|
|
 |
DrDGF
2005-01-14 10:38:20
|
231
|
Kedves Ádám!
Örömmel veszem, hogy nincs harag.
Az írásról: egyik kedvenc témám a szóbeliség-írásbeliség paradigma. Kétségtelenül igaz, hogy az írásbeliség - ha igen lassan is - gyökeresen megváltoztatja a nyelvet. Ez azonban független az éppen érvényes heylesírási konvencióktól. Nekem - leendő - elsődleges kutatási területem a mezopotámiai kultúra, amelyben logografikus-fonografikus és szillabikus rendszert egyaránt használtak. Bizonyos értelemben igazad van: az agglutináló. konkatenáló sumer nyelvet logografikus-fonografikus módszerrel írták, míg a sémi akkádot szillabikussal, éppen a nyelvek strukturális jellegzetességei miatt. Arra azonban nem ismerek példát, hogy az írásrendszer megváltozása a struktúra megváltozását vonta volna maga után; persze attól, hogy én nem tudok ilyesmiről, még megtörténhet:) Ugyanakkor sem a sumer, sem az akkád ékírásnak nem voltak túl szigorú ortográfiai konvenciói, tehát az is előfordult, hogy egy-egy grammatikai morfémát más jelekkel írtak le, továbbá sem szóközt, sem írásjeleket nem használtak; ennek ellenére az írás olvasható.
É. Kiss tortaosztós cikkének utánanézek, ígérem:)
"1. A helyesírás, a nyelvművelés nyelvi kérdések
2. Önmagukban nem tudományos problémák, de mindenképpen van tudományos hátterük (pszichológia, szociológia, történelem, de nyelvészet is!)
3. A helyesírás, nyelvművelés vonatkozásában nem lenne baj, ha tudományos felkészültséggel és módszerekkel történnék a döntéselőkészítés. Bár elismerem, hogy ezen a téren sok a sarlatánizmus, de hogy mindenki sarlatán lenne, és a dolog minden részében tudománytalan, ez éppen úgy nem igaz."
Erősen közelítünk a közös álláspont felé! Egyetlen kiegészítést tennék: a helyesírás, a nyelvművelés részben nyelvi, részben társadalmi kérdések. Társadalmiak annyiban, hogy társadalmi konvenciókat határoznak meg, és nyelviek annyiban, hogy e konvenciók a nyelvre, ill. annak rögzítési formájára vonatkoznak.
|
|
A hozzászólás:
 |
Kis Ádám
2005-01-14 09:40:36
|
229
|
Kedves DrDGF!
A helyzet az, hogy a vérzivatart félreértetted, inkább egy jó tokaji cseppjei permeteznek soraimban. Én legalábbi jókedvűen írtam.
A kölcsönös udvariaskodás (pláne így vizsga előtt) kellemes, de nincs hozadéka a Magyarulezban. Aminek értelme van: gondolkodni tárgyunkon.
A terminológia és a tudomány elválaszthatatlanok, a baj nem ez, hanem, egyszer az, ha üres szellemi játékká válik, a másik pedig, ha kialakulnak terminológiai tabuk. Igaz, hogy Saussure nagyon okos dolgokat írt, de ha a név bunkóvá alakul, akkor már baj van (s te, mint aki most közeledik a parole felé, majd érezni fogod, hogy ez a kettéválasztás korlátozott érvényű).
Hogy milyen betűvel vannak leírva a nyelvi megnyilatkozások, tényleg nem hat vissza a nyelvre, de ettől még nem igaz az, hogy az írás in sich nem hat a nyelvre. Amikor elkezdték az emberek leírni a közlendőiket, radikálisan megváltozott a nyelv. Az sem fontos, hogy mindig vagy mindíg. Viszont fontos lehet az egységesség. Felhívnám a szíves figyelmedet arra, hogy nemcsak a helyesírás, hanem az egész írás konvencionális rendszer, csak mélyebben gyökerezik. Emellett, báér ezt nem tudom, csak sejtem, hogy a betűírás-szótagírás (morfémaírás)-ideografikus írás típusváltozatok valamiképpen összefüggenek a képviselt nyelvek bizonyos immanens jellemzőivel. Az áttérés lehetősége önmagában még nem bizonyíték, mert ahhoz bizonyítani kell, hogy az áttéréssel nem változik-e másutt is a nyelv.
A dislexia-disgaphia kérdésében (ez most szép tudományos) igazad van és nincs igazad. Tényleg nem ezek a legfontosabb problémák, de problémák, így bizonyítva van az összefüggés.
Tortaügyben nincs igazad. A szeletelés nem így folyik. Nem a szeletet kicsinyítik, hanem a tortát. Tccik emlékezni É. Kiss Katalinnak a Magyar Tudományban megjelent tortaosztó cikkére? Ott az osztozkodás a hagyományos (leíró) és a generatív nyelvészet között folyt. Ezzel lényegében teljesen kirekesztve a nyelvészet köréből az alkalmazott nyelvészetet.
Azt hiszem, egy tudomány sem határozható meg belülről. A helyesírás és a nyelvművelés esetében nem az a kérdés, hogy ezek a nyelvről szólnak-e, hanem az, hogy a tudományhoz tartoznak-e. No, megérkeztünk a terminológiához.
Tehát:
1. A helyesírás, a nyelvművelés nyelvi kérdések
2. Önmagukban nem tudományos problémák, de mindenképpen van tudományos hátterük (pszichológia, szociológia, történelem, de nyelvészet is!)
3. A helyesírás, nyelvművelés vonatkozásában nem lenne baj, ha tudományos felkészültséggel és módszerekkel történnék a döntéselőkészítés. Bár elismerem, hogy ezen a téren sok a sarlatánizmus, de hogy mindenki sarlatán lenne, és a dolog minden részében tudománytalan, ez éppen úgy nem igaz.
Vizsga ügyben meg --- potya kerditekre van szükséged?
(Amúgy nem nyelvészetet oktatok).
Kis Ádám |
|
Előzmény:
 |
DrDGF
2005-01-14 07:00:00
|
227
|
Kedves Ádám!
Igazad van ismét csak, nem néztem körül a MAgyarulezen, így nem ismerem az álláspontodat sok kérdésben. A nyelvészet szak egyharmada és a szakirodalom igen jelentős része nem csinál mást, mint "rágja a terminológiát", azaz újra és újra megpróbál definiálni dolgokat, és összehasonlítja az eredményeket. Úgy tűnik, hogy különbözik az általunk elfogadott definíció a nyelvészetre stb., de én ezt nem látom tragédiának. Ne légy olyan vérzivataros!:))
Az írás: teljesen egyetértek veled és rumcival az írott nyelvi grammatika kérdésében. (Bár az érdeklődésem éppen azon "parole-irányzatok" felé fordul mostanság, amik a grammatikák "a kommunikációban visszatérő mintázatokként" határozzák megy). De! Az, hogy a nyelvet latin, arab, héber, szanszkrit betűkkel vagy bármilyen egyéb módon vizualizálom nem változtatja meg a nyelv grammatikai és használati szabályait. Ugyanígy nem változtatja meg ezeket az, hogy ha a tagmondatok határára mostantól nyuszikát rajzolunk (vagy éppen semmit), ha a 'mindig' szót mostantól kiejtés szerint *mindíg-nek írjuk, ha megszűnik az ly stb. Ezek egy külső, konvencionális rendszer elemei. (Tudom, megint sarkítok, mert a helyesírás valamelyest visszahat a nyelvre). Hangsúlyozom, ettől meg fontosnak tartom a helyesírást.
A pszicholingvisztika: dehogynem, nagyon fontos terület, sőt! Ugyanakkor a nyelvleírás szempontjából nem a diszlexia-diszgráfia az elsődleges kutatási terület, amennyire én tudom. De semmiképp nem becsülném alá az ezekből adódó következtetéseket. Ezek viszont nem pusztán a helyesírási konvenciók elvétését jelentik, hanem annál sokkal súlyosabb és átfogóbb problémát.
"A nyelvészek mulatságosak tudnak lenni, amikor a tortájukat szeletelik."
Ebben valószínüleg teljesen igazad van:) Bár érdekes megfigyelni, hogy ez azon ritka torták egyike, amiből egyesek minél kevesebbet akarnak, mások minél többet, mégsem tudnak megegyezni.
Merre kereshetlek vizsga ügyében? Aztán nem leszedni rólam a keresztvizet!:))
Üdvözlettel:
DrDGF |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|