|
|
 |
LvT
2005-01-17 15:37:47
|
257
|
Kedves Lájszló!
> Ha hozzám az előadás után odajön egy hallgatóm, hogy "tanár úr, ebből egy büdös szót se értettem", akkor nem azt válaszolom neki, hogy "maga, fiam, reménytelenül hülye ehhez, menjen vissza az általános iskolába", hanem elgondolkozom rajta, hogy hogyan tudnám még érthetőbben elmagyarázni a dolgot.
Ez álpélda: egy már leírt szöveg nem tud elgondolkozni azon, hogy hogyan magyarázhatna el bármit is neked. De rumci, mint a fenti példázatban tenmagad, megpróbálta elmagyarázni neked. Erre te visszatámadtál.
Pedig a fenti hallgatónak is van kötelme. A visszatámadás helyett sokkal inkább azt a kérdést kellett volna magadban feltenned: Miért nem jöttem rá erre magamtól?Milyen alapdolgokkal nem lehetek tisztában, hogy nem tudok ezen a területen tájékozódni?
> Másrészt megjegyezném még, hogy én többnyire ötösöket kaptam gimiben helyesírásból, tehát a tanári kar úgy ítélte meg, hogy elég jól elsajátítottam a helyesírást
Én teljesen így voltam a matekkal. Viszont működik a kritikai érzékem, és ha nem értek egy (számomra) bonyolultabb matematika problémát, akkor nem az Obádovics-féle Matematikát szidom, mert azzal sem adott megoldást, hanem észbe veszem, hogy a gyakorlatlanságom és az alapműveltségem hézagai megakadályozzák, hogy a matematikusi szakmában bevett magyarázatokat megértsem. Ilyenkor előttem is csak két választás van: (1) elfogadom, hogy csak; (2) elő a gimis matekkönyvekkel.
> Másrészt meg közben matematikus lett belőlem, akinek hiába súgta azt a helyesírási érzéke, hogy csak egy pontot kell írni, a matematikai érzéke meg azt súgta, hogy ha van egy szabály, ami a rövidítés végére pontot követel, van egy másik szabály, ami a mondat végére pontot követel, és ennek ellenére mégis csak egyet kell kitenni a kettőből, akkor kell itt lennie egy harmadik szabálynak is, ami a két pontból találkozásuk esetén egyet csinál.
Nincs ilyen szabály, ami a kettőből egyet csinálna. Az, hogy ilyen szabály szükségessége benned felmerül, az egy műtermék, gondolatmeneted műterméke. Mint matematikus, jól tudhatod, hogy a teória próbája a valóság. Ha egy probléma megoldásakor a valóságtól eltérő eredményt kapsz, akkor ott nem a valóság a ludas, hanem a probléma megoldásához általad alkotott rendszer (a megoldás valamelyik lépése(i), sőt esetleg már az alapfeltételezések egyike).
Ezen túlmenően persze az is megjegyzendő, hogy jószerivel csak a matematika axiomatikus tudomány (esetleg még a fizikai egyes ágai), a többi tudományban jó a szillogizmus minden egyes lépését ütköztetni a valósággal.
Így tehát én csak azt kérem tőled, hogy nézz körül otthon a könyvespolcodon: hány korrektül kiszedett műben találsz mondatvégi rövidítés után két pontot? Én megsaccolom, egyikben sem. Ezek után te vagy a hunyó: hogyhogy ez eddig elkerülte a figyelmedet?
És még egyszer megemlíteném: ez tipográfiai probléma. Jogos-e, ha én az Obádovics-féle Matematikát szidom, ha egy olyan képletet kell megoldanom, melyben az Avogadro-féle szám szerepel, és nem találom meg benne az Avogadro-szám értékét? Hiszen matematikai egyenletben szerepel, hogyhogy nincs benne egy matematikai kompendiumban?
Az egy additív dolog, hogy az OH tipográfiai problémákat is felvett, van nekem otthon olyan kompendiumom is, amely a matematikát, fizikát és kémiát együtt tárgyalja. Ettől még nem jogos, hogy az Obádovicson számon kérem, fizikai és kémiai problémák kifejtésének hiányát, még akkor sem, ha ez utóbbi problémák mindig csak matematikai környezetben fordulnak elő. |
|
A hozzászólás:
 |
Lájszló
2005-01-17 14:14:16
|
256
|
Kedves Tecs!
Nagyon köszönöm a hozzászólásodat! Már éppen kezdtem aggódni, hogy képtelen vagyok megértetni magamat, de lám, te kristálytisztán megértetted és összefoglaltad a mondanivalóm lényegét. Kis Ádámnak is elhiszem én, hogy az AkH-t gimiben meg kellett volna tanulni, de ebben is veled értek egyet: ha a készítők azzal kénytelenek szembesülni, hogy az átlag olvasó sajnos már nem éri fel a könyv színvonalát (és céljuk az átlag olvasóhoz igazodni - mert LvT szerint nem), akkor bizony hozzá kell igazítani a könyv nyelvezetét és példabőségét az olvasóhoz, nem pedig egyszerűen leprimitívezni őt. Ha hozzám az előadás után odajön egy hallgatóm, hogy "tanár úr, ebből egy büdös szót se értettem", akkor nem azt válaszolom neki, hogy "maga, fiam, reménytelenül hülye ehhez, menjen vissza az általános iskolába", hanem elgondolkozom rajta, hogy hogyan tudnám még érthetőbben elmagyarázni a dolgot.
Másrészt megjegyezném még, hogy én többnyire ötösöket kaptam gimiben helyesírásból, tehát a tanári kar úgy ítélte meg, hogy elég jól elsajátítottam a helyesírást - csak ez a nyomorult két pont, ez nyilván sosem fordult elő. Másrészt meg közben matematikus lett belőlem, akinek hiába súgta azt a helyesírási érzéke, hogy csak egy pontot kell írni, a matematikai érzéke meg azt súgta, hogy ha van egy szabály, ami a rövidítés végére pontot követel, van egy másik szabály, ami a mondat végére pontot követel, és ennek ellenére mégis csak egyet kell kitenni a kettőből, akkor kell itt lennie egy harmadik szabálynak is, ami a két pontból találkozásuk esetén egyet csinál. És mint rumci segítségével kiderült, van is ilyen szabály, de ez valamiért csak az Osiris kiadványában van ez leírva, az AkH-ban nincs. |
|
Előzmény:
 |
Kis Ádám
2005-01-16 21:01:10
|
255
|
Kedves TECs!
1. A helyesírási szabályzat nem szabvány. Annyira nem hogy a közelmúltban, amikor a szabványoknak nagyobb jogi szerepük volt , mint ma, mögéjük sorolódott. A rendszerváltás előtt a szerződéses kapcsolatokban a szabványok implicit megállapíodásként szerepeltek (gyanítom, ma is így van), például a szabvány megjelenésétől (80-as évek) nem volt szabad Magyarországon olyan írógépet forgalomba hozni, amelyen nincs hosszú í. Ugyanígy, nem volt szabad átalakítás nélkül szovjet háztartási gépeket üzembe állítani, mert míg nálunk egyedi földelés szükségeltetett, a SZU-ban a hálózat volt földelve, így pl. a kijevi hajbodorítók ráztak. Nem azért, mert rossz volt, hanem azért, mert más szabványhoz igazodott.
Például, ha a szabvány előírta volna, hogy "átfojó vízmelegítő", akkor a gyárnak ezt kellett volna feltüntetni a bojleren, és nem azt, hogy átfolyó.
A szabvány be nem tartásának van jogi szankciója, az AkH esetében csak társadalmi szankció működik.
2. Nem akarom csökkenteni az Osiris érdemeit, de a Helyesírási Tanácsadó Szótár és a Magyar Helyesírási Szótár korábban is megfelelően nagy példaanyagot szolgáltattak, nagyobbat, mint az AkH.
3. Igazad van abban, hogy a gyakorlati szakembernek nincs ideje átlapozgatni és bevágni az AkH-t, azonban csendben megjegyzem, hogy azért ezt a művet illett volna gimiben megtanulni. Igaz, a mi időnkben nem (sem) volt divatban nyelvtanórát tartani, de én pl. kicsit tanítottam középiskolában, és biztosan tudom, hogy a tanítványaim megtanulták az AkH-t kezelni, és a szélsőséges kivételektől eltekintve a szabályokat is. Ezért talán érdemes lenne az iskolánál is reklamálni.
4.Az üzleti alapú helyesírást felejtsd el! Bár magam szintén kritizálom a szabályzatot, de azért elismerem, hogy az egyik legnagyobb erénye a stabilitás. Emellett a felhasználói igényekre igenis reagál a szabályzat, csak éppenséggel kétféle igénnyel találkoznak a szabályozók. Az egyik pl. eltörölné az ly-t, a másik meg nem. Ami meg a kifejtést illeti: a szabályzat, mint korábban szó volt róla, szükségképpen pozitív megfogalmazású, azaz igénybe veszi a felhasználó analógiás alkalmazóképességét. Mivel ez nem egyforma, kismillió segédkönyv jelenik meg. Éppen az a baj, hogy túl sok a nem kellően ellenőrzött magyarázat. És ehhez járul az a körülmény, amelyet az előző pontban említettem. A helyesírást az iskolában kellene megtanítani. Aztán a felsőoktatásban főleg speciális irányokban továbbfejleszteni. Azonban anyanyelvi képzés egy-két pedagógia szak kivételével Magyarországon nincs. Már a bölcsészhallgatók sem tanulnak helyesírást. Ez is egyfajta piaci értékítélet.
Kis Ádám |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|