Kedves Lájszló!
Írod:
"Természetesen nem úgy értettem, hogy a normát igazítsa azt átlag olvasóhoz, hanem a nyelvezetét. Hogy ha az áltag olvasó szeretne igazodni a normához, akkor ne vegyük el kapásból a kedvét. Vagyis a szabályzat legyen jól érthető, könnyen kereshető, stb."
Vitatkoznék. Szerintem az AkH szép magyar nyelven van írva (lehet, hogy az a baj?) és helyenként kissé szájbarágósnak is mondható. Emellett azért keresni sem olyan nehéz benne, hiszen jó tartalomjegyzéke és valóban jó tárgymutatója van.
Az általatok kifogásolt eset eléggé extrém. Csatlakozva LvT gondolatmenetéhez, az AkH-ban nyilván azért nem fogalmazták meg határozott módon, mert nemigen okoz senkinek sem problémát. Persze, felvethető a következő kiadás előkészítése során, azonban a költség/haszon elv figyelembe vételével nem biztos, hogy érdemes.
Ami a tanácsadókat illeti, többféle irány van.
Leggyakoribbak a szójegyzékek, azok azonban nem igazítanak el a szón túli helyesírási problémák tárgyában.
Ezután következnek az iskolaiak, amelyek nagy valószínűséggel didaktikai szempontokat vesznek figyelembe.
A harmadik jelentős csoport a szaknyelvi helyesírás. Egy időben ezzel is foglalkoztak - nem a nyelvészek (magukban), hanem a szakmai közösségek. Kiemelkedő eredménye ennek a kémiai helyesírási szabályzat és a Műszaki Helyesírási Szótár. Ezek nemigen kaphatók.
Ez az utóbbi nagyon lényeges szempont, mert a szakmai helyesírások gyakran és szükségképpen ütköznek az AkH-val, és ilyenkor az AkH nekik ad elsőbbséget.
Végül van még egy fontos szempont, a tipográfiai. Bár éppenséggel hajlok arra, hogy a tipográfiát, mint a metakommunikációt rögzíteni képes jelrendszert nem kellene a nyelvészettől messzire zavarni, tudomásul kell venni, hogy egy sor helyesírási kérdés voltaképpen tipográfiai. Például a rövidítések mögött álló pont tárgyában az AkH is leírja, hogy gyakran elhagyható (pl. a méretek rövidítése, pénzegységek mögül). Ez arra vall, hogy a rövidítés utáni pont immár tipográfiai konvenció. (Annál is inkább, mert a rövidítés nézetem szerint visszaszorul).
A tipográfiai szokásokat illetően nincs központi szabály, ez általában a kiadók belső ügye. PŐl. az OH-ban olvashatsz arról, hogy ők alkalmaztak félkövér kiemelést a szabályokban, melyet pl. az AkH nem (de pl. a műszaki helyesírási szótár szintén alkalmazta).
Íme, egy jellegzetes példa ezekre az eltérésekre:
A számozott bekezdések esetében a régi akadémiai kiadó minden számjegy után tett pontot:
1.1.1. A központozás szabályai
ezzel szemben, a Műszaki Kiadó az utolsó számjegy mögé nem tett:
1.1.1 A központozás szabályai.
Valamikor a helyesírás mély kérdéseivel a szövegszedők foglalkoztak. Létezett egy kiadvány, amelyik a helyesírási és tipográfiai szabályokat egybefoglalta, talán Tipográfiai helyesírási szótár volt a címe (az egyémet valami szégyentelen eltulajdonította, de rumcinak biztos megvan). Azóta már lassan nincsenek szövegszedők, így a helyesírás szabályozásának egyik forrása nagyon kis vízhozamú.
Kis Ádám
|