|
|
 |
Caciki
2004-12-27 22:57:10
|
53
|
Kedves Ádám!
Itt a tőben nem sva volt, hanem (eredetileg) hosszú a, amely a déli szlávban (+ cseh és szlovák) szabályszerűen alakul ki ezekben a hangkapcsolatokban. Tehát ősszláv *sormъ > régi déli szláv (+ cseh és szlovák) sramъ (megvan így az ószlávban), lengyel srom(ъ), keleti szláv сором(ъ), akárcsak *borda 'szakáll', vorna 'varjú' > déli szláv (+ cseh és szlovák) brada, vrana, lengyel broda, wrona, keleti szláv борода, ворона. Az ilyen szláv a-kból a magyarban legtermészetesebben -á- szokott lenni, pl. barázda < brazda, karácsony < kračunъ stb., tehát egy régi déli szláv sramъ főnév átvétele esetén a magyarban *szarám lenne várható. Z. A. szerint azonban - nyilván azért, hogy a szóvégre is magyarázattal tudjon szolgálni, meg a régi magyarban a szemérem melléknév is lehetett - az átvett alak egy a sramъ főnévből képzett *sramьnъ > régi kaj-horvát/szlovén sramen melléknév lehetett. Az ilyen, magyar szempontból vegyes hangrendű szláv alakok a régi magyarban a hangrendi kiegyenlítődés szempontjából elvileg kétesélyesek voltak, néha meg is valósult mindkét esély: čeljadь > cseléd ~ család, rakytьja > rekettye ~ (nyelvjárási) rakottya. Tehát egy ilyen sramen-féle alakból elvileg lehetett volna *szarámon és *szerémen is. Az esetek zömében azonban az esélyek nem voltak egyenlőek: Z. A. Evgenij Chelimskij kutatási eredményeire utal, aki a magyar nyelv legrégibb szláv jövevényszavait a szláv hangsúlyviszonyok tükrében is megvizsgálta és arra a következtetésre jutott, hogy a szláv átadó nyelvi alak vegyes hangrendűsége esetén az esetek zömében a hangrendi kiegyenlítődés a szlávban hangsúlyos szótag magánhangzójának az irányában valósult meg. (A szláv hangsúly eredeti helyét legjobban a keleti szláv őrzi.) Ezért van a magyarban a szláv obědъ-ből (vö. orosz обéд) ebéd és nem *obád stb. A *sramen esetében az oroszban (az egyházi szlávból származó) срамнóй melléknév véghangsúlya arra mutat, hogy eredetileg az átadó szláv nyelv(járás)ban is a képző volt a hangsúlyos, vagyis az -e-, illetve a palatális sor felé való kiegyenlítődésnek volt eleve nagyobb az esélye. |
|
A hozzászólás:
 |
Kis Ádám
2004-12-27 20:06:59
|
52
|
Kedves Caciki!
Egy dolgot nem magyaráztál meg: a hangátvetés, ha nem is könnyen, de elképzelhető. Hogy ment végbe a hangrendi változás? Úgy sejtem, a sramen alak a-ja valójában sva lehetett, de ha jól emlékszem, ebben az alakban a tőhangzó éppúgy lehet magas, mint mély hangrednű (племя - пламя). Nem tudok ugyan róla, hogy a srAm tőnek lehet e magas, illetve mély hangrendű alternánsa, de ezt nem ártana tisztázni. Ugyanis, ha nem lehet, akkor a sramen alakból a magyarban talán *szarám(a) alakult volna.
Talán ezzel is foglalkozott Z.A. Mivel ezek az évfolyamok már nincsenek meg a gyűjteményemben, érdekelne, szó esett-e erről.
Kis Ádám |
|
Előzmény:
 |
Caciki
2004-12-27 10:56:02
|
50
|
Sziasztok!
A szemérem szónak biztosan a 'szégyen(érzet)' jelentése volt az eredeti, a bibliai 'nemi szervek' a megfelelő görög és latin eufemisztikus kifejezések mintájára létrejött tükörjelentés. Hasonló jelentésátvitel kultúrkörünkben másutt is megfigyelhető, például német Scham 'szemérem, szégyen(érzet)' > '(női) szeméremtest', hasonló jelentésfejlődésen ment át a ma már csak jobbára ez utóbbit jelentő lengyel srom is.
A magyar szemérem szó eredetéről az etimológiai szótárakban olvashatókhoz képest új megfejtési javaslattal rukkolt elő Zoltán András a Magyar Nyelv 1996. évi 92. évfolyamában (473-475. l., ez az évfolyam sajnos még nincs fenn a neten). Ennek lényege az, hogy a szemérem szláv eredetű, pontosabban egy déli szláv (kaj-horvát vagy szlovén) sramen melléknev átvétele, amely a sram 'szégyen(érzet), gyalázat, nemi szervek' főnév származéka. (Ez egy ősszláv *sorm szabályos délszláv megfelelője, amely indoeurópai rokona a Czuczor-Fogarasi által "figyelmet érdemlőnek" talált perzsa sarm 'szégyen(érzet); hímvessző' szónak.)
Egy déli szláv sramen melléknévből a magyarban a szó eleji mássalhangzó-torlódás feloldásával és hangrendi kiegyenlítődéssel szabályosan egy *szerémen alaknak kellett létrejönnie (ilyen nincs dokumentálva), amelyből Z. A. szerint hangátvetéssel lett szeméren (ilyen, ha ritkán is, de van a régi szövegekben), majd ebből hasonulással vagy más, érzelmeket jelentő főnevek (szerelem, félelem stb.) analógiájára lett végül szemérem.
E száraz és kiábrándító szaktudományos magyarázat mellett egyébként értelmiségi (bár nem nyelvész) körökben forgalomban van a szemérem szónak egy naív (mondhatnám: népi, dehát egy magasan képzett irodalmártól hallottam...) etimológiája is. Ezek szerint a szemérem nem más, mint szem-érem, vagyis az a pénzérme, amelyet egyes vidékeken a halott szemére tesznek...
|
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|