Keresés

Részletes keresés

rumci Creative Commons License 2005-01-12 11:37:06 143
Ez a mondat épp azt bizonyítja, hogy legalábbis ez a leírás külön hangsúlyozza, hogy az írásképet meg kell különböztetni a nyelv és beszéd egyéb létmódjaitól. Amúgy a rántott hús egy szó, hiszen nincsenek ilyenek: *rántott és fűszerezett hús, *serpenyőben rántott hús. Ezek tipikus összetétel-tulajdonságok. (Egyébként Nádasdy a Mancsban éppen azt kérte rajtunk [= OH.] számon, hogy a szóösszetételt és a szókapcsolatot nem nyelvészeti, hanem helyesírási [tehát ’egybeírt alakulat’, ’különírt alakulat’] értelemben használjuk, azonban úgy gondolom, ha lehet a szónak diszciplínafüggő értelmezése [márpedig van], akkor teljes joggal járhatunk el úgy, hogy egy helyesírási kézikönyvben a helyesírási értelemben használjuk e terminusokat.)
A hozzászólás:
Kis Ádám Creative Commons License 2005-01-12 08:13:15 142

Az rendben van, hogy zavar, azonban a beszélt és az írott nyelv összekeverése igencsak elterjedt. Pl. a magyar nyelvleírás alapvetően írottnyelv-bázisú. Vegyük pl. ezt az amúgy igaz mondatot az Új magayr nyelvtanból:

 

Az összetételek is morfológiai szavak, függetlenül attól, hogy egybe vagy külön írjuk őket (asztalláb, rántott hús).

 

Mi van akkor, ha egyáltalán nem írjuk le őket? Amúgy elég paradox, hogy a rántott hús -- egy szó.

 

Kis Ádám

Előzmény:
rumci Creative Commons License 2005-01-11 20:57:26 139
Engem az zavar, ha valaki összekeveri az írást a beszéddel, és így a „vesszőnél” csinál beszédben ezt meg azt, meg az zavar, ha valaki szerint a hangsúlyt lehet felvinni, nem a dallamot, meg az zavar, ha valaki olyat mond, hogy X. Y. rosszul mondja az r betűt. Nos, engem az ilyenek szoktak zavarni.

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!