Keresés

Nem, azt ifjúságvédelmisnek tán fel is kéne jelenteni a tanárt hivatalból. Különben mulasztásos vétséget követ el. Az ifjúság elleni bűncselekmény súlyossága meg nem attól függ, hogy mit gondol erről egy érzéketlen tuskó, vagy egy csendet akaró igazagató. Ha a lánynak emiatt nem lesz öröme házaéletében, nőiességében, ha félelmei, lesznek, ha egy sor kellemetlen dologban lesz része, ha megrendül a bizalma neki és társainak a tanárokban, iskolában, igazságban, és igazságszolgálataásban, ez akkora kár, hogy ilyesmiért akár milliókat fizetnek Amerikában. Mi nem vagyunk szakemberek, hogy ezt eldönthessük, de én mégis, azt legalább elemi dolognak tartom, hogy a tanár mondjon le, mielőbb állítsák helyre a megrendült bizalmat, vagy maga a tanár megbánásával, vagy az igazgató a hatásos, gyors és biztonságot (a diákok biztonságát) sugárzó döntésével (elbocsátásról).

Ha esetleg a tanár nem akar menni, és elbocsátják, gondolom, valami sajnálat, együttérzés is ébred iránta, és így kevesebb az esélye, hogy meghurcolják. De a legjobb lenne, ha megbánást mutatna, amit kézzelfoghatóvá tenne saját lemondása.

Egyébként láthatóan a szülő is, a diák is beszél a dolgokról, azért is nem fogja annyiban hagyni. Gondolom, mesél, és mások felháborodnak, és fel is fognak háborodni, és mesélni is fognak, mert az ilyesmit nem lehet annyiban hagyni (én nem lányos szülő vagyok, de, hogy lányom, lányaim ilyesminek legyenek kitéve, hát összeszorulna a szívem!) Oly sok ifjúkorában sérült ember él, oly nagy kárt lehet okozni az emberben!

NMennyivel embeségesebb egy amúgyis nyugdíjas embernek nyugdíjba mennie, és nincs balhé, bizonykodás, meghurcolás, sztori, legendák, és az  iskola lejáratása! Már vadásznak a lapok sztorikra, már éhesek a hírre, színeznek, mert a színes jobban fogy. Szerintem mindenkinek jobb, ha a tanár lemond és bocsánatot kér, ha fel sem fogja, mit tett, ennyit akkor vele is meg lehetne értetni. Vagy ha nem, hát az igazgatóval.

CSerfa

Kedves CSerfa!

Minden szavaddal tökéletesen egyetértek. Úgy látszik, valóban nem lehet elsimítani az ügyet. A szülő erre nagyszerűen ráérzett, igaz, volt egy ügyvéd tanácsadója is.

Jegyzőkönyvet kér a történtekről, és hogy a tanár is írja le a dolgokat ugyanúgy, mint ahogy az ő lányával leíratták.

Persze az ifjúságvédelmis sem tehet semmit azon kívül, hogy pszichológushoz irányítja a gyereket.

Köszönöm a véleményt: Sophia

Szerintem úgy kéne elsimítani az ügyet, hogy a tanár mondon le, hiszen már úgyis nyugdíjas. És ha már lemondott, ha már nem tanár, kérjen bocsánatot a diáktól (mikor már nem tanár), és a szülőktől az igazgatóval együtt.

Mindenképpen tudassák a szülővel és a diákkal, hogy a heves vérű, erőszakos, vagy fenyegető hajlamú ember már nem tanár.

Egyébként meg a diák nem fogja felejteni a dolgot, mert ezt nem is lehet felejteni. Előbb utóbb el fogja mondani (mikor pl. már nem az iskola diákja lesz). És fel fog háborodni a vőlegénye, a barátja, bárki, aki meghallja ezt a történetet. Igazságért, elégtételért kiált az ember lelkiismerete, ha egy erőteljes, határozott tanár, aki magabiztos fellépésével eddig mindent megúszott, ilyen ügyet elmismásolhat. Ez biztos nem marad annyiban, az igazgatónak teljesen értelmetlen ebben bíznia!

A legjobb megoldás, ha valóban nyugdíjából él a rém tanár, és nem rémiszget, nem nehezedik a fiatalra, ha nem próbálja meg erős egyéniségével, fellépésével beverni a földbe a diákot, mert érzékeny, mert bántotta, és fél tőle, mert igazságtalannak érzi, ami igazságtalan, csak nem tudja magát kifejezni.

Micsoda merénylet ez az ifjúság ellen! És milyen emberségesen meg lehet oldani ezt az ügyet, hisz az idős tanárnak nem omlik össze az élete, megmarad megélhetése, stb. És ha maga távozik, mond le állásáról, és bocsánatot kér, gondolom, pellengérre sem kerül, a diák is megnyugszik, hogy van igazság, van ifjúságvédelem, van tisztesség, az iskola nem a diák ellen összefogó erőszakszervezet, hogy a rémkollégát mindenáron megvédjék, a vétket, félelemkelétst megszüntetik, és nem elhallgatják.

CSerfa