Uraim!
Itt szbályok eltörléséről beszéltek, pedig az igazi izgalmat a szabály hozása jelenti. Vajon hihető, hogy van egy olyan hatalmas elme, amely képes lenne a magyar helyesírás szabályaihoz hasonló méretű rendszert létrehozni? Vagy akár ekkora kollektív bölcsesség?
Hát nem. A szabályok előtt vannak a szabályosságok, és a szabályok azokat rögzítik, azokból vonódnak le.
A nyelv azonban változik, ezt rumci az előbb már bemutatta. A nyelv változása nem egyéb, mint a szabályosságok változása (és nem a szabályoké!!!).
A szabályosságok változására vagy változatlanul tartására az egyes embernek, de akár körülírható csoportoknak is vajmio kevés a ráhatása. Tessék már tudomásul venni, hogy a nyelv van fent, mi csak figyelhetjük és tanulhatunk tőle. Tudom, ezt a nézetemet sokat szélsőségesnek tartják, de megingathatatlan vagyok: amikor valaki a nyelv megváltoztatásáról beszél, mindig az ökör orrán izzadó légyre kell gondolnom, aki belefárad a taliga húzásába.
Ha a szabályosságok változnak, akkor a szabályokat kell hozzájuk igazítani, és nem megálljt parancsolni a változásoknak a kőbe vésett szabályok igazáénak megőrzése végett. Persze, ez utóbbi is választható, de hiú törekvés: a szabályosságok túllépnek az ilyen kísérleteken.
Az is tény, hogy a nyelv egyik legkonzervatívabb tartozéka az írás. Írjuk az ly-t, holott már nincs szerepe, fonetikusnak nevezzük a magyar írást, holott alig az. HAngoztatjuk, hogy a helyesírás megőrzése a közös megértés záloga, holott csupán egy (nem felesleges és nem is káros) kulturális hagyomány. A nyelv épp azért redundáns, hogy ne lehessen a megértés könnyedén lehetetlenné tenni. (Más egy esetleges félreértés, és más a totális nemértés).
Összegezve: semmit nem ér az a szabály, amelyet nem lehet megváltoztatni. A nyelvben döntő fontosságú a célszerűség. Ahol a konzervativizmus már ezt korlátozza, ott számolni kell azzal a szomorú ténnyel, hogy a nyelvhasználat ezen úgy lép át - kegyetlenül és tiszteletlenül - ahogy pl. 1903-ban tette a cz-vel. (Igaz, az akadémiának kellett még 19 év, egy világháború és egy forradalom-ellenforradalom, hogy ezt belássa).
Kis Ádám |