|
|
 |
rumci
2004-12-29 00:18:05
|
64
|
„1. Van egy k betűnk és van egy rakás k fonémánk.”
Nem találkoztam még a magyarnak olyan leírásával, amely több /k/-t vett volna fel, s nem látom, hogy mi motiválná ezt.
„2. Helyzet: pl. a szó végi zöngétlenedés, szupraszegnet. hangsúly pél olyan disszimilációs példájban, mint a karosszéria (melyet sokan karos szériának ejtenek)”
Ezek mind nem érintik sem a betűt, sem a fonémát, kizárólag a hangot. (Az, hogy a karosszériának létezik karos-széria változata is, amely az íráskép hatására alakult ki, pedig egyszerűen lexikon kérdése.)
„3. A követklező bekezdést részletesebben meg kellene tárgyalnunk, itt eltérő terminológiáról lehet szó.
4. A többjegyű betűk úgy kerülnek oad, hogy a magyar UTF-8 kódban az s ugyanúgy egy bájt, mint az sz, viszont a papíron az előbbi egy betűhelyet foglal el, az utóbbi kettőt. Természteesen terminológiailag meg lehet úgy oldani, hogy a kétjegyű sz-t kinevezzük egy betűnek, de ez erőszakolt megoldás.”
Én e kérdésben az egyszerűség kedvéért tartom magam a helyesírás terminológiájához: az sz egy betű, az őt alkotó s, z egy-egy betűjegy. Az s betű egyetlen betűjegyből áll. Ha ez zavar, akkor nyugodtan be lehet helyettesíteni a Papp Ferenc-i terminológiát, ő az előbbi fogalmat grafémának, az utóbbit betűnek nevezi. Az ugyanakkor, hogy az sz grafikailag miből áll akcidentális, tehát nem rendszerszintű kérdés, ezért a fonémával és hanggal párhuzamba állított írástani fogalomra (hívjuk azt betűnek, grafémának, rütyütyünek) egységként kell tekinteni. |
|
A hozzászólás:
 |
Kis Ádám
2004-12-28 17:21:53
|
59
|
Kedves Rumci!
1. Van egy k betűnk és van egy rakás k fonémánk.
2. Helyzet: pl. a szó végi zöngétlenedés, szupraszegnet. hangsúly pél olyan disszimilációs példájban, mint a karosszéria (melyet sokan karos szériának ejtenek)
3. A követklező bekezdést részletesebben meg kellene tárgyalnunk, itt eltérő terminológiáról lehet szó.
4. A többjegyű betűk úgy kerülnek oad, hogy a magyar UTF-8 kódban az s ugyanúgy egy bájt, mint az sz, viszont a papíron az előbbi egy betűhelyet foglal el, az utóbbi kettőt. Természteesen terminológiailag meg lehet úgy oldani, hogy a kétjegyű sz-t kinevezzük egy betűnek, de ez erőszakolt megoldás.
Kis Ádám |
|
Előzmény:
 |
rumci
2004-12-28 10:13:01
|
55
|
„A fonéma jelölésére egyetlen betű nem elégséges, sokkal több fonéma van, mint betű”
Tudtommal a magyarban épp eggyel több betű van, mint fonéma, ez a többlet az ly, ami betű, de nem fonéma. (Ha a hosszú magánhangzókat nem tekintjük önálló fonémának, az is többlet, de ne legyünk ennyire autoszegmentálisak!)
„a helyzet és szupraszegmentális elemek is befolyásolhatják”
Mire gondolsz?
„A betű--hang megfeleltetés elvileg egyszerűbb a betű--fonéma megfeleltetésnél, illetve a hang--fonéma megfeleltetésnél”
Hát ebben nagyon nem értünk egyet: Ha nem lép életbe éppen a hagyományos és az egyszerűsítő írásmód, akkor a betű-fonéma megfeleltetés éppen kölcsönösen egyértelmű. A hangok ehhez képest eltérnek.
„a magyar írásrendszer miatt (sz, zs, cs stb.) a betűk száma több, mint a hangoké és a számítógépes betűkódoké (a most használatos rendszerekben).”
Megint nem értem. Azt sem, hogy hogy kerülnek ide a többjegyű betűk.
„Az írás valamiképp összefügg a morfológiai tagolódással is, hiszen a »rendhagyások« általában morfémahatáron vannak.”
Természetesen. Ez bizonyítja az írás fonematikus voltát. |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|