|
|
 |
Caciki
2004-12-28 19:18:49
|
55
|
Kedves Kis Ádám!
Az oroszban konzervált déli szláv срамнóй csak arra bizonyíték, hogy valaha - a X-XI. század fordulóján, amikor a keleti szlávok a kereszténységgel együtt a délszláv liturgikus nyelvet is átvették - a déli szlávban is a képzőn volt a hangsúly, és nem a szótőn (ahol ma van a szerbhorvátban és a szlovénban), vagyis csak a helyére, és nem a jellegére. Nem valószínű, hogy a Kárpát-medencei délszlávoknál, akiknek az utódai, illetve legközelebbi rokonai máig őrzik a zenei hangsúlyt, a X-XI. században olyan dinamikus, a hangsúlytalan szótagok erőteljes redukciójával járó hangsúly lett volna, mint ma a nagyoroszban. Így itt akkor az általad feltézelezett sva megléte nem bizonyítható, de nincs is rá szükség: a magyarban uralkodó magánhangzóharmónia miatt elődeink a csupa "tiszta" magánhangzókat tartalmazó, de az ő szempontjukból vegyes hangrendűnek minősülő szláv szavakat is kiegyenlítették a palatális vagy (ritkán: és) veláris sor irányában - egyszerűen így, saját fonológiai rendszerük szűrőjén át hallották a szláv szavakat.
Az odesszai születésű és moszkvai iskolázottságú Evgenij Chelimskij számos nyelven publikál (ez a nemzetközi szlavisztikai átírás [modernizált Kniezsa-féle átírás] szerint transzliterált alak afféle közös nevező akar lenni), jelenleg Eugen Helimski néven a hamburgi uralisztikai tanszék vezetője (vö.: http://www.rrz.uni-hamburg.de/IFUU/personal/helimski.html), Jevgenyij Helimszkij néven munkatársa volt a Fodor István főszerkesztésében készült A világ nyelvei (Bp.: Akad., 1999) c. enciklopédiának. Jelen szempontunkból legfontosabb munkái: 1) Е. А. Хелимский, Венгерский язык как источник для праславянской реконструкции и реконструкции славянского языка Паннонии. — In: Славянское языкознание. Х Международный съезд славистов, София, сентябрь 1988 г., Доклады советской делегации. Москва: Наука, 1988, 347–368; 2) Eugene Helimski, Slavic/Latin/German stress and Hungarian vowel harmony.— In: Finnisch-ugrische Sprachen zwischen dem germanischen und dem slavischen Sprachraum. Vorträge des Symposiums aus dem Anlaß des 25-jährigen Bestehens der Finnougristik an der Rijksuniversiteit Groningen. Groningen, 1991, 45–54.
Caciki
|
|
A hozzászólás:
 |
Kis Ádám
2004-12-28 17:15:33
|
54
|
Kedves Caciki!
Szerintem ez a kiegészítés kellett, azonban továbbra is van némi bizonytalanság a dologban. Tapasztalataim alapján a sramen-ben az a helyén nem sva állt, ami viszont tipikusan arra mutat, hogy hangsúlyos volt. Az általad idézett срамнóй véghangsúlya viszont arra utal, hogy az az inkriminált a az ejtésben mégiscsakerősen redukált lehetett, hiszen éppen ez a svás jelleg tette lehetővé a hangrendi kétirányúságot.
Egyébként Z. A. Evgenij Chelimskij milyen nyelven publikált? Nagyon fura ez a transzliterálás.
Kis Ádám |
|
Előzmény:
 |
Caciki
2004-12-27 22:57:10
|
53
|
Kedves Ádám!
Itt a tőben nem sva volt, hanem (eredetileg) hosszú a, amely a déli szlávban (+ cseh és szlovák) szabályszerűen alakul ki ezekben a hangkapcsolatokban. Tehát ősszláv *sormъ > régi déli szláv (+ cseh és szlovák) sramъ (megvan így az ószlávban), lengyel srom(ъ), keleti szláv сором(ъ), akárcsak *borda 'szakáll', vorna 'varjú' > déli szláv (+ cseh és szlovák) brada, vrana, lengyel broda, wrona, keleti szláv борода, ворона. Az ilyen szláv a-kból a magyarban legtermészetesebben -á- szokott lenni, pl. barázda < brazda, karácsony < kračunъ stb., tehát egy régi déli szláv sramъ főnév átvétele esetén a magyarban *szarám lenne várható. Z. A. szerint azonban - nyilván azért, hogy a szóvégre is magyarázattal tudjon szolgálni, meg a régi magyarban a szemérem melléknév is lehetett - az átvett alak egy a sramъ főnévből képzett *sramьnъ > régi kaj-horvát/szlovén sramen melléknév lehetett. Az ilyen, magyar szempontból vegyes hangrendű szláv alakok a régi magyarban a hangrendi kiegyenlítődés szempontjából elvileg kétesélyesek voltak, néha meg is valósult mindkét esély: čeljadь > cseléd ~ család, rakytьja > rekettye ~ (nyelvjárási) rakottya. Tehát egy ilyen sramen-féle alakból elvileg lehetett volna *szarámon és *szerémen is. Az esetek zömében azonban az esélyek nem voltak egyenlőek: Z. A. Evgenij Chelimskij kutatási eredményeire utal, aki a magyar nyelv legrégibb szláv jövevényszavait a szláv hangsúlyviszonyok tükrében is megvizsgálta és arra a következtetésre jutott, hogy a szláv átadó nyelvi alak vegyes hangrendűsége esetén az esetek zömében a hangrendi kiegyenlítődés a szlávban hangsúlyos szótag magánhangzójának az irányában valósult meg. (A szláv hangsúly eredeti helyét legjobban a keleti szláv őrzi.) Ezért van a magyarban a szláv obědъ-ből (vö. orosz обéд) ebéd és nem *obád stb. A *sramen esetében az oroszban (az egyházi szlávból származó) срамнóй melléknév véghangsúlya arra mutat, hogy eredetileg az átadó szláv nyelv(járás)ban is a képző volt a hangsúlyos, vagyis az -e-, illetve a palatális sor felé való kiegyenlítődésnek volt eleve nagyobb az esélye. |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|