Keresés

Részletes keresés

Kis Ádám Creative Commons License 2005-01-10 13:59:52 111

Arany azért tudhatott mást is.

 

Egyrészt, mint utaltam rá, olvasott Shakespeare-szövegeket angolul, és bár azok jellemzően nem rímesek, találhatott olyan környezetet, amelyből erre az ejtésre következtethetett.

 

Másrészt elképzelhető az is, hogy köztudomású volt, hogy az uralkodó megszólítása ez. Erre utal az is, hogy Bakosnál így szerepel. Ráadásul ez alighanem nemzetközi tudomás, amelyre íme egy illusztráció, angol humor orosz intrepretálásban:

 

Приезжает король в замок рыцаря-вассала. Вызывает его к себе. - Почему при моем приближении к замку не салютовали пушки? - Сир, на это есть пять причин, во-первых у нас нет пороха... - Достаточно, сэр!

 

 

Kis Ádám

RogerWilco Creative Commons License 2005-01-10 13:27:36 109
Itt azt hiszem nagyságrendbeli különbség van tudásunkban, szóval csak olvasok :-))

(NB Edvárd a magyar neve, csak éppen ma reggel forgattam egy angol nyelvü opust az angol királyokról, aztán automatice Edwardot írtam)
stevie wonder Creative Commons License 2005-01-10 13:03:38 108

Végezetül Aranyból nem nézem ki azt, hogy tisztában lett volna a Edvárd-korabeli angol ejtéssel.

 

Na, eppen innen indultunk még a Great Vowel Shift elott :-)

A hozzászólás:
LvT Creative Commons License 2005-01-10 12:40:54 107
Ad Sir(e):

Ami az ófr. sire /si:r@/ szóból az angolban /sai@(r)/-t csinált, annak neve Great Vowel Shift, azaz a nagy magánhangzó-eltolódás. Ekkor minden hosszú (azaz nyílt szótagi) hosszú /i:/-ből (kb. m. í) /aI/ (kb. m. áj) kettőshangzó lett: vagyis a jelenlegi angol íráskép a mgh.-eltolódás előtti kiejtést tükrözi (némi akademikus tévedésekkel tarkítva).

A mgh.-eltolódás első jelei a XIV. sz.-i szövegekben fordulnak elő ("íráshibák" formájában), de a változás nagyja a XV. sz.-ban történik meg, az egész területen azonban csak a XVI. sz.-ban terjed el. Ez az a változás, amely az angol nyelv két korszakát a középangolt és az újangolt elválasztja. Vö. http://en.wikipedia.org/wiki/Great_Vowel_Shift

Summa summárum: I. Edvárd (én így szeretem használni :)) még akkor is hosszú í-t ajtett, ha angolul beszélt, csakúgy mint a környezete. Azonban a korabeli ejtés mégsem az volt, ami a magyar versben szerepelt, hiszen a középangolban még ejtették a szó végi -e-t /@/-ként (azaz sváként): ez várható is, mivel emiatt volt hosszú az i, minthogy ezért esett nyílt szótagba. A sire és a sir szavak hasadása éppen arra mutat, hogy a két folyamat -- a mgh.-eltoltódés és a szóvégi /@/ lekopása -- egymás mellett zajlott le, ezért lehet az hogy megmaradt a két eltérő sorrendben megváltozott forma:

(A) régi /si:r@/ > 1. mgh.-eltolódás: /saIr@/ > 2. végmgh.-lekopás: /saIr/ >> sire /saI@(r)/

(B) régi /si:r@/ > 1. végmgh.-lekopás: /sIr/ (a rövig mgh.-ra már nem tud hatni a 2. lépésben a mgh.-eltolódás) >> sir /s3:(r)/

Viszont az -ire végű angol szavak többsége /aI@(r)/ ejtésű, így az (A) út a rendszerszerű: előbb volt mgh.-eltolódás, mint végmgh.-lekopás. A (B) esetet talán egy udvari divatejtés eredményezhette, talán az időközben megváltozhatott korabeli francia ejtést utánozva (a fr. és az a. szóvégi -e lekopása egymástól független folyamat).

Végezetül Aranyból nem nézem ki azt, hogy tisztában lett volna a Edvárd-korabeli angol ejtéssel. A Sire esetén ő pusztán a saját korának francia ejtését tükrözte. Egyébként sem lehet ebből a versből megítélni még Arany nyelvhasználatát sem, hiszen ezeket alárendelte a verstani elvárásoknak- Emiatt vannak kettős formák a versben: Eduárd ~ Edvárd, velszi ~ velsz.

A lord-major esetén szerintem inkább félfordítás van, mint "magyaros" ejtés, mivel a XIX. sz.-ban még élt a latin major < maiordomus 'udvarnagy' méltóságnév: vö. Kazinczy -- Erdélyi levelek (1819): "kamarás és major nagyajtai Cserei Farkas urat s szeretett hitvesét", ill. a major < maior villae 'polgármester' tisztség, vö. Bellaagh -- Egyetemes jogtörténet... (1886): "az egész város élén polgármester (Bürgermeister, major villae, maire, alcalde, consul, podesta) állott".
Előzmény:
RogerWilco Creative Commons License 2005-01-10 11:02:25 106
A lenti linkröl idézve (bocs, angolul)

c.1205, title placed before a name and denoting knighthood, from O.Fr. sire, from V.L. *seior, from L. senior "older, elder" (see senior). Standing alone and meaning "your majesty" it is attested from c.1225. General sense of "important elderly man" is from 1362; that of "father, male parent" is from c.1250. The verb meaning "to beget, to be the sire of" is attested from 1611, from the noun.

Ebböl sok minden kiderül, az is, hogy Arany nagy ember volt :-) Ui az uralkodót jelentö sire 1225-töl dokumentálható, ami elég jól egybeesik Edward uralkodásával (1272-1307), tehát Arany nem csak verstanilag, hanem történelmileg is helyesen használta! A kiejtés szvsz az "uralkodó" jelentésben "szír", mivel semmi jele nincs annak, hogy a VL és OFr formában ott lenne egy "áj" hang, föleg nem a XIII. században, amikor még a normann volt az uralkodó réteg nyelve.

Az általad idézett Webster esetleg az igévé lett alakot ("nemzeni") ill. az apa, apaállat jelentésü fönevet ejteti "szájr"-nak.

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!