Kedves Lájszló!
A dolognak van történelme. Annak idején, amikor a magyar írásbeliség, pontosabban a nyomtatott könyvek kiadása kezdett igazán széles tömegeket érinteni, felmerült az igény a korábban különböző elvek szerint kialakult helyesírási szokások egységesítésére. Az MTA, miután 1830-ban megalakult, első feladatának azt tekintette, hogy saját művei helyesírását egységesítse. Lényegében azóta működik az MTA vezetésével egy, a helyesírással foglalkozó bizottság, amelyik az Akadémiai Helyesírási Szabályzatban rögzíti az általa javasolt normát. Idővel a magyar könyvnyomtatók általános normaként fogadták el ezt, de egészen a 20. század elejéig korántsem volt ez annyira egységes, mint most.
1903-ban az iskolák számára kiadott helyesírási szabályzat néhány pontjában (pl. a cz írásában) eltért az akadémiaitól. 1922-ig tartott ez a párhuzamos szabályozás, amikor is az Akadémia beadta a derekát, és azóta egységes az iskolai és az akadémiai norma.
A nyomdász szakma lényegében ezt alkalmazta (a lényegében arra utal, hogy a nyomdai szabályozás kevésbé volt toleráns, mint az akadémiai). Ez a helyzet a DTP elterjedésével fellazult, mert a szövegelőkészítés jelentős mértékben kikerült a nyomdák felügyelete alól.
A helyzet tehát az, hogy az oktatási-kutatási rendszer, illetve a tudományos minősítési rendszer játszik a helyesírás szabályozásában jelentős szerepet. Ugyanis a MAgyar Tudományos Akadémia Anyanyelvi Bizottsága (korábban Helyesírási Bizottsága) az illetékes az Akadémiai Helyesírási Szabályzat kiadására. Az egyes kiadásokat szakértők készítik elő, majd ez a testület demokratikusan elfogadja. Jellemző például, hogy az ly eltörlését már 1954-ben javasolták az előkészítők, de a bizottság leszavazta.
Ennek alapján azt lehet mondani, hogy a helyesírást leginkább az írók (szak- és szépírók) alakítják. Az Akadémiai Helyesírási Szabályzat alkalmazása nem kötelező, azonban ebben a vonatkozásban mindenképpen szükség van normára, és akkor miért ne éppen ez legyen az? Ha valaki nem akarja, nem alkalmazza, de valószínűleg negatív következményekre számíthat a közönség általi megítélése vonatkozásában.
Kis Ádám |