Keresés

Eredetileg mindenki a szolgáltató által számított átalányt fizette az idényben, és az annyira magas volt, hogy még a D-típusú lakó is visszakapott belőle, tehát mindenkinek érdeke volt takarékoskodni. Csak aztán átálltak arra, hogy havonta lemérik a ház összes hőenergia-felhasználását, és azt szezonban légköbméter-arányosan osztják. Így állt elő az általam vázolt eset.

Gondolom, hogy elég alaposan megalkotott szerződésekkel az ügyeskedés-pazarlás kivédhető, de -szintén az általam vázolt esetben- ez már nem érdeke a szolgáltatónak, hiszen az ő szaldója mindenféle elszámolás és költségosztás nélkül is nulla.

Ha még azt is hozzáteszem, hogy a mi szolgáltatónk eredetileg a közös képviselőkkel akarta beszedetni a többletet és szétosztatni azt a takarékosan fűtők között, akkor ezt godolom, már el sem hiszitek - pedig így volt. Röhej, de igaz.

Szóval nagyon gáz ez a redszer. Valami nagyon komoly reformra szorul szerintem, amit nem helyi és nem polgári jogi szinten, hanem az illetékes hatóságok által kényszerítve és komoly törvényi támogatással lehet csak véghezvinni.

Ha ennyire belejöttünk, akkor legyen: probléma nem csak a mérés pontatlanságával, hanem az utólagos elszámolással is bőven van. Megpróbálom megmutatni egy példán keresztül, miért is bukik el a költségosztós elszámolás pár év alatt. Legyen pl egy háznak 4 egyforma lakása: A, B, C és D. A fűtési szezonban mérik a ház összes hőfelhasználását, és ezt a 4 lakás között légköbméter arányosan osztják szét (átalány). A szezon végén pedig leolvassák a költségosztókat és aki többet fogyasztott, azzal befizettetik a differenciát, a takarékoskodó meg visszakapja. Persze a szaldó nulla, hiszen a ház egészében pont annyit fizetett be a szezonban, amennyit fogyasztott.

Legyen minden évben az összfogyasztás 60 egység, azaz lakásonként az átalány 15.

1. év:

A fogyaszt 10 egységet

B => 12

C => 18

D => 20

Év végén mindenki megkapja az elszámolást, azaz C és D befizet, A és B visszakap.

Csakhogy ekkor _logikusan_ C és D úgy dönt, hogy visszatér átalányba inkább, mert úgy olcsóbb (ezt pl úgy teszi meg, hogy egyszerűen nincs otthon, amikor le akarják olvasni a költségosztóját).

2. év:

A => 10

B => 12

C => 18

D => 20

Viszont az elszámoláskor C és D 15-tel megy az átalány miatt, így a maradék 30 A és B között oszlik 10:12 arányban, azaz A-ra jut 13,6 B-re pedig 16,4, miközben pont ugyanannyit használtak el, mint az 1. évben. Persze B is átlép átalányba a következő évtől, A-nak meg nem marad más választása.

Mi a tanulság? A pazarlóan fűtők miatt lassan az egész ház visszatér átalányba, azaz az egész korszerűsítés értelmét vesztette. Ennek egyetlen ellenszere van: egyedi és valós hőmennyiségmérők lakásonként, és egyedi szerződés a szolgáltatóval.

Tud valaki ilyen módom végrehajtott korszerűsítésről?