Rossz a logikád, kedves Rosta!
Jézus felebarátai voltak, akik gonosz kezeikkel megölték Őt. Ő meg imádkozott értük. És meg is tértek, alá is merítkeztek, mikor Péter ezt prédikálta nekik.
Lásd, annyira gyűlölték Őt, hogy meg is ölték, szidalmazták, köpdösték, ütötték-verték. Mégis felebarátai voltak.
De Jézusnak nem voltak felebarátai a nem Izrael házából jöttek, sem azok, akik nem hisznek (mondom, akikért imádkozott, hittek, Isten pedig mindent tud, tudja, mit fog tenni az ember). Jézus számára nincs múlt és jövő (mielőtt Ábrahám lett volna, én vagyok, mondta), Ő tudja és tudta, ki hisz, ki nem. Gondolom. Mert volt, akire csak akkor csodálkozott, mikor ránézett, és akkor csodálkozott el, hogy az is felebarátja. De érte meg nem imádkozott.
Ám Ő tanúja annak, hogy az Atya mindent megad, amit csak kér Ő, és azoknak is mindent megad, akik éppen az Ő Nevéért, az Ő Nevében kérnek.
Ha tehát imádkozott felebarátaiért, és nem mindenkiért, akkor ezek a felebarátai meg is tértek. Mind, akik ölték Őt.
Ám nem imádkozott azokért, akik a nagy többség. Azok bizony elvesznek. A többség elveszik, és csak a kevés marad meg. A többség semmiképpen nem lehet Krisztus felebarátja, akkor a többség megmaradna. Márpedig csak a maradék tartatik meg, a többség elveszik, ez végig így van a Bibliában, egészen a végéig, az utolsó időkig, az Úr napjáig. Bizony! Szóba sem jöhet, hogy Jézusnak mindenki felebrátja lenne, akkor mindenféle butaságot, hamisságot, hazugságot tanított volna!
A felebarátnál valóban az irgalmas szamaritánus az etalon. Mert irgalommal volt Izrael (izraelita) iránt. Így vált felebaráttá a parázna Ráháb is, így váltak felebaráttá Mózes szerint a jövevények, szerették Izraelt, és Izrael Istenét. Már Mózes ezt választotta az idegennek etalonnak, Mózes jövevénynek nevezte. Bizony, mi is, kik nem test szerint izraeliták vagyunk, mint jövevények tartozunk Isten népéhez, Izraelhez. Istennek nincs más népe ugyanis. Hogy mi jövevényként tartozunk a nemes néphez, ezt meg Péter tanította (nézz utána, ha nem hiszed).
Ám Mózes sem tartotta felebarátnak az idegent, aki nem szerette Izrael istenét, és így Izraelt is, az Ő népét. Nem is védte azokat az idegeneket semmi, minden parancsolat felebarátra vonatkozott, Dávid úgy ölte a nem felebarátokat, hogy csak na, és igaz ember maradt Istennél. Pedig még hazudott is, és mindeféle rettenetes dolgot elkövetett ellenük (én nem értek egyet, hogy ezt hívő ember ma megtehetné, erről szó sincs).
A lényeg, szóba sem jön, hogy a többsége az embereknek felebarát lenne. Aki szereti Istent, akkor is, ha nincs Rá, törvényére megtanítva, az igen, az felebarátom, az irgalmas is lesz az Isten népéhez. Az lelkiismeretes, az cselekszi Isten törvényét, mely a szívébe van írva. Mert Isten szeretete nem más, mint az Ő parancsolatainak élése-cselekedete. Nem a betűé, hanem a szívbe írté. De én azt tláltam, egészen kevés embernek van a szívében isten törvénye, és ezek az emberek felismerik egymást. Szóval akinek a szívében, feéebarátom. Amíg a szívében, amíg el nem hal. A legtöbb ilyen ember krisztusi lesz, ha Krisztust hirdetik nekik (nem valami hamisak, hanem valóban erre rendelt, erre beszédet Istentől kapott emberek).
Te valamiféle általános irgalomról beszélsz. Meg valami általános rászorulón. Nincs igazad! Jézus sem így értette, nem is ilyenekhez volt irgalmas. Népén volt irgalmas, és a Benne hívőkön. A halottnak nem jár irgalom. Jézus nem engedte, hogy a halottat temesse tanítványa (gondolom, azok nem hittek Benne, és ez nyilvánvaló lett addigra, mert ismert emberekről volt ott szó), azt mondta, ez a halottak dolga, az élő Őt kövesse. Bizony! A humanista Jézust rettenetesen kegyetlennek, irgalatlannak mondhatja, a gyötrődő lányú asszonyt elhajtja, sőt, ebhez hasonlítja, a kegyeletet sem engedi tanítványainak, stb. Még saját szülőt, testvért is el kell hagyni Érte, még a temetését sem intézni, ha Ő hív, stb. Bizony! Egyáltalán nem adok igazat neked ezzel a mindenki felé irgalmasnak levéssel. Hanem a többség elveszik! Isten sem mindenkihez irgalmas. Nem tudtad, hogy rettenetes dolog az élő Isten kezébe esni? (Benne a Bibliában, mind benne a Bibliában, amit írok). Olvasd a Jelenések könyvét! Isten késedelmes a haragra (különben egy ember sem élne), és irgalmas az Őt szeretőkhöz, de az Őt szeretőkhöz irgalmas. Így áll a tízparancsolatban is! Nem mindenkihez irgalmas, hanem rettenetes Isten Ő. Egyik Neve az, hogy Ő az, Aki nem hagyja a bűnöst büntetés nélkül. Ez az egyik Neve. Így mutatkozott be Mózesnek, ezen a néven (is). Isten pedig nem változik. (Ha a Biblia igaz). Mondom, ha irgalmas lenne, az emberiség egésze megmenekülne. De éppen nem ezt tanították Jézus és apostolai!
Én pedig sokadjára mondom, ember nehogymár különb legyen, mint Isten! Én irgalmas vagyok ahhoz, aki nem tudja, mit cselekszik. De irgalmas legyek a halálos vétkűhöz? Nem! Sok vétek van, de van nem halálos vétek is ezek közt. (Így áll a Bibliában.) A humanisták minden vétket megbocsáthatónak mondanak, de a Bibliában egész más áll. Ott bizony aki az igazság megismerése után szándékosan vétkezik, nem irgalom, nem kegyelem, hanem az ítélet, ami rá vár. Stb.
Sokat írhatnék, nagyon sokat (csakugyan nagy az összhang itt, végig az egész Biblián). De többet nem lesz időm ennyit írni. Kedves Rosta, már meg ne haragudj, de úgy vélem, te mindig csak egész kevés részét veszed figyelembe a Bibliának, azaz felbontod, kiragadod azt, és így jutsz Krisztussal ellenkező álláspontra, annyira ellenkezőre, hogy álláspontod alapján Jézust igen gonosz, kegyetlen, irgalmatlan embernek lehetne nevezni teljes joggal. Már sokszor írtam ezt neked, megkérlek rá, figyelj erre, mert ha te olyan szabályt, definíciót, vagy mit alkotsz, ami alapján Jézus gonosz, irgalamtlan, kegyetlen, netán vétkes, akkor vagy igazad van, és a Biblia hamis, vagy biztosan nincs igazad. Kérlek, vedd ezt figyelembe, gondold meg a Mester cselekedeteit! Melyeket azért tett, hogy hasonló helyzetbe mi is ezeket tegyük, ahogy tartozunk is az Ő életét, és nem a Nála különb életet élni.
CSerfa |
