. Szerintem az AkH szép magyar nyelven van írva (lehet, hogy az a baj?) és helyenként kissé szájbarágósnak is mondható. Emellett azért keresni sem olyan nehéz benne, hiszen jó tartalomjegyzéke és valóban jó tárgymutatója van.

 

Az általatok kifogásolt eset eléggé extrém. Csatlakozva LvT gondolatmenetéhez, az AkH-ban nyilván azért nem fogalmazták meg határozott módon, mert nemigen okoz senkinek sem problémát. Persze, felvethető a következő kiadás előkészítése során, azonban a költség/haszon elv figyelembe vételével nem biztos, hogy érdemes.

 

 

Ami a tanácsadókat illeti, többféle irány van.

Leggyakoribbak a szójegyzékek, azok azonban nem igazítanak el a szón túli helyesírási problémák tárgyában.

Ezután következnek az iskolaiak, amelyek nagy valószínűséggel didaktikai szempontokat vesznek figyelembe.

A harmadik jelentős csoport a szaknyelvi helyesírás. Egy időben ezzel is foglalkoztak - nem a nyelvészek (magukban), hanem a szakmai közösségek. Kiemelkedő eredménye ennek a kémiai helyesírási szabályzat és a Műszaki Helyesírási Szótár. Ezek nemigen kaphatók.

Ez az utóbbi nagyon lényeges szempont, mert a szakmai helyesírások gyakran és szükségképpen ütköznek az AkH-val, és ilyenkor az AkH nekik ad elsőbbséget. 

 

Végül van még egy fontos szempont, a tipográfiai. Bár éppenséggel hajlok arra, hogy a tipográfiát, mint a metakommunikációt rögzíteni képes jelrendszert nem kellene a nyelvészettől messzire zavarni, tudomásul kell venni, hogy egy sor helyesírási kérdés voltaképpen tipográfiai. Például a rövidítések mögött álló pont tárgyában az AkH is leírja, hogy gyakran elhagyható (pl. a méretek rövidítése, pénzegységek mögül). Ez arra vall, hogy a rövidítés utáni pont immár tipográfiai konvenció. (Annál is inkább, mert a rövidítés nézetem szerint visszaszorul).

 

A tipográfiai szokásokat illetően nincs központi szabály, ez általában a kiadók belső ügye. PŐl. az OH-ban olvashatsz arról, hogy ők alkalmaztak félkövér kiemelést a szabályokban, melyet pl. az AkH nem (de pl. a műszaki helyesírási szótár szintén alkalmazta). 

 

Íme, egy jellegzetes példa ezekre az eltérésekre:

A számozott bekezdések esetében a régi akadémiai kiadó minden számjegy után tett pontot:

 

1.1.1. A központozás szabályai

 

ezzel szemben, a Műszaki Kiadó az utolsó számjegy mögé nem tett:

 

1.1.1 A központozás szabályai.

 

Valamikor a helyesírás mély kérdéseivel a szövegszedők foglalkoztak. Létezett egy kiadvány, amelyik a helyesírási és tipográfiai szabályokat egybefoglalta, talán Tipográfiai helyesírási szótár volt a címe (az egyémet valami szégyentelen eltulajdonította, de rumcinak biztos megvan). Azóta már lassan nincsenek szövegszedők, így a helyesírás szabályozásának egyik forrása nagyon kis vízhozamú.

 

Kis Ádám

 

 

 

 

 

 

Előzmény:
Lájszló Creative Commons License 2005-01-18 10:38:01 268
Kedves Ádám!

> Az AkH-nak pontosan az a szerepe, hogy egy normát mutasson. Hogy ez helyes-e vagy sem, az más kérdés, de hogy nem alkalmazkodhat sem az elvont olvasóhoz, sem az olvasói igények átlagához, az lényegi eleme.

Természetesen nem úgy értettem, hogy a normát igazítsa azt átlag olvasóhoz, hanem a nyelvezetét. Hogy ha az áltag olvasó szeretne igazodni a normához, akkor ne vegyük el kapásból a kedvét. Vagyis a szabályzat legyen jól érthető, könnyen kereshető, stb. Azt magad említetted korábban, hogy a szabályok összeállítása során figyelemmel vannak a társadalmi konvenciókra, tehát valami módon fel tudják mérni, hogy a nyelv egy szónak mely alakját preferálja, meg ilyenek. Ugyanilyen módon azt is fel lehetne mérni, hogy a szabályzatot mennyire találják érthetőnek és kezelhetőnek azok, akik egyáltalán kézbeveszik. Tehát lenne valamiféle visszacsatolás is, amihez hozzá lehetne igazítani a könyvet. Ismétlem, nem a tartalmát, hanem a formáját (érdekes, miért csak Tecs ért itt engem?).
Erre hoztam én azt a példát, hogy az értelmes tanár, ha úgy látja, hogy a gyerekek nem értik a magyarázatot, akkor megpróbálja azt még kézzelfoghatóbbá tenni. Természetesen nem a tananyagot módosítja, hanem a magyarázatot finomítja. És persze, nyilván kell egy minimális értelmi szint Pitagorasz tételéhez, de azért nem mindegy, hogy elemi geometriai eszközökkel avagy absztrakt algebrával bizonyítom.

> Érdekes, hogy ez a gond, hogy hány pont lehet egymás mellett. Az miért nem merül fel, hogy a magyar helyesírás túlterhelte a pontot. Három funkciója van

Bocsánat, én ezt említettem korábban, csak senki nem reagált rá!

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!