Sziasztok!
A szemérem szónak biztosan a 'szégyen(érzet)' jelentése volt az eredeti, a bibliai 'nemi szervek' a megfelelő görög és latin eufemisztikus kifejezések mintájára létrejött tükörjelentés. Hasonló jelentésátvitel kultúrkörünkben másutt is megfigyelhető, például német Scham 'szemérem, szégyen(érzet)' > '(női) szeméremtest', hasonló jelentésfejlődésen ment át a ma már csak jobbára ez utóbbit jelentő lengyel srom is.
A magyar szemérem szó eredetéről az etimológiai szótárakban olvashatókhoz képest új megfejtési javaslattal rukkolt elő Zoltán András a Magyar Nyelv 1996. évi 92. évfolyamában (473-475. l., ez az évfolyam sajnos még nincs fenn a neten). Ennek lényege az, hogy a szemérem szláv eredetű, pontosabban egy déli szláv (kaj-horvát vagy szlovén) sramen melléknev átvétele, amely a sram 'szégyen(érzet), gyalázat, nemi szervek' főnév származéka. (Ez egy ősszláv *sorm szabályos délszláv megfelelője, amely indoeurópai rokona a Czuczor-Fogarasi által "figyelmet érdemlőnek" talált perzsa sarm 'szégyen(érzet); hímvessző' szónak.)
Egy déli szláv sramen melléknévből a magyarban a szó eleji mássalhangzó-torlódás feloldásával és hangrendi kiegyenlítődéssel szabályosan egy *szerémen alaknak kellett létrejönnie (ilyen nincs dokumentálva), amelyből Z. A. szerint hangátvetéssel lett szeméren (ilyen, ha ritkán is, de van a régi szövegekben), majd ebből hasonulással vagy más, érzelmeket jelentő főnevek (szerelem, félelem stb.) analógiájára lett végül szemérem.
E száraz és kiábrándító szaktudományos magyarázat mellett egyébként értelmiségi (bár nem nyelvész) körökben forgalomban van a szemérem szónak egy naív (mondhatnám: népi, dehát egy magasan képzett irodalmártól hallottam...) etimológiája is. Ezek szerint a szemérem nem más, mint szem-érem, vagyis az a pénzérme, amelyet egyes vidékeken a halott szemére tesznek...
|