|
|
|
|
 |
LvT
2004-12-30 10:23:29
|
63
|
Kedves ppanter!
> Engem az érdekelne, hogy honnan ered az "ó" szavunk (mármint nem a felkiáltás, hanem a régből valót kifejező).
Ősi finnugor szavunk. Egy korábbi hangalakja au volt, innen van, hogy olyan származékai vannak, mint avas (vö. tó ~ tavas). Az -u egy szokásos úton korábbi ng-ből fejlődött ki. Ez az *ang egy másik régi nyelvjárásban más utatt is bejárt, ahol a szóvégi ng-ből gg lett: azaz az agg melléknevünk eredetileg ugynaz, mint az ó.
Egy korábbi magyar nyelvtörténeti szakaszban a szóeleji kemény sz[/ig]ek eltüntek, ez történt ebben az esetben is: *ang < *szang. Így már belátható, hogy a szó rokon pl. a cseremisz szongo 'öreg' szóval.
> És van-e más, egybetűs szavunk?
Az a határozott névelő, az e 'ezen' mutató névmás. Ezen kívül indulat- és hangfestő szavak (pl. á, ó, ú, ö). Sőt szónak számít minden betű neve is, pl. Elfejejtette az i-re kitenni a pontot., Az angol ábécé utolsó betűje a z.. |
|
A hozzászólás:
 |
ppanther
2004-12-29 18:40:41
|
61
|
Sziasztok!
Engem az érdekelne, hogy honnan ered az "ó" szavunk (mármint nem a felkiáltás, hanem a régből valót kifejező). És van-e más, egybetűs szavunk? |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|