Ha ennyire belejöttünk, akkor legyen: probléma nem csak a mérés pontatlanságával, hanem az utólagos elszámolással is bőven van. Megpróbálom megmutatni egy példán keresztül, miért is bukik el a költségosztós elszámolás pár év alatt. Legyen pl egy háznak 4 egyforma lakása: A, B, C és D. A fűtési szezonban mérik a ház összes hőfelhasználását, és ezt a 4 lakás között légköbméter arányosan osztják szét (átalány). A szezon végén pedig leolvassák a költségosztókat és aki többet fogyasztott, azzal befizettetik a differenciát, a takarékoskodó meg visszakapja. Persze a szaldó nulla, hiszen a ház egészében pont annyit fizetett be a szezonban, amennyit fogyasztott.
Legyen minden évben az összfogyasztás 60 egység, azaz lakásonként az átalány 15.
1. év:
A fogyaszt 10 egységet
B => 12
C => 18
D => 20
Év végén mindenki megkapja az elszámolást, azaz C és D befizet, A és B visszakap.
Csakhogy ekkor _logikusan_ C és D úgy dönt, hogy visszatér átalányba inkább, mert úgy olcsóbb (ezt pl úgy teszi meg, hogy egyszerűen nincs otthon, amikor le akarják olvasni a költségosztóját).
2. év:
A => 10
B => 12
C => 18
D => 20
Viszont az elszámoláskor C és D 15-tel megy az átalány miatt, így a maradék 30 A és B között oszlik 10:12 arányban, azaz A-ra jut 13,6 B-re pedig 16,4, miközben pont ugyanannyit használtak el, mint az 1. évben. Persze B is átlép átalányba a következő évtől, A-nak meg nem marad más választása.
Mi a tanulság? A pazarlóan fűtők miatt lassan az egész ház visszatér átalányba, azaz az egész korszerűsítés értelmét vesztette. Ennek egyetlen ellenszere van: egyedi és valós hőmennyiségmérők lakásonként, és egyedi szerződés a szolgáltatóval.
Tud valaki ilyen módom végrehajtott korszerűsítésről? |
