|
|
 |
Sophia_
 2004-12-03 22:45:22
|
870
|
Kedves oncoqito!
Én meg úgy gondolom, nem az én reszortom megmondani az igazgatónak, mit tegyen. Ami ebből az egészből az osztályfőnökre hárult, azt megtettem: felhívtam az igazgató figyelmét arra, hogy igenis a gyereknek pszichológusra van szüksége, a szaktanárok részéről pedig odafigyelésre.
Mivel a szülő jól tájékozott, és hatékonyan képviseli a gyereke érdekeit, továbbá már az ifjúságvédelmis is be lett vonva a dologba, úgy gondolom, nem feladatom az igazgatói teendők ellátása.
A tanár egy infantilis személyiség, aki egyszerűen túl naívnak tartja önmagát. Neki lenne tán legnagyobb szüksége egy pszichológusra, mindenesetre tanárnak nem való. De erre már x évvel ezelőtt kellett volna rájönnie az akkori vezetésnek, ehelyett most egy fiatal vezető nyakába került az egész. Birkózzon meg a feladattal.
Én meg védem a saját, illetve a diákjaim érdekeit, nekem ennyi a dolgom.
Amennyiben szükségszerűnek érzem, akkor valószínű megszegem a "hallgatási kötelezettséget".
Sophia |
|
A hozzászólás:
 |
|
oncogito
2004-12-03 19:36:26
|
869
|
Kedves Sophia!
Bár nem értem tisztán, hogy mit is értesz elsimításon, de megismételném számodra, amit korábban írtam. Ez a közösség nem megbízható. Nem hiszem, hogy az igazgató már korábban is nem sejtett valamit, vagy a többi kolléga. Bárhogy is fog végződni az ügy, neked közöd van hozzá, mint elindító. Ha a közösség pedig olyan amilyen, te ott megbízhatatlan személy leszel. Egyszerüen nem értem, miért indul be olyan nehezen ez a gépezet.
Persze igaz, hogy ez kényes dolog és nem szabad belegázolni senki becsületébe. De egy tanárnak manapság nem kell némi pszichologiát tanulnia? Nincs felkészülve ilyen helyzetre, csakis szaktantárgy okitására?
Ne érts félre, nem vért kívánok. De tanárként sokkal nagyobb felelősséget vár el az ember. Mint ahogy arra a pénztárosra sem bíznának többet pénzt, aki egyszer elsikkasztotta a rábízottat. Nincs bennem tanár gyűlölet, de nagyon sok rossz tapasztalatom van ezügyben, mégpedig konkrét ügyekben. Nem avatkoznak olyasmibe, amiben csakis ők tehetnének. Biztos, hogy az állását mindenki félti, hiszen manapság nem is egzisztenciáról, hanem a puszta megélhetésről van szó.
De tudni kell, hogy meddig mehet el az ember - és mikortól asszimilálódik. |
|
Előzmény:
|
|
Sophia_
2004-12-03 18:06:43
|
866
|
Kedves CSerfa!
Minden szavaddal tökéletesen egyetértek. Úgy látszik, valóban nem lehet elsimítani az ügyet. A szülő erre nagyszerűen ráérzett, igaz, volt egy ügyvéd tanácsadója is.
Jegyzőkönyvet kér a történtekről, és hogy a tanár is írja le a dolgokat ugyanúgy, mint ahogy az ő lányával leíratták.
Persze az ifjúságvédelmis sem tehet semmit azon kívül, hogy pszichológushoz irányítja a gyereket.
Köszönöm a véleményt: Sophia |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|
