|
|
 |
gyere a papához
2005-01-13 11:55:39
|
135
|
Szerintem az önmagában nem gond, ha valaki ideológiát vált. Ugyan mint mondtam, érett, okos, gondolkodó embereknél (hiszen ha ilyen, akkor nem véletlenül, és megalapozatlanul vall valamit), és az ideológiai megrázkódtatásoktól mentes időkben (mert ha éppen világrendszerek omlanak össze, akkor más a helyzet) az ilyen váltás meglehetősen szokatlan dolog, de nincs vele semmi baj. Az ilyen emberről legfeljebb azt gondoljuk, hogy nem valami következetes, vagy megfontolt, súlyosabb esetben forog mint a szélkakas, de emberileg érthető dolog, ha néha változik a véleményünk. A lényeg itt az idő, és a mennyiség. Milyen időtartam alatt, mekkorát változik? De ezt nem kell tovább taglalni.
Orbán sleppjének ideológiai őszinteségéről és sem vagyok meggyőződve, én azonban most egy másik, a pálfordulás, sőt még az őszinteség-megjátszás problematikánál is fontosabb dolgogra gondolok. Nevezetesen arra, hogy ugyan az sem teljesen lényegtelen, hogy egy, az országot vezető (vezetni pályázó) gárda ideológiailag mennyire megalapozott, és elkötelezett, -hiszen pl. képzeljünk el egy olyan csapatot, akik ebből a szempontból teljesen semlegesek, bármilyen eszme hirdetését bevállalnák a politikai hatalom megszerzésének érdekében (nem is tudom, hogy most kikről beszéltem ;-) )-, hanem ennél még sokkal fontosabb az, hogy ha van nekik ideológiájuk, akkor az milyen is. Persze a gyakorlat mindig sokkal zavarosabb (főleg ha szándékosan összezavarják), mert láthattuk a közelmúltban, hogy a gátlástalan, és elvtelen politikai pragmatizmus hogyan ölt ideológiai álruhát (a "király meztelen" speciális esete). Nos... tehát pont az nem mindegy -és ezt ma explicite "nem illik" hangoztatni-, hogy az a jótét kormányzó erő (vagyis hát az a pár meghatározó embere) konkrétan milyen ideológiai alapokon áll. Ugyanis -most szerintem itt újat mondok-, a politikai ideológiák erkölcsi, emberiességi, humanitárius szempontokból nem egyenrangúak. És most persze nem gyakorlati politikáról van szó - ezt csak a gyengébbek kedvéért mondom. Hanem arról, hogy a politikai ideológiák nagyon különbözőféleképpen próbálják megoldani a problémákat, annak függvényében, hogy mit "gondolnak", a jóról, a rosszról, a hasznosról, az igazságosságról, meg hasonlókról. Még csak azt se mondanám -mert hát már itt kezdődik a különbség köztük-, hogy az emberiség problémáit úgy egyben szeretnék rendezni - de ezt most befejezem, messzire vezetne. Ugye, van amelyik csak a saját nép problémáira gondol, és még olyan is lehet (tényleg, ez csak most ugrott be ilyen kontextusban! ;-))) amelyik a saját slepp problémáira. Hát, lehet hogy revideálnom kell, és Orbánéknak mégis csak van valamiféle ideológiája. ;-) |
|
 |
Maurice Ronet
2005-01-13 10:41:30
|
131
|
| Azért Bayer svábságáról még nem lettem meggyőzve. Szerintem ha jobban körülnéznénk a családfa termésein, akkor a Síp utcai zsinagógáig is eljuthatnánk. Így azután végképpen nem érthető a magatartása és főleg visszatetsző. |
|
A hozzászólás:
 |
soltika
2005-01-13 10:37:59
|
130
|
Hi, már nem azért a 2 Forintért de ugyanilyen a Vik körüli slep is, kicsit röhejes amikor a sváb Bayer magyarkodik, a zsidó Lovas zsidózik no és amikor a valamikor volt kommunista Bencsik, Tőkéczky komcsizik.
A hívei is egy külön téma, a legtöbbnek halvány lila segédfogalma sincs az olyan szavak jelentéséről hogy konzervativizmus, jobboldaliság vagy kereszténység. A legtöbbjük a kádári langyosvizet kívánná, a főnök csak ezt ismerte fel és ezt adja nekik.Ezzel nem azt akarom mondani hogy ők is ugyanolyan becstelen emberek mint a Vik, csak szegények nem gondolkoznak és hiányzik nekik egy olyan figura aki eljátsza a jól bevált kádári iránymutató apafigurát. |
|
Előzmény:
 |
gyere a papához
2005-01-13 09:54:44
|
118
|
| Emberek! Ti tényleg azt hiszitek, hogy OV őszintén, és mélyen vall valamilyen politikai ideológiát, legyen az akár a liberalizmus, akár a konzervativizmus eszmerendszere? Ezt persze mi innen nehezen tudjuk megítélni, de a jelek inkább afelé mutatnak, hogy ő egy nagyon pragmatikus, "haszonelvű", és ideológiailag nemhogy el nem kötelezett, hanem éppenhogy érdektelen politikus. Legalábbis mára már az lett. Hogy régen, KISZ-es korszakában őszintén hitt a kommunizmus eszméjében, az persze valószínű, bár én arról is azt gondolom inkább, hogy a KISZ-es munkálkodásában is nagyobb szerepe lehetett a felfokozott becsvágyának, mint az ideológiai meggyőződésének. Meg hát akkor különben is túl fiatal volt még, az a kor az útkeresés, nem pedig a megalapozott szilárd meggyőződések iőszaka. A liberális korszaka már nehezebb dió, hiszen akkor már fiatal felnőtt volt. De vajon tényleg komolyan, meggyőződésesen liberális lehetett egy ilyen ember? Nem inkább az a jól ismert történet játszódott le benne is, hogy a rendszerből éppen kiábrándulva, odacsapódott az akkor egyetlen értelmes alternatívát kínáló liberális ellenzékiek köréhez (mint akkor még Orbán is jól látta, az akkori konzervatív alternatíva nem kínált értelmes válaszokat)? Azokban az években nehéz volt szembe menni az árral, és nehéz volt fékezni a radikális "most mindent lesöprünk, és újraépítünk" érzést. Ez nyilván Orbánt is elkapta, nincs ebben semmi rossz. Egyszóval akkor egy pillanatra a reményekben legalábbis felvillant egy szebb világ tüneménye. Ábránd volt, de ezt akkor senki nem tudta, vagy legalábbis nem akarta elrontani az ábrándozását. Orbán csak úszott az árral, tevékenysége egyre inkább a gyakorlati politikai machinációkban merült ki, már akkor sem látszott mögötte valami elv-alapú politizálás. Ami meg később történt, azt mindenki tudja: Rés nyílt a politikai harcmezőn, és ez a rés éppen a jobb oldalon nyílt. Orbán jó érzékkel felismerte ezt, és az összes hadaival azonnal benyomult a résbe. Kitágította azt -folytatva tovább- a harcászati terminológiát- sőt nem állt meg, át is tört. Az áttörés olyan jól sikerült neki, hogy addigi ellenfelei (az addig gyűlölt jobboldalon) nemhogy letették előtte a fegyvert, hanem egyenesen átálltak hozzá. Ő meg azonnal elfelejtette, hogy honnan is jött, hogy ide ő csatázni, "áttörni" jött, és nem haverkodni. A legjobb barátai lettek azok, akik ellen még nemrégiben csatázott. No szóval: érett, felnőtt korban az ilyetén ideológiai átállás már merőben szokatlan egy dolog. A valóban gyökeres politikai-ideológiai korszakváltások kivételével (a cocializmus '90-es összeomlása ilyen volt), más korszakokban általában csak az elvtelen emberek szokták gyakorolni. Akik úgy tesznek, mintha őket hű de nagy, mély, meg magasztos eszmék mozgatnák, közben meg csak a hatalom koncaiért kapdosnak. Szerintem OV egy ilyen ember. Azt nem mondom, hogy a politikusok között egyedül van ezzel. |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|