|
|
 |
Tecs
2005-01-17 22:56:20
|
264
|
"Az AkH. merőben nem tudományos munka. Az AkH. egy felesleges munka, mert ha olvasottak vagyunk, akkor mindazt az információt már elsajátítottuk, amit nyújtani képes."
Feleslegesnek nem mondanám, mert van rá igény. Az ovasottság aligha igazít el olyan dolgokban, hogy a partraszállást azért kell jelentésváltozás nélkül is egybeírni, mert az a kialakult szokás.
"Aki tehát az AkH.-hoz fordul, annak valami defektusa van"
Lehet talán tíz ember az országban, akiknek soha nem kell a szabálykönyvhöz fordulniuk, mert kívülről tudják (ők írják :o)
Más területen ők is a lexikont használják, ilyen értelemben mindenki defektusos.
"Olyan belgyógyászat könyv sincs, amely minden orvos, minden kérdésére tételes választ adna."
Egyszer minden szakértői rendszertől lehet olyat kérdezni, hogy nem tudja a választ. Másodszorra már tudni fogja. A könyvet készítsük elő nyugdíjazásra, mert csak dísztárgy marad. Az információ elektronikus adatbázisokban használható hatékonyan.
"a műveltség nem alapvető emberi jog (vagy legalábbis nem imserik el annak). Bizony tenni kell ahhoz, hogy a klubba bekerüljél, meg kell küzdened azért, hogy megfelelj a mércének. Az AkH. is egy mérce: megérted-e, tudod-e alkalmazni? "
Ebben talán igazad van, mintha ez az elit szemlélet jönne át az AkH-ból. Én azonban hiszek abban, hogy a sokat tudó embernek felelőssége is van, át kell adnia a tudását, méghozzá érthetően.
De mondok csúnyábbat is: azért kellene hozzánk, átlaghülyékhez szabniuk az érthetőséget, mert a tudósokat alkalmazó intézményeket jellemző módon az állami költségvetésből finanszírozzák.
"A vevői igények, a pénz, az is mérce, csak az nem a műveltségé. Ezért a kettő nemigen vegyíthető."
Pedig sajnos szoros az összefüggés. Az Akadémiai Kiadó könyvei rohadt drágák. Művelődni is a gazdag tud jól.
|
|
A hozzászólás:
 |
LvT
2005-01-17 16:01:42
|
258
|
Kedves Tecs!
> A mezei átlagpolgár nem akarja magát nyelvész-akadémikussá képezni, ezért az időre optimalizál: minél előbb legyen meg a megfejtés
Az adott probléma esetén a megoldás ott volt már a második mondatban. Ehhez éppen semmi nyelvészi előképzettség nem kellett, csak annyi, hogy figyelmesen olvassunk.
> Sejtem, hogy most nagy felzúdulást váltok ki, mert "eladandó termékké alacsonyítok" egy tudományos munkát és vevői igényeket fogalmazok meg, kellő tisztelet és áhítat helyett.
Az AkH. merőben nem tudományos munka. Az AkH. egy felesleges munka, mert ha olvasottak vagyunk, akkor mindazt az információt már elsajátítottuk, amit nyújtani képes.
Aki tehát az AkH.-hoz fordul, annak valami defektusa van (tévedés ne essék, magam is ilyen vagyok). Az ilyen kezelendő, de annyiféle defektusa lehet egy embernek, hogy egy mű ezt nem tudja orvosolni. Olyan belgyógyászat könyv sincs, amely minden orvos, minden kérdésére tételes választ adna.
Más: a műveltség nem alapvető emberi jog (vagy legalábbis nem imserik el annak). Bizony tenni kell ahhoz, hogy a klubba bekerüljél, meg kell küzdened azért, hogy megfelelj a mércének. Az AkH. is egy mérce: megérted-e, tudod-e alkalmazni?
A vevői igények, a pénz, az is mérce, csak az nem a műveltségé. Ezért a kettő nemigen vegyíthető. |
|
Előzmény:
 |
Tecs
2005-01-16 20:09:35
|
254
|
Hadd szóljak bele kibicként a Lájszlóval kialakult eszmecserétekre.
Azt hiszem, jobban értem Lájszló problémáját, mint te, mert én is "csak" egy átlagpolgár vagyok, aki igyekszik helyesen írni, és problémáira az Akadémia helyesírási szabályzatában keresi a választ.
(Mellékszál: amit a helyesírás közösségi norma voltáról írtál, meglepett. Ha hivatalosnak elismert testületek írásban, strukturáltan, paragrafusokba szedve követendő szabályokat fogalmaznak meg, akkor azok nem közösségi normának, hanem hivatalos szabványnak tekintendők. A szabványok nem kötelezők, de betartásuk célszerű. A szabvány szót - konvencionális okokból - általában műszaki-gazdasági eljársokra használják, ettől függetlenül a helyesírási szabályzat is szabvány.)
A mezei átlagpolgár nem akarja magát nyelvész-akadémikussá képezni, ezért az időre optimalizál: minél előbb legyen meg a megfejtés. Legegyszerűbb a példaszótárban keresni (az Osiris gazdag példaanyaga szerintem nagy előrelépés az "A magyar helyesírás szabályai"- hoz képest), de pl. az írásjelek esetében a logika azt diktálja, hogy szabályt keressünk. Ha az nem megy, marad a szabályanyag keresgélése analóg előfordulásokra. Itt jön az, amit a profik nem értenek meg, és mintha ezért Lájszlóra meg is neheztelnél: az idejét tervezni szerető ember nem szívesen áll neki végigböngészni 110 oldalnyi, (számára) borzalmasan egyhangú szöveget, azzal a tudattal, hogy esetleg nem is lesz benne a keresett probléma. Legtöbbször az elektronikus keresés sem megoldás.
Fogalmam sincs, hogyan működik egy tudósok által összeállított szabálygyűjtemény gondozása, de fogadjuk el, hogy - bizonyos szempontból - ez a szabálykönyv is termék, mert ára van, nem is alacsony, és a piacon értékesítik. Talán érdemes lenne az árutermelésben kialakult evidens módszereket itt is alkalmazni: figyelni a visszacsatolt vevői igényekre, azokat követelményekké alakítani és figyelembe venni a termék továbbfejlesztésénél. Pl. ha a vevő hiányolja az egymás mellett álló pontokra vonatkozó szabály kifejtését, akkor azt bele kellene építeni a következő verzióba, ahelyett, hogy a vevő elégtelen képességeire hivatkozva ragaszkodnának a megszokotthoz.
Sejtem, hogy most nagy felzúdulást váltok ki, mert "eladandó termékké alacsonyítok" egy tudományos munkát és vevői igényeket fogalmazok meg, kellő tisztelet és áhítat helyett. |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|