|
|
 |
Lájszló
2005-01-14 14:21:09
|
236
|
Kedves LvT!
Csakis ismételni tudom magamat, miszerint az stb.-re végződő mondatokat nem azért írták oda, hogy az én kérdésemre választ adjanak, hanem valamilyen más kérdés szemléltetésére, ezért az én szempontomból puszta véletlen, hogy ott van. Ha éppen valami mást kerestem volna, akkor könnyen megeshetett volna, hogy nincs ekkora szerencsém. Vagyis nem azért kaptam választ a kérdésemre, mert a válaszadó okosan felkészült rá, hogy ezt megkérdezhetik, hanem pusztán véletlenségből, egy más kérdésre adott válaszból. Ez kb. olyan, mint ha valakit mondjuk felvágnak egy aprócska szépészeti beavatkozás miatt, mellékesen találnak és eltávolítanak egy bazinagy rákos daganatot, majd amikor az orvoson számon kérik, hogy miért nem találta meg a daganatot a rutinellenőrzések során, akkor azt mondja, hogy nem érti, mi a gond, hiszen végül is meglett az a nyavalyás tumor és minden jól alakult, vagy nem? És különben is, a beteg a hibás, miért azzal jön, hogy picit nagynak érzi a valamilyét, miközben akkora rákja van, hogy ihaj.
Ennél jobban sajnos nem tudom érzékeltetni, hogy mi a bajom azzal, amit mondasz, te meg sajnos nem érted. Nyilván más csavarra jár az agyunk, ez van. Ezért azt gondoltam, hogy berekesztem a vitát, mert már csak körbe-körbe megyünk, a többieket meg nyilván halálra untatjuk/idegesítjük. Köszönöm a segítséget, és mindenki másnak is, aki hozzászólt!
Másvalamit azért még kérdezhetek? :-))
|
|
A hozzászólás:
 |
LvT
2005-01-14 13:56:33
|
235
|
Kedves Lájszló!
> A helyesírás nagyon jó példa arra az esetre, ahol nagyon is szükség van authoritásra.
Ha már itt tartunk, akkor megemlíteném, hogy az autoritás szóban nem írunk h-t.
Egyébként a fenti kijelentéssel nem értek egyet. A helyesírás közösségi norma, pont olyan, mint az, hogy evés után illik-e böfögni, avagy sem; nyilvános helyen kifújhatjuk-e az orrunkat vagy szipogjunk. Ez utóbbiak esetén is vannak jól definiált közösségi normák, melyekről olvashatni az illemtankönyvekben, de nem az illemtankönyvek definiálják őket.
> Ha ilyen esetben minden intelligens (rosszabb eset: magát annak gondoló) ember a józan eszét követné, abból könnyen káosz lenne
Ugyan miért lenne káosz? Végülis a böfögés még olyan szinten sincs megtiltva, mint a stb utáni két pont. Az ember mégis képes felismerni az ezzel kapcsolatos normákat, még ha időnként át is lépi.
Itt nálunk egy helyesírási hiba súlyosabb bűn, mint az ittas vezetés és az adócsalás. Boldogabb országokban (pl. USA, Anglia) ez éppen fordítva van: szerintem látható is a köztük és köztünk fennálló különbség, mondjuk a jólétet illetően.
> A "könnyen és gyorsan"-ba nem illik az bele, hogy csak úgy olvasgassam a szabályzatot az "úzust" figyelve és abban reménykedve, hogy véletlenül belebotlok egy példába, ami választ ad a kérdésemre.
Azt írtad, először a rövidítéseknél kerested a kérdésedre a választ. A vonatkozó rész első, (277. sorszámú) szakasza _második_ mondata már stb.-re végződik, megadva a megoldást. Ennél hamarabb nemigen adható válasz. De újra megemlíteném: az, ha nem ismerjük fel a választ, egyáltalán nem biztos, hogy a válaszoló hibája, sőt az esetek többségében a kérdezőé. |
|
Előzmény:
 |
Lájszló
2005-01-14 12:50:06
|
234
|
Kedves LvT!
A helyesírás nagyon jó példa arra az esetre, ahol nagyon is szükség van authoritásra. Pontosan azért, mert a helyesírásban sok esetben valamilyen irásmód mellett és ellen is ugyanannyi érvet lehet felhozni. Ha ilyen esetben minden intelligens (rosszabb eset: magát annak gondoló) ember a józan eszét követné, abból könnyen káosz lenne. Ezért kellenek a - valamilyen authoritás által kinyilatkoztatott - szabályok. Tehát hogy egy authorikus szerv (akadémia) azt mondja, hogy márpedig ez és ez az alak lesz a helyes (de legalábbis preferált). És onnantól kezdve én hiába utálom, hogy a ventilátort egy ellel kell írni, fejet hajtok az akadémia előtt. Tehát nemcsak hogy hajlandó vagyok behódolni az authoritásnak, direkt szeretném, ha az authoritás irányítana engem és a többieket is. Hogy rend legyen.
Ami a többi részét illeti, magamról úgy gondolom, hogy a helyesírás alapjaival tisztában vagyok, valamint, hogy az általam feltett kérdés egyáltalán nem tartozik az alapokhoz, mivel hogy a gyakorlatban igen ritkán fordul elő, hogy egy rövidítés a mondat végére essen. És azt is fenntartom, hogy kell(ene) lennie egy olyan könyvnek, amelyből az ember gyorsan és könnyen választ kaphat a mindennapi életben felmerülő helyesírási problémáira. A "könnyen és gyorsan"-ba nem illik az bele, hogy csak úgy olvasgassam a szabályzatot az "úzust" figyelve és abban reménykedve, hogy véletlenül belebotlok egy példába, ami választ ad a kérdésemre. |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|