A máltai internetcafékról nem sokat tudok, bár a szállodában, ha más nem is, de internetelérés volt. Viszont az út, sajnos, vasárnap reggelig tartott.
Arról a sokra (sic! egy s-sel!), amelyet írtál, megpróbálok röviden válaszolni.
Kezdjük ott, hogy nem teljesen azonos a felfogásunk erről a fórumról. Te szakmai vitafórumnak tekinted, én egyrészt ismeretterjesztőnek, másrészt ugyanolyan dumafórumnak, mint mondjuk a Hölgyek, urakat. Ha szakmainak tekinteném, én is jobban odafigyelnék a terminológiára. Így a te felfogásod a belterjesebb, én inkább azt szeretném, hogy azt, amit írok, az minél több érdeklődő számára követhető legyen.
Senki nem akarja megvonni a nyelvészettől az önálló diszciplína rangját, azonban mindaz, amit leírtál, kb. arra utal, hogy a nyelvészet feladatát annak egy bizonyos irányzatára korlátoznád. Te tulajdonképpen kizárod a nyelvészetből a nyelvnek azokat a sajátosságait, amelyek nem a beszélt nyelvben valósulnak meg. A saussure-i felfogást közhelyesnek tartod, s bár engem érnek meglepetések, hogy mi a középiskolai tananyag, azonban mégsem hiszem, hogy a nevezett úr neve mondjuk olyan mértékben közismert lenne, mint akár csak Einsteiné, nem is beszélve arról, amit tételezett.
Mármost a probléma az, hogyha azt a sokat, amit írtál, nekem írtad, az felesleges volt, mert karnyújtásnyira van tőlem az a szakirodalom, amiből mindez kiolvasható. Ha másoknak írtad, azt hiszem, nem jó hangot ütöttél meg. Amit írtál, az bennfenteseknek szól.
Más probléma az, hogy szakmai szinten van közöttünk némi ellentét. Nekem van módom kicsit kívülről nézni ezt a tudományágat, ezért hihetem azt, hogy anyelvészetnek az a fajta felosztása vagy beosztása, amelyet itt képviselsz, nem helytálló és nem is célszerű. A szűken fókuszált tudomány zsákutca: a nyelvtechnológiát vagy a számítógépes nyelvészetet, mint technikai kérdést, a nyelvészetből kizárni szemellenző, mert az tény, hogy a betűkódolás pusztán technikai kérdés, azonban a megoldása részint tükrözi a nyelvfelfogást, részint visszahat a nyelvleírásra. Ámbár lenti felfogásod tulajdonképpen az írást is kizárja a nyelből, ami következetes és logikus interpretáció, azonban messzebre vezet, hiszen az ezzel kapcsolatos saussure-i felfogás (a beszéd abszolút elsőbbsége) elég nehezen fogadható el örök érvényűnek - az írás vagy önálló nyelvváltozat, vagy legalábbis nagy számban tartalmaz olyan, nyelvhez tartozó jellemzőket, amelyek a beszélt nyelvre nem érvényesek, illetve az írás "feltalálása" óta terjedtek el a nyelvben. Minden okunk megvan arra, hogy feltételezzük, a számítógépes nyelvábrázolásnak is kialakul valami hasonló autonómiája, amely ma még csak sejthető, de előbb-utóbb élesen elválik. Az is fontosnak tűnik, hogy az idevezető út jelenleg éppen az íráson át vezet. Úgyhogy, a hangábrázolás, illetve a betűábrázolás kizárása a nyelvészetből, a tudományból és technikai kérdéssé degradálása (ugyanúgy, mint a számítógéphez szabott nyelvleírásé) szerintem szakmai szemellenző.
Végül pár szót erről a mondatodról: "Az egyik részdiszciplínában dolgozó nyelvészt is frusztrálja, hogy az ő mindennap használt fogalmai egy másik iskolában egész mást jelentenek, egész más asszociációk fűződnek hozzájuk". Hát, ha frusztrálja, az öreg baj. Még nagyobb baj, ha a részdiszciplínák művelői ezt összekötik valamiféle rangsorolással. Nehezen tudom kiverni a fejemből egyik legnagyobb generatív nyelvészünk cikkét, amelyben a generatív és a hagyományos nyelvészet oppozícióját tárgyalja, bizonyos értelemben védekező pozícióból (ami igazából azzal magyarázható, hogy az iskolában inkább a hagyományost oktatják, és ez a nyelvészeti ág van a közelebb a közérthetőséghez). Mindeközben egy szó sem esett egyebek között az alkalmazott nyelvészetről, amely valószínűleg az ő felfogása szerint igazából nem nyelvészet, és ami belőle nem valami más tudomány, az nem is tudomány (tisztelet a kivételnek).
Kis Ádám |