|
|
 |
Kis Ádám
2005-01-17 23:05:56
|
265
|
Kedves Tecs!
Az AkH annyira nem szabvány, hogy még a régi szabályozás szerint sem volt jogi szankciója. Soha nem volt törvény, amely ezt előírta volna. Ugyanakkor voltak szabványok, amelyek érintettek helyesírási kérdéseket (pl. az MSZ 7788), nem is egyezően az AkH-val, így ezek közelebb áltak ahhoz, hogy kötelezőek legyenek, mint az AkH.
Az Eu ebben nem hozott változást, mert az AkH betartása ma is annyira elhatározás kérdése, mint régebben.
Valóban nem fölösleges tisztázni, i kinek készül. Ha úgy tetszik, az AkH azoknak készül, akik képesek figyelmesen elolvasni és alkalmazni. Ez messze nem annyira nehéz, mint ahogy itt beállítjátok, bár kétségtelen, hogy a mai zanza dolgoknál kicsit több odafigyelést igényel.
Ha nem haragszol, a következő mondatod:
"Az AkH előszavából kb. annyi derül ki, hogy "a helyesírási egység előmozdítója kíván lenni". Nagyon támogatom a helyesírási egység előmozdítását mint magasztos célt, de engem - és az emberek többségét - nem ez hoz lázba, hanem az érdekel, hogyan kell helyesen írni írni ezt vagy azt. "
az önmaga farkába harap. Téged nem érdekel a magasztos cél, csakhogy az nem is olyan magasztos, csak - nem is nagyon - más szavakkal ugyanaz, amit igényelsz.
Hogy miért érdemes a helyesírást megtanulni? Semmiért. Ez egy olyan dolog, aminek az értéke önmagában van. Nincs semmi gyakorlati haszna. Még az sem biztos, hogy inkább kapsz vele állást.
Írod:
"szerintem az AkH-nak az lenne a szerepe, hogy az érdekeltek létrehozzák, az arra felhatalmazott szerv (MTA-bizottság) jóváhagyja, és attól kezdve bárki önkéntesen használhassa"
Ha nem haragszol, ezt a mondatodat teljesen értelmetlennek tartom. Ugyanis az AkH-val az történik, amit itt igényelsz. Az érdekeltek létrehozzák, és az akadémia arra felhtalamazott szerve jóváhagyja. És ettől kezdeve mindenki úgy használhatja, ahogy akarja. Ez ma a helyzet.
Azt pedig, hogy 12 év alatt lehetett volna-e bővíteni, javítani? Biztos lehetett volna, de azok, akiket erre illetékesnek gondolt az Akadémia, másképp látták. Ők úgy gondolták, az állandóság nagyobb érték. Ha valaki megfogadná a fastruktúrás tanácsodat, akkor pillanatok alatt egy divergens konglomerátummá válna az a kritizálható, de mégis használható szerkezet, amely ma az AkH.
Kis Ádám |
|
A hozzászólás:
 |
Tecs
2005-01-17 22:11:37
|
263
|
"A helyesírási szabályzat nem szabvány."
Ezen ne fogunk összeveszni :o)
Nevezzük olyan dolognak, amely nem szabvány, de szabványként viselkedik.
"A szabvány be nem tartásának van jogi szankciója, az AkH esetében csak társadalmi szankció működik."
A szabvány be nem tartásának önmagában soha nincs jogi szankciója, mert a szabvány nem jogszabály. Akkor van jogi szankció, ha jogszabály írja elő a betartását. Magyarországon az 1995. évi XXVIII. törvény elfogadása előtt ez volt a jellemző, sőt egy kicsit még utána is. EU-s csatlakozásunk előfeltétele volt, hogy az új törvény kimondta a szabványok alkalmazásának önkéntességét.
A szabvány megoldási minta, amelyet az arra felhatalmazott szerv jóváhagy és közzétesz.
Nem fölösleges dolog a fogalmak tisztázása, mert így közelebb kerülhetünk a legegyszerűbb kérdések megválaszolásához: a termék kinek készül és mire használható (milyen igényt elégít ki).
Az AkH előszavából kb. annyi derül ki, hogy "a helyesírási egység előmozdítója kíván lenni". Nagyon támogatom a helyesírási egység előmozdítását mint magasztos célt, de engem - és az emberek többségét - nem ez hoz lázba, hanem az érdekel, hogyan kell helyesen írni írni ezt vagy azt.
El kellene dönteni, hogy mi a feladata a helyesírási szabályzatnak. Itt térek vissza a szabványhoz: szerintem az AkH-nak az lenne a szerepe, hogy az érdekeltek létrehozzák, az arra felhatalmazott szerv (MTA-bizottság) jóváhagyja, és attól kezdve bárki önkéntesen használhassa azzal a tudattal, hogy hozzáértő emberek optimális mintáját követheti és ezáltal előnyökhöz jut: nem értik félre, jobb állást kaphat, stb.
Ha eddig egyetértünk, akkor már csak egy lépés annak belátása, hogy a legszélesebb, átlagos műveltségű (érettségizett) közönséget kell kiszolgálni és nem lehet elefántcsonttoronyba zárkózni. Kezemben tartom az AkH 1984 óta tizenkettedik lenyomatát. (Talán már megjelent a tizenharmadik is...)
Két évtized alatt nem lehetett semmit javítani, bővíteni? Még ha tökéletes is volt 1984-ben, azóta sok mindennel kiegészülhetett volna, megtartva a bevált szerkezetet. Fastruktúrában szépen fel lehetett volna tölteni részletes, majd még részletesebb al- és al-al-szabályokkal. Hogy megérthessem belőle, miért kell a C-vitamin-hiányba két kötőjel (Rumci is elismerte, hogy erre nincs eligazítás az AkH-ban.)
|
|
Előzmény:
 |
Kis Ádám
2005-01-16 21:01:10
|
255
|
Kedves TECs!
1. A helyesírási szabályzat nem szabvány. Annyira nem hogy a közelmúltban, amikor a szabványoknak nagyobb jogi szerepük volt , mint ma, mögéjük sorolódott. A rendszerváltás előtt a szerződéses kapcsolatokban a szabványok implicit megállapíodásként szerepeltek (gyanítom, ma is így van), például a szabvány megjelenésétől (80-as évek) nem volt szabad Magyarországon olyan írógépet forgalomba hozni, amelyen nincs hosszú í. Ugyanígy, nem volt szabad átalakítás nélkül szovjet háztartási gépeket üzembe állítani, mert míg nálunk egyedi földelés szükségeltetett, a SZU-ban a hálózat volt földelve, így pl. a kijevi hajbodorítók ráztak. Nem azért, mert rossz volt, hanem azért, mert más szabványhoz igazodott.
Például, ha a szabvány előírta volna, hogy "átfojó vízmelegítő", akkor a gyárnak ezt kellett volna feltüntetni a bojleren, és nem azt, hogy átfolyó.
A szabvány be nem tartásának van jogi szankciója, az AkH esetében csak társadalmi szankció működik.
2. Nem akarom csökkenteni az Osiris érdemeit, de a Helyesírási Tanácsadó Szótár és a Magyar Helyesírási Szótár korábban is megfelelően nagy példaanyagot szolgáltattak, nagyobbat, mint az AkH.
3. Igazad van abban, hogy a gyakorlati szakembernek nincs ideje átlapozgatni és bevágni az AkH-t, azonban csendben megjegyzem, hogy azért ezt a művet illett volna gimiben megtanulni. Igaz, a mi időnkben nem (sem) volt divatban nyelvtanórát tartani, de én pl. kicsit tanítottam középiskolában, és biztosan tudom, hogy a tanítványaim megtanulták az AkH-t kezelni, és a szélsőséges kivételektől eltekintve a szabályokat is. Ezért talán érdemes lenne az iskolánál is reklamálni.
4.Az üzleti alapú helyesírást felejtsd el! Bár magam szintén kritizálom a szabályzatot, de azért elismerem, hogy az egyik legnagyobb erénye a stabilitás. Emellett a felhasználói igényekre igenis reagál a szabályzat, csak éppenséggel kétféle igénnyel találkoznak a szabályozók. Az egyik pl. eltörölné az ly-t, a másik meg nem. Ami meg a kifejtést illeti: a szabályzat, mint korábban szó volt róla, szükségképpen pozitív megfogalmazású, azaz igénybe veszi a felhasználó analógiás alkalmazóképességét. Mivel ez nem egyforma, kismillió segédkönyv jelenik meg. Éppen az a baj, hogy túl sok a nem kellően ellenőrzött magyarázat. És ehhez járul az a körülmény, amelyet az előző pontban említettem. A helyesírást az iskolában kellene megtanítani. Aztán a felsőoktatásban főleg speciális irányokban továbbfejleszteni. Azonban anyanyelvi képzés egy-két pedagógia szak kivételével Magyarországon nincs. Már a bölcsészhallgatók sem tanulnak helyesírást. Ez is egyfajta piaci értékítélet.
Kis Ádám |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|