hadd védjem meg a VALIS-t, mert nekem azért tetszett, a maga módján. megjegyzem, az alant szereplő sorok kifejezetten a saját verziómat hivatottak kifejezésre juttatni, abszolút nem hivatalos, se nem orvosi szakvélemény. és enyhe spoilereket tartalmaz!
(de fura, hogy amikor azt írom: "alant szereplő sorok", még csak fehérség szerepel alant, hát nem? - közbevetésvégezárójelbezárva:)
ezt a könyvet nem az a PKD írta, aki a fordulatos, trükkös sci-fi-ket annak idején, hanem a (bevallottan) paranoid skizofréniában és egyéb, agykisütések okozta mentális zavarokban (depresszió pl.) szenvedő ember, aki még azért kicsit élni akar, ha lehet. és ha jól tippelek, azt sem tervezte, hogy a saját maga számára írogatott szövegekből regény lesz. hanem így alakult.
az kiderül az utószóból - és más regényei utószavaiból is -, hogy élete vége felé saját felhasználásra írogatott saját magáról és a szövegeiről, hogy (szerintem (!)) az írás segítségével fejtse meg magát, vagy találjon kiutat abból a helyzetből, amibe süllyedt (esetleg: emelkedett, hozzáállás kérdése), ez gyakori próbálkozás írástudó, önsajnáló embereknél. ezen a ponton mély rokonszenvet érzek vele, de ez nem tartozik közvetlenül ide. azt gondolom, nem csupán azt írta le ebben, hogy mit és miért ír, hanem egyúttal igyekezett rájönni arra, mit és miért ír, és ezenközben közelebb kerülni is próbált ahhoz az emberhez, aki ő maga (ők maguk... elnézést).
csak aztán (még mindig szerintem) nem bírta ki, hogy ne kerekítsen a saját története köré (jelleme, normális ember számára nehezen megérthető problémái köré) egy egyébként elég meredek sci-fi históriát. most szépet fogok mondani: becsavarta önelemző írásait egy fantasztikus történet lapjaiba, rágyújtott, mélyen leszívta, és kifújta magát a füstből. szóval, na. beleírta magát (legalább két személyben), a "vallásos" élményeit (melyek valódiságáról és igazságáról egyébként meg volt győződve), a hozzá közelálló személyeket (mint az kiderül szintén az utószóból), és még ráadásul azt is, hogy éppen mivel foglalkozik: ti. valamiféle megfejtést (vagy inkább megváltást?) keres, saját maga számára írott naplószerű képződmény formájában, és egyébként is. és nem kevés öngúnnyal ad is magának megfejtést a cuccban... ööö... regényben... a VALIS-ban, no, ami persze épp csak annyira bonyolult, amennyire PKD-től megszokhattuk a bonyolultságot. talán csak kicsivel jobban. lehet hogy nem is megfejtés, de talán mégis, viszont ha igen, akkor nem, és így tovább. értelmezhető szimbolikusan, sőt, vagy akár, de nem biztos, stb.
szóval összegezve, egyáltalán nem PKD regényként olvasandó (szerintem (!)), hanem PKD önéletrajzként, melynek megértéséhez abszolút szükséges a regényeinek ismerete is. persze, ahogy belegondolok, olvasható regényként is, miért is ne, sci-finek, kriminek (mondjuk annak azért nem, szerintem), drogoskönyvnek, csak akkor a korábbi regényeit olvasottaknak az íróval szembeni elvárásait kell talán kicsit félretenni, jó messzire. mert bár máskor is beleírta magát egy-egy történetébe, itt most inkább egy történetet írt bele magába, vagy hogy mondjam, szerintem.
ha egyértelműnek látszó dolgokat magyaráztam túl, akkor elnézést, de főleg azok számára szeretnék üzenni, akik megijedtek volna a VALIS-tól: ha érdekel az ember, aki írta, akkor csak bátran! nehéz könyv, viszont nem könnyű. |
