Nem most van először ilyen hangulat!
Lásd pár mondat 1918/19-ből - csak hogy tudjuk, mindez hova vezethet!!!
Bocs, ha hosszú lett!!!
"...A parancsok megtagadása általános lett, a katonák együtt meneteltek a felfegyverzett munkásokkal. Október 31-én a frontra induló menetszázadokat a Keleti-pályaudvaron leszállították a vagonokból. Ugyanazon a napon alakította meg kormányát Károlyi Mihály, aki – mikor az ország határán már az újonnan alakulni készülő szláv nemzetállamok és a hódításra kész Román Királyság katonai álltak – egy pacifistát nevezett ki honvédelmi miniszterré: Linder Béla vezérkari ezredest. November 1-jén a HM átalakult „Magyar Hadügyminisztérium”-má, s az új minisztere elrendelte a fegyverletételt, utasította a hadsereg-főparancsnokságot (Armeeoberkommando – AOK), a Boroevic-, Bozen-, és a Kövess-hadseregcsoportok parancsnokságait, hogy a wilsoni békepontok alapján lépjenek érintkezésbe az antanthadseregek törzseivel a fegyverletételére vonatkozólag. A parancs hangsúlyozta a leszerelés azonnal végrehajtását, mely vonatkozott a fronton harcoló alakulatokra csakúgy, mint az ukrajnai megszálló csapatokra vagy a Balkánon állomásozó erőkre. E képtelen és szakszerűtlen rendelkezést az AOK nem továbbította, és helyette a magyar egységek, szintén Linder aláírásával olyan táviratot kaptak, mely a katonák dicsőségét, helytállását hangsúlyozta, s azt, hogy a harc folytatására a bekövetkező világbéke miatt már nincs szükség.
A Magyarországon állomásozó mindennemű csapatok a magyar hadügyminiszternek lettek alárendelve. November 2-án a budapesti helyőrség tisztjei előtt tartott beszédében Linder kijelentette: „Nem kell hadsereg többé! Soha többé nem akarok katonát látni!” Ezek a mondatok alapvetően jellemezték a Károlyi-kormányzat hozzáállását a magyar haderőhöz és az ország fegyveres védelméhez. A november 3-án Páduában az Osztrák–Magyar Monarchiával kötött fegyverszüneti egyezménynek megfelelően befejeződtek a harccselekmények, az alakulatok zöme megkezdte a frontról való elvonulást.
November 8-án érkeztek az első jelentések, hogy a Felvidékre cseh katonaság nyomult be. Megszállták a Nyitra vármegyei Egbell község olajforrásait, 9-én pedig Csaczát foglalták el azok az erők, melyeket a túrócszentmártoni tót nemzeti tanács kért Teschenből Zsolna ellen. A magatartásra vonatkozólag hadügyminisztérium utasította a zsolnai állomásparancsnokságot, hogy fegyveres ellenállást a csehekkel szemben ne fejtsenek ki.
E
rdélyben 1918. október végén a 28 zászlóaljból és 12 ütegből álló, Goldbach altábornagy vezette ún. Erdély-csoport állomásozott, elsősorban Beszterce-Naszód, Csík, Háromszék és Brassó vármegyékben elhelyezve. Ezenkívül ott összpontosult a Mackensen tábornok parancsnoksága alatt álló német hadseregcsoport, amelybe osztrák–magyar közös és honvédalakulatok is be voltak osztva. A leszerelésre vonatkozó parancs azonban felszámolta az Erdély-csoportot, a belgrádi katonai egyezmény pedig előírta, hogy a németek hagyják el az országot, s hogy velük a magyarok érintkezésbe ne lépjenek. Így kb. 100 ezer főnyi harcképes magyar katonát szereltek le, vagy vonultak ki Erdélyből. Ezenkívül, szintén a konvenció értelmében Erdélyben is ki kellett üríteni a fent említett vonaltól délre eső területet, ahová november derekán román fegyveres csoportok, majd utánuk a reguláris hadsereg 6. és 7. gyaloghadosztálya érkezett. A 11. német hadsereg elhagyott dél-erdélyi körleteibe csak december közepén vonult be a 2. román vadászhadosztály. Kolozsvárt az Erdélyi Katonai Kerület parancsnokságán – Kratochvil Károly ezredes próbálta újjászervezni az egykori 38. honvéd gyaloghadosztályt, de a fegyelmezetlen, forradalmasodott katonatömegek nem engedelmeskedtek. Helyettük jöttek azonban önként székelyek, akikből megkezdték a Székely Hadosztály felállítását. Amint egy századot megszerveztek, nyomban karhatalmi feladatra vették igénybe, biztosítandó a lakosság nyugalmát. A székely egységek felállítását – az alakulat kifejezetten nemzeti jellege miatt – Budapestről nem támogatták. A kerületparancsnokság szinte titokban, teljesen önállóan szerelt fel vasúti gócpontokon lévő vagonokban felhalmozott fegyverekkel 19 zászlóaljat, 1 lovasszázadot, 16 üteget, összesen kb. 12 ezer főt.
forrás:
Magyarország a XX. században
© Babits Kiadó, Szekszárd, 1996-2000
üdv:
TGR
|
