Keresés

Részletes keresés

Lájszló Creative Commons License 2005-01-14 10:32:50 230
Kedves LvT!

Fenntartom azt a véleményemet, hogy az stb. végű példamondatok jelen esetben nem jók hivatkozási alapnak. Ezek ugyanis nem azzal a szándékkal kerültek a könyvbe, hogy a kérdéses szabályt szemléltessék, hanem teljesen más szabályok szemléltetésére, és az gyakorlatilag csak mázli, hogy egyúttal a két találkozó pont esetét is szemléltetik. És sajnálom, hogy figyelmetlenül olvasol, mert leírtam, hogy találkoztam ugyan velük, de önmagukban nem győztek meg, ezért próbáltam vonatkozó szabályt is előbányászni, sőt amikor nem találtam ilyet, ezért fordultam a fórumhoz segítségért. De hajlandó vagyok elfogadni, amit mondasz, hogy az úzus is szentírásként veendő, azaz bármit látok leírva a szabályzatban, azt onnantól helyesnek írásmódnak tekinthető (szinte sajnálom, hogy nem hosszabb a szabályzat, mert akkor valamiféle etalon-korpuszként lehetne használni).

Abban a tekintetben pedig iszonyú kíváncsi lennék a többiek véleményére is, hogy a szabályzat "nem káté, nem FAQ". Szerintem az átlagemberek tudatában az él, hogy a szabályzat pontosan arra való, amire én próbáltam használni: bizonytalanság esetén fel lehet lapozni a kérdéses pontoknál. De ha nem, nem. Viszont akkor hogyan és mikor kell olvasni? Elejétől végéig, mint egy regényt?
A hozzászólás:
LvT Creative Commons License 2005-01-14 09:26:50 228
Kedves Lájszló!

Szeretném, ha világos lenne, hogy az AkH. (ez az akadémiai helyesírási szabályzat szakkörben bevett rövidítése) _egésze_ a normát a tükrözi. Ez nem egy káté, és nem is FAQ, nem is annak készült. Normát nemcsak explicit szabályokkal lehet definiálni, hanem az úzussal is. Ezért teljesen helytelenül használja az az ilyen jellegű műveket, aki csak szabályokat keres anélkül, hogy azt is figyelné, hogy hogyan van az leírva. Aki ez utóbbira nem képes, azt úgy szokták jellemezni, hogy csökkent a szövegértési képessége (vö. a magyar diákok szereplése a PISA vizsgálatokban). Bár ez gyakori, de a megoldás az, hogy az illető egyének szövegértési képességét javítjuk fel, és nem a szöveget süllyeszjük le az illetők szintjére.

Szóval, ne is haragudj, de mivel az összes elolvastad szabályszöveg hemzseg a mondatvégi stb.-ktől, és ha neked ez nem tűnt fel, akkor itt nem elsősorban a szabályzatban keresném a hibát...

A fentieken túlmenően egy csomó kérdés van még, amit az AkH nem tartalmaz. Nem tartalmazza pl. hogy mikor kell szóköz a pont után és mikor nem. Ebbe a vonalba tartozik a te kérdésed is. Ez ugyanis nem a szigorúan vett helyesírás, hanem a tipográfia kérdése. A választ megtalálhattad volna valamely tipográfia alapjaival foglalkozó műben. De persze az AkH.-ban is megtalálhatod, mert a szövege ezen konvenciók alapján van szedve.

Az OH. (Osiris Helyesírás) szerkesztőinek valóban üdvözlendő ötlete volt némi tipográfiai tudnivaló felvétele is, de ez nem érinti azt, hogy az AkH.-t hogyan kell olvasni. (Az OH. egyébként nem csak itt több, mint at AkH., hanem pl. ott is, hogy van benne átírással foglalkozó rész. Míg az AkH.-ban nincs, viszont van több külön ezzel foglalkozó munka. Ugyanakkor az OH.-ban szereplő, kémiai elnevezésekről szóló részek már nem pótolhatják a megfelelő szakmunkát. Muszáj valahol vágást tenni, a civilizációnkban kialakult összes írással kapcsolatos konvenciót nem zsúfolhatjuk bele egy műbe...)
Előzmény:
Lájszló Creative Commons License 2005-01-13 17:43:13 221
Kedves LvT!

Nem kötözködni akartam. Amikor azt írtad, "akadémiai helyesírás", én azt hittem, valami absztrakt fogalmi dologra utalsz, ami mondjuk a helyesírást gondozó nyelvészek fejében él, vagy tudomisén. Pedig, ha jól sejtem, a szabályzatra akartál ezzel utalni. Ha így van, akkor bocs, félreértés volt.
A másik két dolgot meg tudom védeni. Egyrészt, hogy miért nem tartom a példamondatot elégségesnek. Jelen probléma esetében a következő módon jártam el: fellapoztam a szabályzatot a rövidítések címszónál. Nem találtam vonatkozó szabályt. Fellapoztam a mondatvégi írásjelek címszónál. Nem találtam vonatkozó szabályt. Ezután elkezdtem véletlenszerűen keresgélni a példamondatok között, mondván, hátha mázlim van és pont akad egy ilyen. Jelen esetben igazad van, valóban sok ilyen van, de valamely más nyelvi probléma esetén ki tudja. Egy szabályzat (lexikon, szótár, stb.) nem építhet arra, hogy az ember majd véletlenszerű böngészéssel talál meg valamit. Hatékonyan kereshetőnek kell lennie, megfelelő kulcsszavakkal, címekkel, miegymás.
A másik. Az írod, hogy téged az nyugtat meg, ha megérted, nem az, ha szöveghelyeket idézhetsz. Ezzel sajnos nem tudok egyetérteni. Egyrészt nem várható el mindenkitől, hogy képes legyen megérteni. Ami még rosszabb, ugyanazt a dolgot többféleképpen is lehet érteni. Én például a rumci által hivatkozott egyszerűsítő írásmódra vonatkozó szabály elolvasása után sem láttam be, ugyan miért lehetne a három mássalhangzó találkozására vonatkozó szabályt átvinni két pont találkozására. Tegyük fel, hogy én így értem, egy kollégám meg úgy. Akkor hogyan döntsük el, hogy kinek van igaza? Ezért jó, ha explicit módon le van írva, mint pl. a rumci által idézett Osiris szabályzatban.

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!