Szia MI,
a megállapításod a társadalom támogatásáról ül. De miérrt nincs támogatás a lakosság részéről? Miért tartják pénznyelőnek a sereget? Miért merül fel a lakosságban a megszüntetés ötlete?
Szerintem elég sokat tett hozzá a honvédség társadalmi megitéléséhez a nyolcavanas évektől eredeztethető társadalmi "tapasztalás". Mit értek ezen? 1960-1975 között született férfiak azok akik akkor voltak sorkatonák, amikor még az akkor MN igen angy létszámmal rendelkezett. Jóval keményebb és szigorúbb körülmények között szerezték benyomásaikat a "katonaságról", viszont az ideológia erodáció már igen jelentős volt. Ezeken a benyomásokon nevelődött családok azok akik jelen pillanatban a társadalomi "véleményt" alkotják. Ott van a másik csoport, akik már nyolcvanas évek második felétől kerültek sorozásra, illetve bevonultatásra. Ezek azok az emberkék, akik a saját bőrükön érezték a hadsereg korlátozásait - mindezt egy ilyan időszakban, amikor a társadalom kereste a szabadságjogok korlátait, határait. Mindezekhez hozzáadhatjuk a családtagokat (itt a szülőket is beleértem) illetve a barátokat.
A balkáni térségben történtek a társadalmi emlékezet szempontjából nem bizonyultak pozitív befolyásoló erőnek, azaz nem javult a hadsereg, illetve a szükségességének megitélése. Ha nem tévedek, akkor az akkori események és történések még mindíg nem publikusak.
Ilyen környezetben szerintem nem lehet csodálkozni azon, hogy rossz a hadsereg társadalmi megitélése.
Másik probléma, az az, hogy nagyon rosszul kommunikál a HM a társadalom felé. Itt arra gondolok, hogy ha katonaiul mondom el a dolgaimat a társadalomnak, akkor az nem igazán ér célba. Ha megnézem a rendőrség kilencvenes években végbement fejlődését (kommunikáció), akkor nem lehet a két cég jelenlegi állapotát. 2-3 éve volt egy műsor, ahol összehasonlították a redőrségi szóvivőket a kilencvenes évek elején és a végén. Érdekes volt látni, hogy az elején egy rendőri szakkifejezéseket lépten nyomon használó rendőrtiszt mereven elmondta, hogy mi történt. A kamerán keresztűl jött, hogy rosszúl érzi magát és "ellenségnek" tekinti a kamerát. Nem igazán tudta kezelni. A fellépése és kinézete nem volt túl megnyerő. Ugyan ez a rendőrtiszt néhány év múlva olyan természetességgel kezelte a kamerát és a nézőket, hogy nehéz volt megmondani, hogy nem egy profi kereskedelmi TV-s személyiség áll a kamera előtt. Tudta kezelni a tömeget, szakkifejezéseket csak szükséges mennyiségben használt és ették az emberek.
Nem látom ezt a kommunikációt a társadalom felé. Az átlag ember azt látja, hogy van egy hadseregünk, ami sokba kerül, az emlékei nem pozitívak (mégha az idő meg is szépítette), és nem látja az árvizeken kívüli szükségességét. Ja igen... Sok ezer dollárért elmennek és olyan helyen vannak, amihez nekünk (Magyarország és lakosai) semmi közünk. Tedd még mellé azt, hogy a lakosság nagyrészének anyagi problémái vannak...
Ha ennyit néz ki az ember a hadseregből, akkor miért lelkesedjen a hadseregért, vagy a tagjaiért?
Szerintem a helyzeten csak úgy lehet túl lenni, hogy azok akik jelen pillanatban benn vannak és a közeljövőben kerülnek be, azoknak kell helyt állniuk és azt a képet megváltoztatni, illetve a hivatásos állománynak meg kell tanulni kommunikálni a médián keresztül.
Ja és nem ártana a stratégiai elveket napi célokba és végrehajtási tervekbe lebontani... |
