Keresés

"nono! az irodalom, ha jól csinálják, ugyanúgy gondolkodás és kreatívitás mint az egyeneltek :-) "

Éppen azt mondtam, hogy nem az a lényeg, hogy hány egyenletet oldottam meg!

Igazad van, nincsen legfontosabb tárgy. Mindenkinek az a legfontosabb, amivel később foglalkozik. De az biztos, hogy kreativitás kell.

Sajnos elég kevés iskolában tudnak a sok helyen hibás módszertanú tananyagon túlmutató, valós életben is használható tudást adni. Ma már szinte csak az elitiskolákban van erre lehetőség, máshol a tanár lelkiismeretétől függ, hogy megkapja-e diák ezt a pluszt, pedig ennek természetesnek kéne lennie.

Én ezt matek óra keretében kaptam meg, a tananyagtól teljesen függetlenül, a tanáromnak köszönhetően. A logikus gondolkodást. Ha irodalomból lett volna ugyanez, akkor azt tartanám fontosnak, meghatározónak. A régi osztálytársaim is úgy gondolják, mint én: a matek óra keretében hallottak voltak a legfontosabbak, ezt mondja a közgazdász, az orvos, a jogász, stb

Ha az utóbbi években nem volt nagy változás, akkor többnyire matek szakon maradt a kreativitásra nevelés és ez nagyon rossz így! Máshol is gondolkodni kéne, irodalomból is jobb lenne önálló gondolatokat megfogalmazni egy műről, nem csupán a könyv és a tanár szavait visszaadni. A mai oktatási rendszer ezt nem teszi lehetővé. Maradjunk az irodalomnál: a tananyag felét az életrajz teszi ki és a néhány kötelező olvasmányt meg szinte senki sem olvassa el, a szorgalmasabbak a rövidített változatot futják át. Szerintem akár az is megoldás lehetne, hogy bizonyos határok között a diákok választhatnák ki, hogy mit olvasnak el, de azt tényleg elolvasnák és utána közösen megbeszélnék. Természetesen nem maradhatna ki egyetlen műfaj és korszak sem, de így talán közelebb állna a diáksághoz és nem éreznék akkora tehernek az olvasást.

nono! az irodalom, ha jól csinálják, ugyanúgy gondolkodás és kreatívitás mint az egyeneltek :-)

tényleg ne menjünk abba bele, hogy melyik tárgy a legfontosabb. Mindegyik fontos.

Az középiskola meg azért van, hogy biztos alapokat adjon. Mindenből.

Nem lehet minden gyerek mindenben tehetséges, de épp az volna a cél, hogy amiből tehetséges, abból ki kell hozni a maximumot, amiben meg nem, ott is fejleszteni kell a készségeit, legalább annyira, hogy ne legyen hozzá totál hülye (mert lehet hogy később építeni kell rá, és jó az országnak ha művelt népek lakják).

Ezt a gyerek lelki alkatától függően lehet porszosan, vagy lehet liberálisan.

De nem kell túl nagy jelentőséget tulajdonítani annak, hogy melyik rendszer a jobb: az én középsikolámban, ami pedig egy vidéki, nem túl ismert, nem igazán kiemelt, egyszerű kis középiskola volt, a tanáraink maguk is tudták, még ugyanazon az osztályon belül is, hogy melyik gyerekkel nagyjából hogy kell bánni.

Szerintem az egész nem elsősoban módszertani, hanem pénzkérdés. Ha elég pénz van a tanárok tisztességes fizetésére (annyira hogy ez a mostani kontraszelekció megszűnjön), meg rendes, korszerű eszközökre, könyvtárra, satöbbi, akkor mindjárt magasabb lenne a színvonal.

Szeritnem ez a világon mindehol így van: minél több pénz jut átlagosan egy gyerek oktatására, annál magasabb a színvonal.

Magyarországon is addig volt magas a szint, amíg aránylag kevés ember járt középiskolába. Ne értsetek félre, nem ezt sírom vissza, sőt, de ha ötször annyian érettségiznek mint ötven évvel ezelőtt, akkor reálértéken ötször annyi pénzt is kéne az oktatásra költeni, hogy ne zuhanjon meg a színvonal. És nincs az a módszertan, ami ezt helyettesíthetné.

Így marad a teljes vakrepülés: egy-két elitgimnáziumot kivéve szinte  ott tartunk, hogy a gyerekek későbbi műveltsége, sikere, végzettsége iskolafüggetlen (elég baj, de így van) és majdnem kizárólag a családi háttér meg a saját otthoni tanulása/veleszületett tehetsége dönti el.

Egyébként: a liberális nevelés nem egyenlő azzal, hogy nem követelnek a gyerektől semmit. Ahogy a poroszos magolás sem mindig garancia az alapos tudásra (sőt!).

Az igazság, mint mindig, valahol a kettő között van. A bankszámlán :-)

Középiskolában matek szakos voltam, az osztály másik fele pedig nyelv szakos. Már akkor éreztem és most is úgy gondolom, hogy az életben a legtöbb hasznát a szakmaspecifikus tárgyakon kívül bárki annak láthatja, ha matekos gimibe jár. Nem az a lényeg, hogy 16 évesen deriváltam meg integráltam, szerintem a legfontosabbak a sok helyen kimaradó feladatok: a logikai, gondolkodtató típusúak. Ahol egy ötlet kell, nem nagy tudásanyag, amit elvileg egy 10 éves gyerek is meg tudna csinálni, ha leülne mellé, de mégsem tudja megoldani az emberek 90%-a.

A gondolkodni tudás, a gyorsabb koncepcióalkotás, egy adott probléma értelmezése a fontos a mindennapi életben,  bármilyen foglalkozásnál vagy akár társalgásnál, újságolvasásnál is.

A mai iskolarendszer nagy problémája, hogy nem tanít meg gondolkodni. A legtöbb tárgyból csak bemagoltatnak egy sémát és azt kérik vissza, legyen szó verselemzésről vagy logaritmikus egyenletek megoldásáról. Sokan már akkor bajban vannak az érettségin, ha nem adják meg az egyenletet, hanem maguknak kell felírni a szöveges feladatból. Ha az irodalom érettségin valamelyik témakör címe nem pontosan úgy van megfogalmazva, mint az órán elhangzott vagy ahogyan a könyvben szerepel, nagyon kevesen választják és azt mondják, hogy erről nem is tanultak. Ez a szövegértő képesség hiánya és sokan el sem tudják képzelni, hogy hány ilyen ember van.