Keresés

Részletes keresés

Kis Ádám Creative Commons License 2005-01-02 19:56:47 88

Hello fáradhatatlan!

 

Asszem, a számítógépes helyesírás-ellenőrzőket illetően nincs egészen igazad. Ők igyekeznek megfelelni a rögzített normának. Persze, ez nem mindig megy. Azonban először is, a szgépes helyesírás-ellenőrzés kemény része az a két szóköz közötti terület, ahol azért sok egyénieskedésre nincs lehetőség. Itt a morfématár az irányadó, az lehet rossz, de könnyű kijavítani.

Van ennek egy sajátos része, az úgynevezett AutoCorrect. Ott, sajnos, sok hiba származik abból, hogy a technikai kivitelezők nem tudnak megyarul, és ezért nem veszik észer a tévedéseiket.

 

A nagyobb egységek ellenőrzése szabályalapú. Itt sincs szó a szabályok újraértelmezésérpl, azonban azt látni kell, hogy a nyelvi szituációk nem egyértelműek, ezért ez (az ún. zöld) rész általában csak ajánl, figyelmeztet.

 

A Word helyesírás-eééenőrzőjében egy kijavítatlan elvi hiba van, az egytagú igekötős igék használata a 6-3-as szabály körében (ugyanis ezek ott hivatalosan nem összetett szavak, de a program annak veszi).

 

További tévesztési lehetőségek vannak az elválasztásnál, ugyanis a gép zavarba jön, ha egy szó többféleképpen bontható morfémákra (pl. ország+út vagy ország+ú+t).

 

Úgyhogy, én nem hiszem, hogy a helyesítást a számítógépes ellenőrzők érdemében befolyásolnák.

 

Kis Ádám

A hozzászólás:
lépcsömászó Creative Commons License 2005-01-02 17:43:20 87
Szia, Ádám!

A számítógépes problémáról az jutott eszembe, hogy a magyar helyesírás szabályait mindinkább a számítógépes helyesírásellenőrzők programozói határozzák meg. Úgy értem, ők fognak dönteni az új jelenségek elfogadhatóságáról. Ezért a párbeszéd némiképpen fontosnak tűnik.
Előzmény:
Kis Ádám Creative Commons License 2005-01-02 17:00:17 86

folytatás

 

Írod:

 

„A 4. tárgyában gondosan kikerülöd a harmadik szintet, a számítógépes betűkódot”
Valóban, mert úgy gondolom, technikai kérdés, nem a nyelvleírás körébe tartozik.

 

 

Na ez az. Bizonyos nyelvészközör felosztják a tudományt. Amikor viszont ez a technikával ütközik, kiderül, hogy ez a felosztás többnyire a lehetséges, és nem a szükséges.

 

Kissé érthetetlne a számomra, hogy miért nem tartozik a nyelvleírás körébe pl. az a beszédaktus, amikor két programozó, egymással beszélgetve, a magyar ejtés szerint (mondhatnám nem szabatosan, hogy fonetikusan) hangoztatja a kulcsszavakat, sőt ezekből néha képez is újakat (olyanokat, minty a runtat).

 

Miért is nincs köze a nyelvleíráshoz, hogy mondjuk az sz hangot a magyar nyelvre készített Unicode-táblázat két karakterrel írja le, ugyanekkor van egy olyan szlovák kód, amely a ch-val írt hangot egyetlen kóddal ábrázolja.

 

A nyelvtechnológusok számtalanszor beleütköznek abba a problémába, hogy a létező nyelvleírás nem igazán szolgálja a gépi ábrázolhatóság igényeit.  Szerintem ez jelentős mértékben azzal függ összze, hogy egy bizonyos elefántcsonttoronyban némiképp önkényesen határozzák el, hogy mi tarrtozik a nyelvleírás körébe.

 

Ezzel együtt élvezet figyelni, amikor a különböző "körök" (elméleti nyelvészek, szövegnyelvészek, hagyományos nyelvészek, alkalmazott nyelvészek) egymáson mosolyognak

 

Kis Ádám

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!