|
|
 |
Lájszló
2005-01-14 12:50:06
|
234
|
Kedves LvT!
A helyesírás nagyon jó példa arra az esetre, ahol nagyon is szükség van authoritásra. Pontosan azért, mert a helyesírásban sok esetben valamilyen irásmód mellett és ellen is ugyanannyi érvet lehet felhozni. Ha ilyen esetben minden intelligens (rosszabb eset: magát annak gondoló) ember a józan eszét követné, abból könnyen káosz lenne. Ezért kellenek a - valamilyen authoritás által kinyilatkoztatott - szabályok. Tehát hogy egy authorikus szerv (akadémia) azt mondja, hogy márpedig ez és ez az alak lesz a helyes (de legalábbis preferált). És onnantól kezdve én hiába utálom, hogy a ventilátort egy ellel kell írni, fejet hajtok az akadémia előtt. Tehát nemcsak hogy hajlandó vagyok behódolni az authoritásnak, direkt szeretném, ha az authoritás irányítana engem és a többieket is. Hogy rend legyen.
Ami a többi részét illeti, magamról úgy gondolom, hogy a helyesírás alapjaival tisztában vagyok, valamint, hogy az általam feltett kérdés egyáltalán nem tartozik az alapokhoz, mivel hogy a gyakorlatban igen ritkán fordul elő, hogy egy rövidítés a mondat végére essen. És azt is fenntartom, hogy kell(ene) lennie egy olyan könyvnek, amelyből az ember gyorsan és könnyen választ kaphat a mindennapi életben felmerülő helyesírási problémáira. A "könnyen és gyorsan"-ba nem illik az bele, hogy csak úgy olvasgassam a szabályzatot az "úzust" figyelve és abban reménykedve, hogy véletlenül belebotlok egy példába, ami választ ad a kérdésemre. |
|
 |
LvT
2005-01-14 12:12:24
|
233
|
| Corrigenda: Azok, akikben bizonyosság is van, azok pedig már nem járnak el úgy, mint ahogy te"" |
|
A hozzászólás:
 |
LvT
2005-01-14 12:10:11
|
232
|
Kedves Lájszló!
> Fenntartom azt a véleményemet, hogy az stb. végű példamondatok jelen esetben nem jók hivatkozási alapnak.
Ezek továbbra sem példamondatok, hanem maga a szabályszöveg; azaz maga a norma. Ha ezt nem tartod hivatkozási alapnak, akkor semmit sem tartasz ténylegesen annak, max. valamely autoritásnak hajlandó vagy behódolni. Az intelligens ember viszont fordítva jár el: meghallgatja ugyan az autoritást, de alapvetően a szemének, fülének és a józan eszének hisz.
> bizonytalanság esetén fel lehet lapozni a kérdéses pontoknál
Azon emberek, akikben csak bizonytalanság van, hiába lapozzák fel. Azok, akikben bizonyosság is van, azok pedig már járnak el úgy, mint ahogy te: "találkoztam ugyan velük, de önmagukban nem győztek meg". Ahhoz tehát, hogy FAQ-ként forgasd, meg kell ismerned a helyesírás alapjait; egyebekben még azt sem fogod tudni, hogy mit hol keress. Az alapok nélkül még a pregnáns evidenciák sem tudnak hasznosulni.
> Viszont akkor hogyan és mikor kell olvasni? Elejétől végéig, mint egy regényt?
Elviekben a magyar populáció legalább 8 évet tanul magyar nyelv és irodalmat, sokan pedig még plusz négy évet. A tanterv szerint ez alatt kellene elsajátítani a szabályat törzsanyagát. Ha ez nem sikerül, akkor felnőtt korban tényleg nincs más, mint elejétől végig elolvasni, lehetőleg többször, hogy sikeresebben rögzüljön. Mivel ez ebben az esetben az illető számára tankönyv és nem referencia.
|
|
Előzmény:
 |
Lájszló
2005-01-14 10:32:50
|
230
|
Kedves LvT!
Fenntartom azt a véleményemet, hogy az stb. végű példamondatok jelen esetben nem jók hivatkozási alapnak. Ezek ugyanis nem azzal a szándékkal kerültek a könyvbe, hogy a kérdéses szabályt szemléltessék, hanem teljesen más szabályok szemléltetésére, és az gyakorlatilag csak mázli, hogy egyúttal a két találkozó pont esetét is szemléltetik. És sajnálom, hogy figyelmetlenül olvasol, mert leírtam, hogy találkoztam ugyan velük, de önmagukban nem győztek meg, ezért próbáltam vonatkozó szabályt is előbányászni, sőt amikor nem találtam ilyet, ezért fordultam a fórumhoz segítségért. De hajlandó vagyok elfogadni, amit mondasz, hogy az úzus is szentírásként veendő, azaz bármit látok leírva a szabályzatban, azt onnantól helyesnek írásmódnak tekinthető (szinte sajnálom, hogy nem hosszabb a szabályzat, mert akkor valamiféle etalon-korpuszként lehetne használni).
Abban a tekintetben pedig iszonyú kíváncsi lennék a többiek véleményére is, hogy a szabályzat "nem káté, nem FAQ". Szerintem az átlagemberek tudatában az él, hogy a szabályzat pontosan arra való, amire én próbáltam használni: bizonytalanság esetén fel lehet lapozni a kérdéses pontoknál. De ha nem, nem. Viszont akkor hogyan és mikor kell olvasni? Elejétől végéig, mint egy regényt? |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|