|
|
 |
LvT
2004-11-29 15:54:34
|
82
|
Kedves playboy2002!
> Csak én direkt nyelvújítási szót kerestem analógiának, mert a citált szó keletkezése is hasonló azokéra.
A nyelvújítási szavak durván két csoportra oszthatók: (1) amelyek kialakulhattak volna maguktól, (2) amelyek nem.
Az, hogy a csevej későn került leírásra, az még nem ok arra, hogy a (2) csoportba tartozókkal vessük őket össze. Minden szóról külön meg lehet vizsgálni, hogy rendelkezik-e analógiákkal, megfelel-e a nyelv természetes struktúráinak.
> Kicsit azon lepődtem csak meg, hogy milyen gyorsan kilőtted a többségben levő, nyelvújítási -Ály képzős szavakat
A korábbi hozzászólásomban bemutattam, hogy
(A) a régi, "természetes" -l(y) ...
(1) ... képzős szavaknak nincs -g képzős párhuzama. Ugyanígy belátható, hogy a nyelvújítási képzéseknek sincs: vagyis nincs morfológiai analógia a csevejjel;
(2) ... képző nem járul hangutánzó-hangfestő szavakhoz: vagyis nincs strukturális analógia csevejjel;
(3) ... képzős szavak nem a cselekvés/történést jelölik annak eredményét tekintve, hanem a cselekvés/történés tárgyát, eredményét, eszközét stb.: vagyis nincs szemantikai analógia csevejjel.
Ennél alaposabban nem is kell kilőni a -l(y) képzőt.
Ezzel szemben, azt is megmutattam, hogy
(B) a régi, "természetes" -Aj ...
(1) ... képzős szavaknak van -g képzős párhuzama: vagyis van morfológiai analógia a csevejjel;
(2) ... képző hozzájárul hangutánzó-hangfeestő szavakhoz, vö. moraj, zsibaj~zsivaj stb.: vagyis van strukturális analógia csevejjel;
(3) ... képzős szavak a cselekvés/történést jelölik annak [oszthatalan egységként jelentkező] eredményét tekintve, vö. moraj, zsibaj~zsivaj: vagyis van szemantikai analógia csevejjel. |
|
A hozzászólás:
 |
playboy2002
2004-11-25 02:24:32
|
81
|
Kedves LvT!
Etimológiai alapokon, meggyőztél, valóban -j dukál a csevej végére. Kicsit azon lepődtem csak meg, hogy milyen gyorsan kilőtted a többségben levő, nyelvújítási -Ály képzős szavakat, de hangsúlyozom, már nem akarom a csevej végére ezt erőltetni. Csak én direkt nyelvújítási szót kerestem analógiának, mert a citált szó keletkezése is hasonló azokéra. A XX. század elejére már azok a nyelvi inkorrektségek elfogadottá váltak, s akár produktívvá is válhattak |
|
Előzmény:
 |
LvT
2004-11-20 21:04:25
|
80
|
Kedves playboy2002!
Minthogy privátim felhívtad a figyelmemet a vitaszál továbbgörgetésére, hozzászólok, bár úgy látom, hogy már magad megoldottad a kérdést.
> A többiben ez a -g egy gyakorító képző, a csevegben pedig nem.
Ezt nem látom be, számomra a cseveg 'felszínesen társalkodik' jelentésű, s mint minden ilyen jellegű, önmagáért a kommunikációért folyó kommunikáció, hosszabban tart, mint a célzott társalgás.
> fogalmam sincs honnan ered a cseveg, csak azt láttom, hogy sokkal kisebb szócsalád, de ha még ki is derülne, hogy mégis köze van ehhez a képzőhöz, akkor is a természetes nyelvérzék ezt már nem érzi/érezte.
(Elöjáróul: a természetes nyelvérzékük úgy látszik, különbözik :))
A TESz.-re tett célzásodból vélem, hogy rátaláltál a "szócsalád" többi tagjára, mint pl. a csivitel, ill. civakodik.
De analogikus példának ide vonnám a fecseg igét is, amely számomra a cseveg szinonimája, azzal a különbséggel, hogy inkább egyoldalú kommunikációt implikál. A fecsegnek sincs mozzanatos párja (pl. a dobog mellé képezhető dobbannal ellentétben).
De jelenti-e ez, hogy a képző mozzanatos? Aligha. A csev- és a fecs- hangutánzó tövek ui. eleve folyamatos hangot írnak le, pl. madárcsicsergést, patakcsobogást.
A hangutánzó töveknek igeként muszáj valami képzőt felvenniük, és ez alapból jellemző az utánzott hang időbeli minőségére. Egy folyamatos zaj gyakoító képzővel illeszkedik az igerendszerbe. Ha nyelvhasználók szempontjából fontos, hogy ennek zaj "osztható", akkor mellé képződik mozzanatos stb. variáns is. Dehát csevegés és a fscegés oszthatalan. (N.B. ha mégis osztani akarjuk, akkor képezhetjük, pl. nyugodtam mondhatnám: "Megcsevvent/Megfeccsent, de mivel látta, hogy a helyzet nem alkalmas pletyizésre, nem folytatatta." -- És ezt mindenki megérti, mégha szokatlannak is találja: ez mutatja azt, hogy a nyelvérzék számára elemezhető szavakról van szó.)
De vegyük a csobog igét, ha már a patakocsobogás előkerült. Ennek van mozzanatos csobban párja. A kérdés: analóg-e ez a cseveg igével? A válaszom: nem. A csobogást nem egy elemi zaj, hanem összetett sok egymás utáni csobbanás alkotja, ahogy a víz egy-egy kőnek ütközik. A -g képző itt tehát az azonos alapjelentés mellett eltérő konnotációval jár: a csobog esetén gyakorító (fekventatív), az idődiagramja ilyen: -[X-X-X-X-X-X-X-X-X-X]-, vagyis elemi események hosszan tartó megismétlődéséből áll. A cseveg esetén viszont duratív aspektust jelöl, az idődiagram: -[XXXXXXXXXXXXXXXX]-, azaz egy hosszú, megszakítatlan cselekvés.
Ez a kettősség minden nyelven jellemzője a folyamatos aspektust jelölő nyelvtani elemeknek, legyenek azok bár képzők, vagy igeszemlélethez kapcsoló eszközök.
> Ez az -aj/ej főnévképző jeletésileg mozzanatosít. A dörög egy hosszabb folyamat, míg a dörej, az egyszeri, rövid, s így a többinél is. De a csevejnél ilyen szó sincs, egy csevej akár hosszabb is lehet egy csevegésnél.
Az -Aj képző véleményem szerint az alapszóval jelölt cselekvés egy elemi tevékenyégét jelöli. Így természetszerűen tükrözőgni fog a -g képző jelentésében tapasztalható kettősség: ha a -g gyakorító, akkor persze az -Aj az ismétlődő rövid esemény egy darabját jelöli, de ha a -g duratív, akkor az elemi tevékenység maga a teljes cselekvés/történés.
A fenti definíció persze az átlagos eseteket írja le. De vegyük pl. az alábbi mondatot: "Megőrjítette az állandó moraj". Itt a morajt nehezen lehetne mozzanatos történésnek leírni. Pedig ez is összefügg a -g képzős morog igével, melynek van mozzanatos morran párja. De ez utóbbi ritka, talán éppen azért, mert a morog sem "osztható". Így a morran ige nem is a morog elemi egységeit írja le, hanem egy rövid morgást. Ezért van, hogy az -Aj is az egész történéshez tartozik.
Ugyanez áll a zsibaj ~ zsivajra is: az alapjelenség duratív, így nem osztható. (Egyesek nyelvéből hiányzik a zsibog, de én ismerem, igaz nem zajt jelöl, hanem tompa fájást, zsibbadást. Hangot jelölve a köznyelvben a -g képző -ng mellékalakja használatos: zsibong.)
(N.B. A csevejt és a csevegést én nem állítanám szembe, mivel ez utóbbi igei főnév: eredetileg csak a cselekvést jelöli, annak eredménye nélkül. Az -Aj képző viszont a cselekvés/történés eredményére -- hangra, társas tevékenységre stb. -- teszi a hangsúlyt. Az ettől eltérő jelentések már a konnotáció [jelentésbővülés, -szűkülés] körébe tartoznak, így nem alkalmasak vizsgálatra.)
> A csevej képzője (tartalmilag) sokkal közelebb áll -- ha nem azonos -- az -ály/ély főnévképzőhöz. Vö. beszél > beszély 'elbeszélés' ~ cseveg > *csevély '(el)csevegés'.
Fent megmutattam, hogy a csevejen kívül is vannak hosszan tartó -Aj képzős főnevek. így tehát nem kell az -Ály képzőre, mint sürgető alternatívára gondolni.
És mivel nem kell így gondolni rá, elővehetjük az ellenérveket. A legfontosabb itt, hogy a beszély nyelvújítási fejlemény (először 1833-ban leírva), ugyanígy erély (1798), engedély (1823) s í. t. Ennek a képzőnek az elterjedése tehát nyelvújítási fejlemény, így nem is elemezhető, mert ebben a korban nem sokat törődtek a nyelvi korrektséggel.
Az eredeti igei alapú -l(y) képző pl. a fogoly < fog, aszály < aszik, fedél < fed stb. szavakban van meg. Ezek tehát messze nem a cselekvés/történést jelölik annak eredményét tekintve, hanem a cselekvés/történés tárgyát, eredményét, eszközét stb. És ami a legfontosabb, nem cserél le egy másik képzőt (esetünkben a -g-t), sőt nem is létezik megfelelő -g képzős igei alak: *fogog, *aszog, *fedeg stb.
Van névszói alapú ősi -l(y) képző is, pl. személy < szem, lapály < lap, kesely < kese stb. Itt sincsenek *szemeg, lapog, keseg stb. igei alakok.
Ráadásul ez a -l(y) képző közvetlenül hangutánzó tövekhez nem is járul... |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|