|
|
 |
Kis Ádám
2005-01-02 16:51:13
|
85
|
folytatás
Szerintem a közérthetőség rovására vitt szakszerűség mintája a fonematikusra írt magyarázatod.
Először is: gondolod, hogy triviális ez a megállapításod, hogy az időtengely mentén oszthatatlan. De nem az, mert az ösztönös beszélő számára a nyelv diszkért, illetve kontinuus jellegének kettőssége nem triviális, annyira nem hogy még a nyelvészek számára sem. Ette bizonyatíék, amikor a nyelvtanaink az alaktant a szóalaktannal azonosítják.
Másrészt, a fonéma jelentésének és funkciójának pontosítása sem közismert probléma, ezt elmagyarázni inkább kezdő nyeévszeknek kellene, nem pedig kívülállóknak.
Írod, a beszédghang nyelvbeli megfelelője. Azí ember úgy gondolná, hogy a beszédhang is nyelvbeli. Tehát érdemes lenne azt is elmagyarázni, mi a nyelvbeli és a nem nyelvbeli. Tebenned mélyen él a language-parole oppozíció, dehát az ösztönos nyelvhasználó nemigen tudja, mi ez.
Szerinted egy nyelvtani szabály csinál a fonémából hangot?
folyt. köv.
Kis Ádám |
|
 |
lépcsömászó
2004-12-31 18:50:07
|
83
|
Szia, rumci!
Ha jól értem, akkor a "fonematikus" jelzővel praktikusan arra igyexel tekintettel lenni, hogy pl. a "bátyja"-szót így írjuk, és nem "báttya"-formában, és így a "-ja"-fonémát írásban visszaadjuk.
Végülis rendben van, de ezek nem tekinthetők elhanyagolható mennyiségű kivételnek? Teszem azt a "-val, -vel" esetén meg az írásunk tudomásul veszi az összeolvadást.
Szerintem az alábbi kijelentés kellően egzakt: "a magyar nyelv majdnem fonetikus, kivételek: j-ly, néhány rag szóelemző írásmódja, történelmi nevek."
Ha te ezt a "fonematikus"-ra cseréled, akkor az egyik kivétellel a három közül számot vetettél ugyan, de akkor viszont meg kell magyaráznod, hogy más fonémák, így a "-val, -vel" esetén miért veszi tudomásul az írásunk az összeolvadást.
Ami "fertőzöttségemet" illeti, a nyelvészetet a nyelvtanulás segédtudományaként kezelem, nyilván nagyon fontosak az olyan nyelvi jelenségek, amelyeket az egyik nyelvben megértettem, és a másikra átvihetők, vagy pl. a szóalakulás törvényei. Hogyan lesz egy latin szóból olasz ill. francia. Mindenesetre nem szoktam nagyon mellre szívni, ha nem jövök rá a kapcsolatra. Viszont jó érzés, ha rájövök, és könnyebb így a szavakat megjegyezni. |
|
A hozzászólás:
 |
rumci
2004-12-31 16:25:28
|
82
|
Szerintem ez a fórum egy kicsit nyelvészeti szakfolyóirat is, kicsit tudományos ismeretterjesztés is, ezért nem gondolom, hogy ilyen tekintetben homogénnek kell lennie. (Amit elmondasz magadról, annak alapján te is elég „fertőzöttnek” tűnsz.)
„Ha pl. meg tudod mondani, hogy egyáltalán mit jelent a »fonematikus« kifejezés, és miért érdemes használni, akkor felőlem használhatjuk.”
A fonematikus szó a fonémából képzett melléknév. Így először a fonéma fogalmát szükséges tisztázni. A fonéma a nyelvnek a legkisebb olyan építőeleme, amely időtengely mentén oszthatatlan. Önálló jelentéssel nem, jelelkülönítő szereppel viszont rendelkezik. A beszédhang nyelvbeli megfelelője. Két hangtípus nem különböző fonéma megvalósulása akkor, ha megjósolható eloszlásban lép fel. Azzal tehát, hogy azt mondjuk, a magyar helyesírás fonematikus, nem fonetikus, arra világítunk rá, hogy a betű nem a beszédhangnak a képe, hanem a fonémáé. Tehát létezik egy komponense a nyelvtannak, ami fonémából beszédhangot csinál (ezek a fonológiai és fonetikai szabályok), illetve létezik egy másik, ami szintén a fonémából csinál betűt. Egyetlen morfémán (szóelemen) belül a kettő természetesen többnyire egybeesik, morfémahatáron azonban elég nagy különbségek lehetnek. Tehát a fonematikus szónak ebben a kontextusban a jelentése: ’fonémajelölő’, szemben a fonetikussal, ami jelen kontextusban ’hangjelölő’-nek mondható.
„Nem megfelelően bevezetett szakzsargon használata viszont a fórum természetének a félreértése.”
Sokszor nagyon nehéz eltalálni az egyensúlyt a túlmagyarázás és az alulmagyarázás között. Mivel nagyon heterogén az ide írók nyelvészeti képzettsége (akik csak olvasnak és nem írnak, azoké valószínűleg még inkább), ezért óhahatatlanul ront néha az ember. De úgy tapasztaltam, hogy az szokott a bántóbb lenni, ha a trivialitást magyarázzák, mint ha vissza kell kérdezni, ezért én inkább ebben az irányban szeretek elbillenni. |
|
Előzmény:
 |
lépcsömászó
2004-12-31 15:01:58
|
81
|
Szia, rumci!
Nézd, ez nem egy nyelvészeti szakfolyóirat, hanem egy nyilvános fórum, ahol pl. egy magamfajta is hozzászólhat, akinek a nyelvészethez annyi köze van, hogy 8 nyelv bizonyos mértékű megtanulásával kísérletezem, és ezért szükségszerűen beleütközöm nyelvészeti problémákba (véletlenül se akarnék nagyzolni, ebből kettőből vagyok középfokú nyelvvizsga szintjén, és egy harmadikat olvasok, meg beleszámoltam az anyanyelvemet is).
Namost, a nyilvános fórumokon a tudomány ismeretterjesztés szintjén jöhet indokoltan szóba.
Ha pl. meg tudod mondani, hogy egyáltalán mit jelent a "fonematikus" kifejezés, és miért érdemes használni, akkor felőlem használhatjuk. Nem megfelelően bevezetett szakzsargon használata viszont a fórum természetének a félreértése. |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|