|
|
 |
LvT
2005-01-14 09:26:50
|
228
|
Kedves Lájszló!
Szeretném, ha világos lenne, hogy az AkH. (ez az akadémiai helyesírási szabályzat szakkörben bevett rövidítése) _egésze_ a normát a tükrözi. Ez nem egy káté, és nem is FAQ, nem is annak készült. Normát nemcsak explicit szabályokkal lehet definiálni, hanem az úzussal is. Ezért teljesen helytelenül használja az az ilyen jellegű műveket, aki csak szabályokat keres anélkül, hogy azt is figyelné, hogy hogyan van az leírva. Aki ez utóbbira nem képes, azt úgy szokták jellemezni, hogy csökkent a szövegértési képessége (vö. a magyar diákok szereplése a PISA vizsgálatokban). Bár ez gyakori, de a megoldás az, hogy az illető egyének szövegértési képességét javítjuk fel, és nem a szöveget süllyeszjük le az illetők szintjére.
Szóval, ne is haragudj, de mivel az összes elolvastad szabályszöveg hemzseg a mondatvégi stb.-ktől, és ha neked ez nem tűnt fel, akkor itt nem elsősorban a szabályzatban keresném a hibát...
A fentieken túlmenően egy csomó kérdés van még, amit az AkH nem tartalmaz. Nem tartalmazza pl. hogy mikor kell szóköz a pont után és mikor nem. Ebbe a vonalba tartozik a te kérdésed is. Ez ugyanis nem a szigorúan vett helyesírás, hanem a tipográfia kérdése. A választ megtalálhattad volna valamely tipográfia alapjaival foglalkozó műben. De persze az AkH.-ban is megtalálhatod, mert a szövege ezen konvenciók alapján van szedve.
Az OH. (Osiris Helyesírás) szerkesztőinek valóban üdvözlendő ötlete volt némi tipográfiai tudnivaló felvétele is, de ez nem érinti azt, hogy az AkH.-t hogyan kell olvasni. (Az OH. egyébként nem csak itt több, mint at AkH., hanem pl. ott is, hogy van benne átírással foglalkozó rész. Míg az AkH.-ban nincs, viszont van több külön ezzel foglalkozó munka. Ugyanakkor az OH.-ban szereplő, kémiai elnevezésekről szóló részek már nem pótolhatják a megfelelő szakmunkát. Muszáj valahol vágást tenni, a civilizációnkban kialakult összes írással kapcsolatos konvenciót nem zsúfolhatjuk bele egy műbe...) |
|
A hozzászólás:
 |
Lájszló
2005-01-13 17:43:13
|
221
|
Kedves LvT!
Nem kötözködni akartam. Amikor azt írtad, "akadémiai helyesírás", én azt hittem, valami absztrakt fogalmi dologra utalsz, ami mondjuk a helyesírást gondozó nyelvészek fejében él, vagy tudomisén. Pedig, ha jól sejtem, a szabályzatra akartál ezzel utalni. Ha így van, akkor bocs, félreértés volt.
A másik két dolgot meg tudom védeni. Egyrészt, hogy miért nem tartom a példamondatot elégségesnek. Jelen probléma esetében a következő módon jártam el: fellapoztam a szabályzatot a rövidítések címszónál. Nem találtam vonatkozó szabályt. Fellapoztam a mondatvégi írásjelek címszónál. Nem találtam vonatkozó szabályt. Ezután elkezdtem véletlenszerűen keresgélni a példamondatok között, mondván, hátha mázlim van és pont akad egy ilyen. Jelen esetben igazad van, valóban sok ilyen van, de valamely más nyelvi probléma esetén ki tudja. Egy szabályzat (lexikon, szótár, stb.) nem építhet arra, hogy az ember majd véletlenszerű böngészéssel talál meg valamit. Hatékonyan kereshetőnek kell lennie, megfelelő kulcsszavakkal, címekkel, miegymás.
A másik. Az írod, hogy téged az nyugtat meg, ha megérted, nem az, ha szöveghelyeket idézhetsz. Ezzel sajnos nem tudok egyetérteni. Egyrészt nem várható el mindenkitől, hogy képes legyen megérteni. Ami még rosszabb, ugyanazt a dolgot többféleképpen is lehet érteni. Én például a rumci által hivatkozott egyszerűsítő írásmódra vonatkozó szabály elolvasása után sem láttam be, ugyan miért lehetne a három mássalhangzó találkozására vonatkozó szabályt átvinni két pont találkozására. Tegyük fel, hogy én így értem, egy kollégám meg úgy. Akkor hogyan döntsük el, hogy kinek van igaza? Ezért jó, ha explicit módon le van írva, mint pl. a rumci által idézett Osiris szabályzatban. |
|
Előzmény:
 |
LvT
2005-01-13 16:43:41
|
220
|
Kedves Lájszló!
> Az "akadémiai helyesírásban" lehet, hogy van ilyen szabály, de az "akadémiai helyesírási szabályzatban" nincsen
Kötözködünk, kötözködünk..?
> Az lehet, hogy a példamondatokból ki lehet következtetni, de honnan tudhatom, hogy nem hibás-e a példamondat (ami ráadásul nem is a kérdéses dologra vonatkozó példamondat, tehát nem is biztos, hogy összefutok vele)?
Hát azért a stb. olyan sokszor fordul elő a szövégben még mondatzáróként is, hogy lehetetlen átsiklani felette, kivéve persze ha az ember eleve úgy fog neki...
Fellapotam az inkriminált mű (11. kiadás, 12. levonat) tárgymutatóját az egyszerűsítő írásmód pontnál, itt a 62. 92--94. 163.c) szakaszokra történik hivatkozás. Mivel ezekkel a helyekkel minimum össze kellett volna futnod, megnéztem, hogy hányszor fordul elő bennük a stb. mondatzáró helyzetben:
62. = 2
92. = 0
93. = 2
94. = 3
163.c) = 2
Ez összesen 9 eset, amely mellett nehéz elmenni, és nehéz mindet hibának minősíteni.
Egyébként a hibához: az akadémiai helyesírás szövege is az akadémia helyesírás elvei alapján készült: így az helyesírást tekintve az is mérvadó.
> Engem csak ez nyugtat meg.
Engem az nyugtat meg, ha megértem, nem az ha szöveghelyeket biflázhatok föl. rumci -- aki hivatásból foglalkozik a kérdéssel -- elég jol elmagyarázta neked az elvet, ami hozzásegíthet a megértéshez, ahhoz hogy a helyesírási kézikönyvektől függetlenedve is biztos lehessen az ítéleted. Erre te -- nincs jobb szó -- visszacikizted. Pedig ez volt, amit vártál: ex cathedra kinyilatkoztatás a lehető legilletékesebb helyről.
> Ez az, amit vita esetén a kollégák orra alá tudok dörgölni.
Én éppen azt adtam meg neked, anélkül, hogy költened kelljen az Osiris Helyesírásra. Ami persze nem kidobott pénz.
De semmilyen hely nem ment a kötözködéstől. Azzal az erővel, ahogy te nekem szegezted azt, hogy "honnan tudhatom, hogy nem hibás-e a példamondat", úgy a kollégáid a legexplicitebb szabály esetén is megkédezhetik: "honnan tudhatom, hogy nem maradt-e itt ki egy 'nem' szócska?" |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|