|
|
 |
LvT
2005-01-04 20:52:28
|
69
|
Kedves ppanter!
> És mi a helyzet a kiejtéssel (ng)?
Az ng-vel itt azt a hátul képzett n hangot jelöltem, amely a magyarban a hang szó n-je helyén ejtünk, az angol pedig ilyen ejt a sing szó ng-jére. Jelöljük ezt a hangot a továbbiakban nagy /N/-nel. Régen ez nem csak g és k előtt fordult elő, hanem önálló hang volt.
> Az u hogy fejlődött ki az ng-ből?
A magánhangzó + n-szerű hang kapcsolatból természetes módon fejlődik ki kettőshangzó, azaz az n helyén rövid u (esetleg rövid j) félhangzó. Ezt tapasztalhatjuk pl. a portugálban, ahol cão /kaun/ van a spanyol can ‘kutya’ helyett, még p. lição /liszaun/ de sp. lección, angol lesson ‘lecke’ (/aun/ = orrhangon ejtett /au/, mint az /augusztus/-ban). Nem jelöli írásban, de orrhangú /aun/ kettőshangzónak ejtődik bizonyos helyzetekben a lengyel ą (eredetileg csak orrhangú /an/, amely /an/ hangkapcsolatból fejlődött ki).
Az ún. folyékony hangok, így az l is, hajlamos magánhangzóvá válni, vö. a volt ige /vout/-féle nyelvjárási ejtése.
De mégsem ezt az utat valószínűsítik. Úgy vélik, amikor az /N/ eltűnt a magyar nyelvből, két útra térhetett: (1) az „orrhangot” vesztette el, ekkor rövid /k/ (vagy /g/) lett belőle, mert ezek a hangok ugyanott képződnek, mint az /N/. (2) Úgy, ahogy ma is csináljuk, az /N/ helyett /Ng/ hangkapcsolatot ejtettek.
Az évszázadok során a rövid /k/-ből (/g/-ből) zöngés /G/ réshang lett (ez olyan, mint a német Achtung szó ch-ja, csak közben rezegnek a hangszálaink). Ez a /G/ azután – folyékony hangként viselkedve – magánhangzóval kettőshangzót alkotott, azaz rövid u vagy i lett, de ha utána is magánhangzó ált, akkor v, ill, j mássalhangzó lett belőle. A kettőshangzóból aztán hosszú magánhangzó lett. Emiatt vannak olyan párjaink, mint tó ~ tavak.(régen ez úgy volt, hogy /tau, tauak/, korábban /taG, taGak/), ill. fő ~ fejek (< /fei, feiek/ < /feG, feGek/). Ezt adatolni is tudjuk, az egyik legkorábbi nyelvemlékünkben a szántó szavunk görög betűkkel σαμταγ-nak volt leírva (ejtsd: /szamtaG/).
Az ó ~ agg esetén mingkét változás lejátszódott /saN/ > /aN/ > (1) /ag/ > /aG/ > /au/ > (1a) ó, (2b) avas. Ugyanakkor (2) /aNg/ > /ag/ > /agg/, mivel az /Ng/-kből /g/ > /G/ változás után /g/ lett.
> Honnan van a "félvilági nő" kifejezés?
Vannak a nők, akik házasság révén élhetik a felső tízezer életét, őket hívják franciául mondaine-nak, amit magyarul ‘nagyvilági’-nak fordítottak le. Vannak viszont, akik nem hivatalos, hanem alkalmi kapcsolat révén jutnak ilyen helyzetbe, az ő nevük franciául demi-mondaine, vagyis magyarul szó szerint lefordítva ‘félvilági’. Itt a fr. demi, m. fél- előtag jelentése ‘nem teljes értékű, nem valódi’.
> És a "fejvesztve menekül" a fejvesztéssel, vagy az "eszét veszve" kifejezéssel kapcsolatos?
Ez leginkább a fejetlenség ‘szervezetlenség’ szóval kapcsolatos. Fejvesztve akkor menekülünk, amikor a csatában nincs főnök, fejes, parancsnok, aki megszervezné a rendezett visszavonulást. Ennek a jelentésnek persze van étfedése az eszét vesztve kifejezéssel is.
|
|
A hozzászólás:
 |
ppanther
2004-12-30 14:04:06
|
65
|
Köszi a választ!
Az u hogy fejlődött ki az ng-ből? És mi a helyzet a kiejtéssel (ng)?
Más:
Honnan van a "félvilági nő" kifejezés?
És a "fejvesztve menekül" a fejvesztéssel, vagy az "eszét veszve" kifejezéssel kapcsolatos? |
|
Előzmény:
 |
LvT
2004-12-30 10:23:29
|
63
|
Kedves ppanter!
> Engem az érdekelne, hogy honnan ered az "ó" szavunk (mármint nem a felkiáltás, hanem a régből valót kifejező).
Ősi finnugor szavunk. Egy korábbi hangalakja au volt, innen van, hogy olyan származékai vannak, mint avas (vö. tó ~ tavas). Az -u egy szokásos úton korábbi ng-ből fejlődött ki. Ez az *ang egy másik régi nyelvjárásban más utatt is bejárt, ahol a szóvégi ng-ből gg lett: azaz az agg melléknevünk eredetileg ugynaz, mint az ó.
Egy korábbi magyar nyelvtörténeti szakaszban a szóeleji kemény sz[/ig]ek eltüntek, ez történt ebben az esetben is: *ang < *szang. Így már belátható, hogy a szó rokon pl. a cseremisz szongo 'öreg' szóval.
> És van-e más, egybetűs szavunk?
Az a határozott névelő, az e 'ezen' mutató névmás. Ezen kívül indulat- és hangfestő szavak (pl. á, ó, ú, ö). Sőt szónak számít minden betű neve is, pl. Elfejejtette az i-re kitenni a pontot., Az angol ábécé utolsó betűje a z.. |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|