|
|
 |
Kis Ádám
2005-01-14 19:30:01
|
243
|
Figyi, mi itt ritkán haragszunk!
Az a felvetés, hogy az írásváltás megváltoztatta volna a struktúrát, teljesen jogos, tudjuk, hogy a struktúra roppant stabil, még a lexikon cseréje sem változtatja meg könnyen, nemhogy az írásé. Pedig a lexikon nyelvi volta, gondolom a számodra sem kétséges.
Ugyanakkor, ha a szöveg felől nézel vissza, nyilvánvaló például az az egyszerűtény, hogy az írásbeliség kialakulásával megnőtt a szövegek hossza és teherbíróképessége. Például, ha megnézed Vargas Llosa Beszélő című könyvét, olyat tapasztalhatsz, hogy az oralitás egy szintjén az emberek egyszerűen nem érzékelték az idő múlását.
Remélem, feleslegesen teszem, de felhívom a figyelmed két szerzőre, akiket tudományosan nem értékelnek egységesen, de azért (az egyikre) sokat hivatkoznak, és ez sokban emlékezet a másikra, bár a kapcsolat közöttük nem igazolható.
Az "egyik" Marshal McLuhan, a másik Thienemann Tivadar. Úgy gondolom, hogy ezek a szerzők sokat adhatnak tájékozódásodhoz.
További részletekért keress meg e-mailben.
Kis Ádám |
|
A hozzászólás:
 |
DrDGF
2005-01-14 10:38:20
|
231
|
Kedves Ádám!
Örömmel veszem, hogy nincs harag.
Az írásról: egyik kedvenc témám a szóbeliség-írásbeliség paradigma. Kétségtelenül igaz, hogy az írásbeliség - ha igen lassan is - gyökeresen megváltoztatja a nyelvet. Ez azonban független az éppen érvényes heylesírási konvencióktól. Nekem - leendő - elsődleges kutatási területem a mezopotámiai kultúra, amelyben logografikus-fonografikus és szillabikus rendszert egyaránt használtak. Bizonyos értelemben igazad van: az agglutináló. konkatenáló sumer nyelvet logografikus-fonografikus módszerrel írták, míg a sémi akkádot szillabikussal, éppen a nyelvek strukturális jellegzetességei miatt. Arra azonban nem ismerek példát, hogy az írásrendszer megváltozása a struktúra megváltozását vonta volna maga után; persze attól, hogy én nem tudok ilyesmiről, még megtörténhet:) Ugyanakkor sem a sumer, sem az akkád ékírásnak nem voltak túl szigorú ortográfiai konvenciói, tehát az is előfordult, hogy egy-egy grammatikai morfémát más jelekkel írtak le, továbbá sem szóközt, sem írásjeleket nem használtak; ennek ellenére az írás olvasható.
É. Kiss tortaosztós cikkének utánanézek, ígérem:)
"1. A helyesírás, a nyelvművelés nyelvi kérdések
2. Önmagukban nem tudományos problémák, de mindenképpen van tudományos hátterük (pszichológia, szociológia, történelem, de nyelvészet is!)
3. A helyesírás, nyelvművelés vonatkozásában nem lenne baj, ha tudományos felkészültséggel és módszerekkel történnék a döntéselőkészítés. Bár elismerem, hogy ezen a téren sok a sarlatánizmus, de hogy mindenki sarlatán lenne, és a dolog minden részében tudománytalan, ez éppen úgy nem igaz."
Erősen közelítünk a közös álláspont felé! Egyetlen kiegészítést tennék: a helyesírás, a nyelvművelés részben nyelvi, részben társadalmi kérdések. Társadalmiak annyiban, hogy társadalmi konvenciókat határoznak meg, és nyelviek annyiban, hogy e konvenciók a nyelvre, ill. annak rögzítési formájára vonatkoznak.
|
|
Előzmény:
 |
Kis Ádám
2005-01-14 09:40:36
|
229
|
Kedves DrDGF!
A helyzet az, hogy a vérzivatart félreértetted, inkább egy jó tokaji cseppjei permeteznek soraimban. Én legalábbi jókedvűen írtam.
A kölcsönös udvariaskodás (pláne így vizsga előtt) kellemes, de nincs hozadéka a Magyarulezban. Aminek értelme van: gondolkodni tárgyunkon.
A terminológia és a tudomány elválaszthatatlanok, a baj nem ez, hanem, egyszer az, ha üres szellemi játékká válik, a másik pedig, ha kialakulnak terminológiai tabuk. Igaz, hogy Saussure nagyon okos dolgokat írt, de ha a név bunkóvá alakul, akkor már baj van (s te, mint aki most közeledik a parole felé, majd érezni fogod, hogy ez a kettéválasztás korlátozott érvényű).
Hogy milyen betűvel vannak leírva a nyelvi megnyilatkozások, tényleg nem hat vissza a nyelvre, de ettől még nem igaz az, hogy az írás in sich nem hat a nyelvre. Amikor elkezdték az emberek leírni a közlendőiket, radikálisan megváltozott a nyelv. Az sem fontos, hogy mindig vagy mindíg. Viszont fontos lehet az egységesség. Felhívnám a szíves figyelmedet arra, hogy nemcsak a helyesírás, hanem az egész írás konvencionális rendszer, csak mélyebben gyökerezik. Emellett, báér ezt nem tudom, csak sejtem, hogy a betűírás-szótagírás (morfémaírás)-ideografikus írás típusváltozatok valamiképpen összefüggenek a képviselt nyelvek bizonyos immanens jellemzőivel. Az áttérés lehetősége önmagában még nem bizonyíték, mert ahhoz bizonyítani kell, hogy az áttéréssel nem változik-e másutt is a nyelv.
A dislexia-disgaphia kérdésében (ez most szép tudományos) igazad van és nincs igazad. Tényleg nem ezek a legfontosabb problémák, de problémák, így bizonyítva van az összefüggés.
Tortaügyben nincs igazad. A szeletelés nem így folyik. Nem a szeletet kicsinyítik, hanem a tortát. Tccik emlékezni É. Kiss Katalinnak a Magyar Tudományban megjelent tortaosztó cikkére? Ott az osztozkodás a hagyományos (leíró) és a generatív nyelvészet között folyt. Ezzel lényegében teljesen kirekesztve a nyelvészet köréből az alkalmazott nyelvészetet.
Azt hiszem, egy tudomány sem határozható meg belülről. A helyesírás és a nyelvművelés esetében nem az a kérdés, hogy ezek a nyelvről szólnak-e, hanem az, hogy a tudományhoz tartoznak-e. No, megérkeztünk a terminológiához.
Tehát:
1. A helyesírás, a nyelvművelés nyelvi kérdések
2. Önmagukban nem tudományos problémák, de mindenképpen van tudományos hátterük (pszichológia, szociológia, történelem, de nyelvészet is!)
3. A helyesírás, nyelvművelés vonatkozásában nem lenne baj, ha tudományos felkészültséggel és módszerekkel történnék a döntéselőkészítés. Bár elismerem, hogy ezen a téren sok a sarlatánizmus, de hogy mindenki sarlatán lenne, és a dolog minden részében tudománytalan, ez éppen úgy nem igaz.
Vizsga ügyben meg --- potya kerditekre van szükséged?
(Amúgy nem nyelvészetet oktatok).
Kis Ádám |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|