Kedves Vendég!
A politika mindig is elsőbbséget élvez a hadsereggel szemben, amit akár úgy is értelmezhetsz, hogy a hadsereg a mindenkori politikai hatalom "játékszere". Ez ellen hiába is tiltakozna egy katona. Maximum az arra hivatott beosztású, magas rangú katonák tehetnének valamit az ésszerűtlen politikai döntések ellen a megfelelő fórumon megfelelő érvekkel előállva. Elvileg ők lennének a hatalmon lévő politikusok valódi katonai tanácsadói, akiknek meg kell mondaniuk, hogy mire is képes a hadsereg, illetve, hogy mire van szükség ahhoz, hogy el tudja látni a politika által rá kiszabott feladatot!
Az én véleményem szerint egy háborúba nem önként mennek a katonák még akkor sem, ha magyarok. :) A látszólagos önkéntesség, az itthoni életkörülmények és a közvetett szakmai követelménytámasztás bizonyos fajta kényszernek tekinthető. Azt is biztosan tudod, hogy augusztus 01 óta a katonáink már akaratuk ellenére is küldhetők hadműveleti területre. Ez a dolgok rendje, de engem zavar, ha "hurráoptimista" önkéntességről beszélnek egy-egy veszélyes misszió során.
Az önkéntességről kérdezd meg azokat a katonacsaládokat, akik hátramaradnak a missziók alatt!
Egyébként ha beszélgetsz Irakból visszatérő katonáinkkal, akkor talán Magad is észre fogod venni, hogy kevesüktől eltekintve a legtöbben azt mondják, hogy nem vágynak vissza még a sok pénz ellenére sem!
Azt a véleményemet is kifejtettem már talán itt, hogy meglátásom szerint a "háborús tapasztalatok" hasznossága önmagukban nem jelenthetnek indokot egy háborúban való részvételre. Ezen az alapon akárkivel és akármikor háborúzhatnánk! Nyugaton is elismerik a nálunk ma már nem igazán népszerű egyik ember azon mondását, miszerint a háború nem más, mint a politika folytatása katonai eszközökkel! Ez szerintem is érvényes mondás még ma is! Egy sereg soha sem lehet öncélú!
Üdv: Hamburger |
