|
|
 |
RogerWilco
2005-01-10 14:46:13
|
114
|
| (ezt én érsekkel, plébánossal és haranggal ismertem, magyarul :-)) |
|
 |
Kis Ádám
2005-01-10 14:02:08
|
112
|
Azaz elképzewlhető, hogy Arany nem a francia, hanem a nemzetközi szokást.
Kis Ádám |
|
A hozzászólás:
 |
Kis Ádám
2005-01-10 13:59:52
|
111
|
Arany azért tudhatott mást is.
Egyrészt, mint utaltam rá, olvasott Shakespeare-szövegeket angolul, és bár azok jellemzően nem rímesek, találhatott olyan környezetet, amelyből erre az ejtésre következtethetett.
Másrészt elképzelhető az is, hogy köztudomású volt, hogy az uralkodó megszólítása ez. Erre utal az is, hogy Bakosnál így szerepel. Ráadásul ez alighanem nemzetközi tudomás, amelyre íme egy illusztráció, angol humor orosz intrepretálásban:
Приезжает король в замок рыцаря-вассала. Вызывает его к себе. - Почему при моем приближении к замку не салютовали пушки? - Сир, на это есть пять причин, во-первых у нас нет пороха... - Достаточно, сэр!
Kis Ádám |
|
Előzmény:
 |
LvT
2005-01-10 12:40:54
|
107
|
Ad Sir(e):
Ami az ófr. sire /si:r@/ szóból az angolban /sai@(r)/-t csinált, annak neve Great Vowel Shift, azaz a nagy magánhangzó-eltolódás. Ekkor minden hosszú (azaz nyílt szótagi) hosszú /i:/-ből (kb. m. í) /aI/ (kb. m. áj) kettőshangzó lett: vagyis a jelenlegi angol íráskép a mgh.-eltolódás előtti kiejtést tükrözi (némi akademikus tévedésekkel tarkítva).
A mgh.-eltolódás első jelei a XIV. sz.-i szövegekben fordulnak elő ("íráshibák" formájában), de a változás nagyja a XV. sz.-ban történik meg, az egész területen azonban csak a XVI. sz.-ban terjed el. Ez az a változás, amely az angol nyelv két korszakát a középangolt és az újangolt elválasztja. Vö. http://en.wikipedia.org/wiki/Great_Vowel_Shift
Summa summárum: I. Edvárd (én így szeretem használni :)) még akkor is hosszú í-t ajtett, ha angolul beszélt, csakúgy mint a környezete. Azonban a korabeli ejtés mégsem az volt, ami a magyar versben szerepelt, hiszen a középangolban még ejtették a szó végi -e-t /@/-ként (azaz sváként): ez várható is, mivel emiatt volt hosszú az i, minthogy ezért esett nyílt szótagba. A sire és a sir szavak hasadása éppen arra mutat, hogy a két folyamat -- a mgh.-eltoltódés és a szóvégi /@/ lekopása -- egymás mellett zajlott le, ezért lehet az hogy megmaradt a két eltérő sorrendben megváltozott forma:
(A) régi /si:r@/ > 1. mgh.-eltolódás: /saIr@/ > 2. végmgh.-lekopás: /saIr/ >> sire /saI@(r)/
(B) régi /si:r@/ > 1. végmgh.-lekopás: /sIr/ (a rövig mgh.-ra már nem tud hatni a 2. lépésben a mgh.-eltolódás) >> sir /s3:(r)/
Viszont az -ire végű angol szavak többsége /aI@(r)/ ejtésű, így az (A) út a rendszerszerű: előbb volt mgh.-eltolódás, mint végmgh.-lekopás. A (B) esetet talán egy udvari divatejtés eredményezhette, talán az időközben megváltozhatott korabeli francia ejtést utánozva (a fr. és az a. szóvégi -e lekopása egymástól független folyamat).
Végezetül Aranyból nem nézem ki azt, hogy tisztában lett volna a Edvárd-korabeli angol ejtéssel. A Sire esetén ő pusztán a saját korának francia ejtését tükrözte. Egyébként sem lehet ebből a versből megítélni még Arany nyelvhasználatát sem, hiszen ezeket alárendelte a verstani elvárásoknak- Emiatt vannak kettős formák a versben: Eduárd ~ Edvárd, velszi ~ velsz.
A lord-major esetén szerintem inkább félfordítás van, mint "magyaros" ejtés, mivel a XIX. sz.-ban még élt a latin major < maiordomus 'udvarnagy' méltóságnév: vö. Kazinczy -- Erdélyi levelek (1819): "kamarás és major nagyajtai Cserei Farkas urat s szeretett hitvesét", ill. a major < maior villae 'polgármester' tisztség, vö. Bellaagh -- Egyetemes jogtörténet... (1886): "az egész város élén polgármester (Bürgermeister, major villae, maire, alcalde, consul, podesta) állott". |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|