RÉGI IDŐK SZOCIJA
Évtizedekig a Belügyminisztérium személyzeti főnöke volt.
A rendszerváltozás utáni kormányok - mert információkat reméltek tőle, vagy nem mertek hozzányúlni - 1999-ig megtartották. Császár Józsefné a hetekben ismét felbukkant a tárcánál. Méghozzá az állambiztonsági iratok környékén - ami most, a szocialisták ügynöktörvény-javaslata idején, talán több mint véletlen.
Császár Józsefné régi káder a Belügyminisztériumban. Ahogy ismerői mondják, afféle könyökvédős hivatalnok, akinek élete fél évszázada összefonódik a tárcával. Pályafutását rendőrségi gépíróként kezdte - hogy évtizedek múlva a minisztérium személyzeti osztályvezetői székében kössön ki. Így vagy úgy, közel két tucat miniszter keze alá dolgozott. Ahogy mondani szokás, ő még látta - ha nem is Lenint, de - a Belügyminisztérium élén a szocialista diktatúra olyan kivételes egyéniségeit, mint Gerő Ernő, Münnich Ferenc vagy Biszku Béla.
Karrierjét a rendszerváltozás sem törte meg. Az 1990 utáni belügyminiszterek, mert információkat reméltek tőle, vagy mert nem mertek hozzányúlni, ereklyeként hagyományozták egymásra a házban csak Jolikaként ismert asszonyt. Eleven cáfolataként Kuncze Gábor egyik korabeli nyilatkozatának, amely szerint: "Nem lehet tovább halogatni annak a ténynek a deklarálását, hogy a Belügyminisztérium nem vállalja a folytonosságot a korábbi rendőrminisztériummal." Az SZDSZ mai elnöke ezt a tárca vezetőjeként 1995-ben mondta; akkor, amikor a személyzeti főosztályt még mindig Császár Józsefné vezette.
Pedig Kuncze Gábornak jó oka lehetett volna, hogy megváljon az időközben rendőr ezredessé előléptetett asszonytól. Ő volt ugyanis, aki 1995-ben egy Ausztráliába kivándorolt egykori belügyi tisztnek igazolást állított ki, hogy az ÁVH-n 1950 és 1952 között "nem volt megengedett a gyanúsítottak bántalmazása". Az ügyből botrány kerekedett, az iratot Kuncze érvénytelenítette, s azt fontolgatta, eltávolítja Császárnét - ám a koalíciós társ szocialisták nyomására elállt a tervétől.
A nyugdíjazásra végül 1999-ben, az Orbán-kormány idején került sor. Az asszony azért a belügyi dolgozók szakszervezetén belül létrejött Érted, Értem, Értünk alapítvány vezetőjeként a tárcánál maradt, s e minőségében rendőrárvák nyaraltatásával és egyéb humánus ügyekkel foglalkozik. Nélkülözhetetlenségét mi sem mutatja jobban, mint hogy 2002-ben az egykori miniszterelnök kémelhárító múltját vizsgáló Medgyessy-bizottság is kíváncsi volt a szakvéleményére.
BIZALMAS NYILVÁNTARTÁS
Értesüléseink szerint Császár Józsefné ma ismét fontos megbízatást teljesít. Miként lapunknak a főosztályvezető utóda, Zsinka András is megerősítette, az egykori személyzetist tanácsadóként foglalkoztatják, hogy segítse a tárcánál még fellelhető állambiztonsági iratok átadását az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának (ÁSZTL). Miként pedig a szaklevéltár honlapjáról is kiderül, nem kis tételről lehet szó. "A Belügyminisztériumban még számos olyan irategyüttes található, amely valamilyen módon kapcsolódik az állambiztonsághoz" - adja tudtul az intézmény.
A tárcánál és a nemzetbiztonsági szerveknél felgyülemlett, III/III-as belügyi elhárításhoz tartozó iratok a korábbi törvényeknek megfelelően már átkerültek a levéltárba. Most a III-as főcsoportfőnökség további részlegein - hírszerzés, kémelhárítás - található dokumentáció átadása zajlik, méghozzá a ma legizgalmasabb, 1980 és 1990 közötti iratok átvizsgálásával. A Belügyminisztérium személyzeti főosztálya ebből a szempontból kivételes jelentőségű, hiszen itt található a legteljesebb nyilvántartás a tárcánál az utóbbi évtizedekben dolgozó valamennyi munkatársról, köztük az állambiztonsági szervek tagjairól. (Az időközben a személyzeti osztály örökébe lépett humánpolitikai főcsoport emellett adatokat szolgáltat a közszereplők átvilágítását végző bíráknak.)
A VOLT TITOKMINISZTER JÓHISZEMŰ
El is kél a segítség az iratátadást végző bizottságnak. A még Medgyessy Péter által felkért Gálszécsy András egykori titokminiszter részvételével működő testületnek - további tagjai: Sipos Levente és Vida István történészek - ugyanis a belügyi szerveknél és még fél tucat iratgazdánál több ezer dokumentumot kell átvizsgálnia. Ezek között lehetnek tételek, melyek egyetlen kinevezési parancsból állnak, mások viszont akár egy ügynök több dossziéját is jelölhetik.
Nem csoda, ha az átadás felügyelői nem tudnak minden dokumentumot átnyálazni. Az iratszolgáltatók által - államérdekből vagy a személyiségi jogok védelme miatt - visszatartani kívánt tételek listáján található beszervezési és munkadossziékat kivétel nélkül ellenőrzik. A ma már érdektelennek tűnő technikai anyagokat viszont általában nem nézik át. Eddig az iratszolgáltatók az 1945 és 1980 közötti anyagból 100 ezer tételt maguk adtak át a levéltárnak. Gálszécsy Andrásék mintegy 20 ezer visszatartani szándékozott tételt vizsgáltak meg, s úgy döntöttek, hogy további 600-nak az ÁSZTL-ben a helye.
A testület azonban csak azokat az iratokat ellenőrizheti, amelyeket az érintett szervek a rendelkezésére bocsátanak. A dokumentumoknak ugyanakkor létezik egy „szupertitkos” köre. Ezeket még a bizottság tagjai sem tekinthetik meg, jegyzéket sem kapnak róluk, így nem tudják, mekkora mennyiségű irat esik ki a látókörükből. Ezek a tételek a Legfelsőbb Bíróság titokvédelmi felügyelőjéhez, Fehér-Polgár Pálhoz kerülnek, s ő dönti el, hogy indokolt-e fenntartani a titkosságukat.
Kérdésünkre - miféle iratok tartozhatnak e legszűkebb körbe? - Gálszécsy András csak találgatni tudott. "Ha rosszhiszemű vagyok, a ma is tevékeny politikusok állambiztonsági érintettségét bizonyító anyagok. Ha jóhiszemű vagyok, olyan külföldi politikusok dokumentumai, akiknek lelepleződése ma diplomáciai bonyodalmat okozna." A bizottság elnökétől ezek után arról érdeklődtünk, hogy rossz- vagy jóhiszeműséget kell-e róla feltételeznünk, mire ő sokatmondóan így felelt: "Mondjuk úgy, hogy jóhiszemű vagyok."
KECSKÉRE A KÁPOSZTÁT
Az ördög persze a részletekben rejlik. A dokumentumok eme irdatlan mennyisége közepette ugyan ki tudná ellenőrizni, hogy valamelyik iratszolgáltató nem tart-e vissza valamilyen, ma politikai célzattal felhasználható papírt? E tekintetben pedig Gálszécsy András sem tudott teljesen megnyugtató válasszal szolgálni. "Ezt valóban nem lehet megakadályozni, hiszen nem tudhatom, mi kerül az általunk ellenőrizendő tételek listájára. Egyetlen reménységem a bizalmi elv. Én magam törvénytisztelő vagyok, s nincs okom feltételezni, hogy tizenöt évvel a rendszerváltozás után egy titkosszolgálati vezető ne lenne hasonlóképpen az. Nem gondolnám, hogy bármely kormány megengedné magának, hogy tiltott befolyást gyakoroljon a nemzetbiztonsági szervekre. Hatalomváltás után minden ilyesmi könnyen kiderülhet, s ez kínosan érintené őket" - mondta a Heti Válasznak a bizottság tagja.
Ám míg lapunknak többen is a "kecskére a káposztát" mondással értékelték Császár Józsefné felbukkanását az állambiztonsági iratok környékén, Gálszécsy András nem lát okot aggodalomra. Szerinte ha ma valahol iratokat érdemes elspájzolni, az már nem a Belügyminisztérium; mint mondja, ott már csak kevéssé érdekes személyzeti okmányok találhatók. Más forrásainkban ezzel szemben rendkívül erősen él a vélelem: nem lehet véletlen, hogy most, amikor a szocialisták előálltak ügynöktörvény-javaslatukkal, ismét az állambiztonsági iratok közelébe helyezték az egyedülálló emlékezőtehetségéről, összegzési képességéről és hihetetlen kapcsolatrendszeréről ismert volt személyzetist.
A Heti Válasz megpróbálta megszólaltatni Császár Józsefnét is. Több alkalommal beszéltünk vele, de nem tette lehetővé, hogy érdemben feltegyük a múltjára és mostani tevékenységére vonatkozó kérdéseinket.
hetivalasz.hu
|
