Kedves lépcsőmászó!
A helyzet az, hogy neked igazad is van, meg nem is. Ezt próbáltam érzékeltetni a rumcival folytatott vitában.
A nem nyelvészek - minden sértő szándék nélkül - laikusnak nevezett körében a fonéma terminus nem ismeretes. Neked, mint szoftveresnek, külön gondot okozhat, hogy a te tudatodba nincs belevésve az, hogy a beszélt nyelv az elsődleges.
Azt hiszem, nem is nagyon muszáj ezen a helyzeten változtatni, de ha indoklás nélkül el tudod fogadni, hogy a k betűvel jelölt hang valójában sokféleképpen hangzik a beszédben, attól függően, hogy mi van utána (esetleg előtte). Így a k kétszeres absztrakció, egyszer gyűjtő megjelölése mindazon k-knak, amelyek a beszéd során hangzanak, másodszor pedig ennek vizualizálása. Azaz a k betű a k fonéma jele, és így mind a kettő egy {k1...kn} beszédhang halmazt képvisel.
Erre a tudásra a mindennapi nyelvhasználat során nincs szükség, azonban arra a kompetenciára, hogy a konkrétan hallott hangot be tudd sorolni ebbe a rendszerbe, igenis van. Másképp nem értenéd meg a dátházs beszélőt. Ez a példa talán mutatja, milyen bonyolult rendszer ez. Szopftveres fejjel gondold el azt, hogy folyamatos beszédet kell digitalizálnod egy, az ábécéhez hasonló számosságú jelkészlet segítségével. Mi mindenre kell ehhez megtanítani a gépet!
Amúgy a j-ly éppen azért nehéz, mert ez egy olyan eset, amikor egyetlen fonémának két jele van, azaz a {°1...°n} hanghalmazt (ahol ° a szájpadlás-réshang, azaz a j), és hogy mikor melyik használandó, az nem a beszélt nyelv, hanem az írás elsajátítása során tanulandó meg. E két tanulási fázis között néhány - döntő jelentőségű - év van.
Kis Ádám |