Keresés

Részletes keresés

Kis Ádám Creative Commons License 2004-12-27 20:06:59 52

Kedves Caciki!

 

Egy dolgot nem magyaráztál meg: a hangátvetés, ha nem is könnyen, de elképzelhető. Hogy ment végbe a hangrendi változás? Úgy sejtem, a sramen alak a-ja valójában sva lehetett, de ha jól emlékszem, ebben az alakban a tőhangzó éppúgy lehet magas, mint mély hangrednű (племя - пламя). Nem tudok ugyan róla, hogy a srAm tőnek lehet e magas, illetve mély hangrendű alternánsa, de ezt nem ártana tisztázni. Ugyanis, ha nem lehet, akkor a sramen alakból a magyarban talán *szarám(a) alakult volna.

Talán ezzel is foglalkozott Z.A. Mivel ezek az évfolyamok már nincsenek meg a gyűjteményemben, érdekelne, szó esett-e erről.

 

Kis Ádám

amanibhavam Creative Commons License 2004-12-27 14:25:49 51
Ez nagyon érdekes, köszönöm!
A hozzászólás:
Caciki Creative Commons License 2004-12-27 10:56:02 50

Sziasztok!

 

A szemérem szónak biztosan a 'szégyen(érzet)' jelentése volt az eredeti, a bibliai 'nemi szervek' a megfelelő görög és latin eufemisztikus kifejezések mintájára létrejött tükörjelentés. Hasonló jelentésátvitel kultúrkörünkben másutt is megfigyelhető, például német Scham 'szemérem, szégyen(érzet)' > '(női) szeméremtest', hasonló jelentésfejlődésen ment át a ma már csak jobbára ez utóbbit jelentő lengyel srom is.

 

A magyar szemérem szó eredetéről az etimológiai szótárakban olvashatókhoz képest új megfejtési javaslattal rukkolt elő Zoltán András a Magyar Nyelv 1996. évi 92. évfolyamában (473-475. l., ez az évfolyam sajnos még nincs fenn a neten). Ennek lényege az, hogy a szemérem szláv eredetű, pontosabban egy déli szláv (kaj-horvát vagy szlovén) sramen melléknev átvétele, amely a sram 'szégyen(érzet), gyalázat, nemi szervek' főnév származéka. (Ez egy ősszláv *sorm szabályos délszláv megfelelője, amely indoeurópai rokona a Czuczor-Fogarasi által "figyelmet érdemlőnek" talált perzsa sarm 'szégyen(érzet); hímvessző' szónak.)

 

Egy déli szláv sramen melléknévből a magyarban a szó eleji mássalhangzó-torlódás feloldásával és hangrendi kiegyenlítődéssel szabályosan egy *szerémen alaknak kellett létrejönnie (ilyen nincs dokumentálva), amelyből Z. A. szerint hangátvetéssel lett szeméren (ilyen, ha ritkán is, de van a régi szövegekben), majd ebből hasonulással vagy más, érzelmeket jelentő főnevek (szerelem, félelem stb.) analógiájára lett végül szemérem.

 

E száraz és kiábrándító szaktudományos magyarázat mellett egyébként értelmiségi (bár nem nyelvész) körökben forgalomban van a szemérem szónak egy naív (mondhatnám: népi, dehát egy magasan képzett irodalmártól hallottam...) etimológiája is. Ezek szerint a szemérem nem más, mint szem-érem, vagyis az a pénzérme, amelyet egyes vidékeken a halott szemére tesznek...

 

 

 

Előzmény:
amanibhavam Creative Commons License 2004-12-21 09:55:54 47
Még az jutott eszembe, hogy a "felfedte szemérmét" és hasonszőrű, bibliai ízű fordulatok esetén a "szégyenérzet, öneltakarás stb." jelentésű szó tevődött át a nemi szervekre, vagy esetleg éppen ellenkezőleg, a szemérem eredetileg a nemi szervet jelentette, s innen vivődött át az elvont értelembe? (ld. az alant idézett etimológiában a perzsa hivatkozást?)

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!