Hú, nagyon szépen köszönöm, persze, hogy érdekel a véleményed! Nála is az oxigénhiány a nyakára tekeredett köldökzsinór miatt alakult ki. Mesélünk neki, bár lehet, hogy nem eleget, van is néha lelkiismeretfurdalásunk. Imádja a Franklin meséket, amik szerintem is épületesek. Esténként olvastam neki klasszikus meséket, néha fejből is. Ezek a dolgok mindig rám, apára várnak, mert a feleségem sokat van vele, a tanulás is ő vele van, az este legalább az enyém legyen. De most született egy másik pici lányunk, még nincs két hetes. Nagyon felvillanyozza a dolog, és igyekszünk nagyon bevonni, hogy ne érezze magát háttérbe szorulva. Szándékosan nem féltékenységet írtam, ez annyira távol áll tőle, pont a személyisége miatt. Ha csak az átlagos figyelmet megkapja elég neki, nem egy erőszakos gyerek. Mindig puszilgatná a kicsit, amit persze hagyunk is. Valamelyik nap a kiskutyánkat tanítottam átugrani egy deszkán, s mondtam Dórinak próbálja ő is. Aztán a vége az lett, hogy a kutyust pihentettük, vele foglalkoztam. Szerencsére viszonylag hamar jól ment neki, jól meg is dicsértem, nagyon élvezte. Most már jut idő a kutyusra is.:-)
Én is úgy látom, kell neki a pozitív erősítés, de a pszichológus váltogatja nála a negatív és pozitív ösztönzést. A múltkor félórát állt a szobaajtójában, mert nem mehetett be, amíg azt nem mondta, hoigy csókolom x.y néni. Nem mondta, sokáig. A pszichológus szerint az se jó, ha megszokja, hogy mindig elengedjük neki, hogy ne beszéljen, mert így mindig a könnyebb, de nem feltétlen jobb utat fogja választani. Furcsa volt nekem is, de bízunk benne.
Az iskolai szereplés nem érdekel túlzottan, az inkább, hogy nem köszön, nem válaszol. Persze, nem lehet mindenki a középpontban, csak a sarokban se legyen. Símuljon be a többiek közé, hogy ne legyen kiközösített. Kis közösségbe jár, a többiek valamennyire tolerálják, de nem mindig. Szerencsére van egy - érdekes módon, de szerintem ez talán jobb is - kisfiú, aki közel lakik és már évek óta nagyon jól elvannak, most is itt van nálunk, játszanak. Vele teljesen normálisan beszélget. Persze, jár matekra, minden olyan neki mint korábban, csak az értékelés lesz más, még nem tudom miként képzeli a tanító, a részletes szakvélemény még nem is jött meg. A bicajt próbálgatjuk, igyekszem nem erőltetni, de mégis csinálni, ez szokott használni.
Az írás, olvasás néha pongyola, de szerintem viszonylag jó, az átlagot mindenképpen megüti. A szövegértés néha gond, de ha koncentrál az is megy. Cak hát pont ez az, a figyelemzavar. Ez az egyik probléma nála. Ezért nehéz neki az önálló munka, ott kell állni felette, próbálunk minél kevesebbet, mert később se lehetünk mindig ott, de anélkül még nem megy.
Ezt a Manó dolgot néztem már, de ha te is jónak tartod, akkor megvesszük, más is dicsérte.
Az egyensúlyi zavarokra nem igazán próbáltunk még semmit. Mire gondolsz?
Nem ismerjük ezeket.
Köszi mégegyszer. |