Kedves LvT!
Most egy kicsit direkte ellenkezni fogok. No nem azért, mintha nem fogadnám el az érveidet az én egyébként is népetimológiai minőségű érvelésemmel szemben, hanem mert az indoklásaid mellékleteként sok egyéb érdekességgel árasztasz el bennünket. Nos előre megfontolt és aljas szándékú ellenkezésemnek ez a hátsó mozgató rugója.:o)
Ha kuruc vonalon a crux eredet az igaz, akkor miért írta Tótfalusi, ki saját bevallása szerint a TESz kivonatát teszi publikusabb formában közzé, hogy:
>>Ismeretlen eredetű szó. A hagyományos felfogás, mely szerint a kuruc a Dózsa paraszt háborújában részt vett, eredetileg keresztes háborúra készült parasztok crucius, cruciatus ('keresztes') megnevezésével, tehát a latin crux, crucis ('kereszt') származékával lenne kapcsolatos, ellene mond a szótörténeti és hangtani tényeknek.<<
A Bárczi MSzSz-ében pedig ez olvasható:
>>kuruc [XVII. sz. m. f. NySz.] bizonytalan er., talán összefügg a cs. kuruc 'keresztes katona' szóval, s ez a németből, bár az is lehet, hogy a cs. szó a m. er., s a magyar a németből (DOLw.; Nyr. 17:447; 19:222; 24: 301). Szárm.: ~kodik [XVII. sz. m. f. NySz.].<<
Ez az én olvasatomban - habár lehet túlzott laikuságomból következően nem jól értelmezek néhány rövidítést és következményét -, felhasználva a mű bevezetőjében adott támpontokat a következő:
Bárczi a magyar főnevet (kuruc) és rögtön a származékát is (kuruckodik) az (NySz. --->) 1890-93-as években kiadott Szarvas-Simonyi Magyar nyelvtörténeti szótárából vette, mely szótár a XVII. században - pontosabban 3. kiadásában 1621-ben - megjelent Szenci Molnár Albert Dictionarium Ungarico-Latinum című szótár. Vizsgált szavainkat ebben a magyar-latin szótárban találták meg legrégebbi írott formában.
A szó eredetéről (cseh, magyar, német) két műben is található tanulmány. Egyrészről az 1900-ban megjelenő Lumtzer-Melich: Deutsche ortanamen und lehnwörter des ungarischen sprachschatzes (A magyar szókincs német 'eredetű' helynevei és (tám?)szavai) című műben, másrészről az 1872 óta rendszeresen megjelenő Magyar Nyelvőr folyóirat 17., 19. és 24. számában. Azaz Bárczi forrásai a XIX. század utolsó harmadában megjelenő művek.
Ebből kitűnik, hogy a Rákóczi szabadságharcot jóval megelőzően ismert és használt szó lehetett, ha egy 1621-es szótárban már benne volt. Továbbá a szó származási vonala sem volt tisztázott 1941-ig.
De mire utalhat Tótfalusi utolsó megjegyzése?
Érdekes infókkal szolgál és a crux vonalat erősíti a Czuczor-Fogarasi szótár cikkelye, mely 1874-ben jelent meg és erre semelyik mű sem hivatkozik, pedig az akkori MTA megbízásából készült.
>>KURUCZ, fn. tt. kurucz-ot, harm. szr. ~a v. ~cza. A latin crucius, cruciatus (miles) után alakúlt szó, mely valószinüleg egykoru a keresztes háborúk kezdetével, s jelentett vitézt, ki kereszttel jelölve a szentföldre ment csatázni. Ilyen czélból keletkeztek Dózsa György kuruczai is, kik utóbb a nemesség és papság ellen forditák fegyvereiket. Egyébiránt e szó országos és maradandó jelentését 1-ső Leopold uralkodása alatt kapta, midőn a Tököli vezérlete alatt fölzendült magyarok magukat kuruczoknak, az ellenpártiakat pedig német bajtársaikkal együtt labanczok-nak nevezték el. Ugyan e név alatt harczoltak 2-dik Rákóczy Ferencz idejében is. Innen kurucz annyit tesz, mint ellenzéki párton levő, elégedetlen s követeléseit fegyveres erővel sürgető, a király ellen felkelő vitéz. Átv. ért. kurucz ember, ki jogainak védelmében körömszakadtáig szilárd, makacs, szigorú, kemény. Mondják kivált ily tulajdonságu vén emberről, kinek szilárd jelleme szintén megkövült, s ellenzéki természetével nem hagyott alább. Vén kurucz.
KURUCZHÁBORÚ, (kurucz-háború) ösz. fn. Belső, polgári háború. Különösen így neveztetett a Tököli és 2 -ik Rákóczy Ferencz főnöksége alatt folytatott belháború.
KURUCZVILÁG, (kurucz-világ) ösz. fn. Magyarország történelmében azon időszak, mely alatt a kuruczháború folyt. Kuruczvilág régen volt. (Km.).<<
Ebből az derül ki, hogy már Dózsa ideje alatt is létezett vagy legalább is felújított szó. De ha már létezett a magyar nyelvben a keresztes szó, miért kellett újból átvenni a latinból. Ugyanez vonatkozik a szlovák/cseh nyelvre is. Továbbá milyen szabályos hangváltozás útján alakulhatott ki valamely érintett (m., n., cs.) nyelvben?
Onogur |