Szia!
Gondolm a SZU-25-re gondoltál, mert a SZU-24 más kategória mint az A-10.
Kicsit a SZU-25 is, de csatarepüéő.
Nos, szovjet összevetés alapján egy db. SZU-25 tűzereje megfelel egy II. VH-s IL-2M ezred tűzerejének.
A korai vátlozatok nem voltak a legügyesebben megépítettek, de az Afganisztáni potyogás után elég ellenálló gépek lettek.
Ha érdekel a típus, idézek a másik topicról, amit oda http://forum.index.hu/Article/showArticle?t=9103338 beírtam:
Íme:
„Hátamon a Házam - helyett – szárnyam alatt a repterem”
Az „ember szállító” harci rg. ötlete szerintem Pokriskin idejéből jött, remélem olvastátok a könyvét, amiben leírta, hogy az 1942-es visszavonuláskor egy korai IL-2-ben elvitte a földi szerelőjét is magával…
Szóval az ötlet: a Szu-25 az AMK-8 „szerelési egységet” magával viszi a saját szárnyai alatt, ami előnyös gyors reptérváltás esetén. A „Pod” a PTB-800 üa. tartályból lett kialakítva. (elektronikai felszerelés (indítómotor, stb), kompresszor, szerszámok stb. vannak benne).
A KD-2-es utántöltő cuccokat (pumpa, stb.) szállít, a K-35NO az felszereléseket (álcaháló, beömlőnyílás zár, stb), a K4-KPA diagnosztikai cumót, a végső de legvadabb ötlet a kissé átalakított AMK-8 egy fő földi személyzetet szállít, kis „diszkomfortot” ígérve. (?).
Harci bevetések:
1/ T8 tesztek
Az első és harmadik prototípus 50 napig (1980 ápr 16-jun 5) „közel reális hadszintéri” éles tresten vett részt. Félig előkészített kifutópályákról 100 bevetést repültek (ebből 30 a hivatalos, állami elfogadó repülés volt). Ideálisnak tűnt nehezen elérhető célpontok támadása terén (sok a völgy) a Jak-38-al együtt. Persze nyugatiak is kiszúrták, s jött is a FROGFOOT elnevezés.
Az első „igazi” bevetés a 200. független Sturmovnyik Század alkalmazásával kezdődött. Sindand reptéren, majd Kabulba költöztek 1982 folyamán 24 rg, 80 pilóta erősséggel (nagy század lett volna!!!) már 60.OSAP lett a neve (néha 80. OSAP néven is említették. Ez ezred ugye. Folyamatos forgással a SZU-25 pilóták és néha gépek is cserélődtek itt, elsősorban a környező köztársaságokból (Üzbegisztán főleg). Visszavonva 1988-ban Azerbajdzsánba.
A második SZU-25 ezred a 378. OSAP volt, 1984-től, a harmadik a 368. OSAP 1986-87 között.
Bár a bevetések alapján a hadszíntér legjobb található repülőgépe (csak egy gépnek volt még kisebb a veszteségi aránya: na melyiknek??? Hát, a teljesen elavult IL-28-nek a farok-lövész miatt! Ő figyelmezetni is tudott, illetve lőhette is a rakétaindító embereket. Ennek örömére az IL iroda megint felvetette az IL-102 tervét farok-lövésszel, de leverték őket…) és legpontosabb merevszárnyú légi támadóeszköze volt.
Azonban a Stringer megjelenése miatt drasztikusan javítani kellett a védettségén. Így felszerelték. A Kezdeti, Redeye ellen felszerelt 4*ASO-2V vető hátul, 4*30=120 flare (PPI-26 IR) sem volt rossz akkori orosz viszonyok között, ebből lett 128 manj 256 Flare, Freonos oltóberendezés (SSP-21/UBS-4-2 jelent meg 6 szenzorral, A pilótának 4 gombja volt működtetni (4 literes palackból)
A két motor mégis közel volt egymáshoz, így a fő előnyt (az egyik találata esetén nem sérül a másik) nem tudták kihasználni. Harctéri fejlesztés jött: 1,5 méter hosszan egy kb. 5 mm-es acélválaszlapot szereltek be. Olyan sikeresen, hogy a gyár is átvette.. Drámaian csökkentek a veszteségek, EGY belső válaszlemezes SZU-25 sem esett Stringer áldozatául!
Mindenki szerette: a földi csapatok, akiket akkurátusan támogatta, a pilóták, mert hazavitte őket.
Ellenállóságára egy statisztika kb. 80 20 mm-es direkt találat kellett, hogy leessen, a Mig-21 vagy Szu-17 esetén ez a szám 15.
Szóval a számok:
23 Szu-25 veszett el bevetés alatt, bár még sok további földön, pl. egyetlen Kabuli reptér elleni rakétatámadásban 8 db.
A 23 db. teljes jelentett szovjet veszteség 10%-a, míg 2,800 repülési óránkénti egy gép elvesztése jó mutató. A páncél a fülke körül olyan jó volt, hogy repesztől egy pilóta sem vesztette életét.
60,000 bevetést teljesítettek .
A leghíresebb Afganisztáni SZU-25 pilóták:
Goncsarenko szd. Aki 415 bevetést teljesített.
Paljukov fhdgy, aki 1986 decemberében a rajparancsnokára kilőt KÉT Stringert röptében semmisített meg (gépágyúval illetve nem irányított rakétával). 1987 jan 21-én egy másik Stringer őt tlálta el, s mikor a katapultálás után a Mudzsahedin-ek közeledtek felé, egy órán át védekezett, majd öngyilkos lett egy kézigránáttal.
Rockoj ezredes (később rövid ideig orosz elnök) mint a 40. légi hadsereg vk főnöke a „kék 15” géppel két támadást kapott rövid időn belül, de visszatért, ( földi tűz illetve 2*AIM-9 Pakisztáni F-16-ról), de visszatért. Kisvártatva (1986 Április) azonban 100 m magasságban elkapta egy SAM, és katapultált, és hazagyalogolt. 1988 aug. 4-én egy paki F-16 eltalálta és leesett agépe, (Vörös-3) katapultált, de elfogták. Két hét mulva tisztázatlan okok miatt kiszabadult.
Ennyit röviden a témáról.
Remélem érdemes volt leírni, van akinek újat mondtam…
Üdv:
TGR
|
