Keresés

Részletes keresés

A hozzászólás:
rumci Creative Commons License 2004-11-08 02:14:18 40
„»Csak egy modulációban nem könnyű eldönteni, hogy éppen mi a dó…«
Sajnállak, ha neked nem könnyű. Szívesen adok egy-két zeneelméleti leckét.”
Zeneelméleti leckéken túl vagyok, úgyhogy köszönöm nem kérek, de nincs az a zeneelmélet, amely egy sűrűn modulált zenei anyag minden pontján képes lenne eldönteni, hogy épp melyik tonalitáshoz tartozik.

„A szófaj a főnév. A nikknév ezen belül tulajdonnév.”
Nem, épp ezt mondom. A tulajdonnév nem a főnéven belüli kategória, hanem egy attól jelentősen eltérő minőség. Az is erősen kétséges, hogy a tulajdonnév grammatikai kategória. (Természetesen továbbra is tartom, hogy a nick tulajdonnév.)

„»Világ vagy világegyetem viszont csak egy van…«
Biztos vagy benne…?”
Természettudományosan nem, nyelvileg igen.

„Inkább arról van szó, hogy a bunkó netezők nagy része tojik a szabályra.”
A szabályok nem eleve létező, megváltoztathatatlan entitások, hanem a valóság pillanatnyi állását leíró modellek. Magyarán minden szabályváltozás úgy kezdődik, hogy a „bunkó nyelvhasználók egy része tojik a szabályra”. A bunkó ősmagyar tojt a szabályra, hogy a bonyolultabb helyviszonyok kifejezésére ragos névszót, névutót kell használni, és csinált magának (szekunder) ragokat. A bunkó ómagyar tojt a szabályra, hogy nincs a magyarban névelő, aztán (idegen nyelvi hatásra) csinált magának. A bunkó középmagyar tojt a szabályra, hogy a magyarban egy csomó dolgot igeneves szerkezettel fejeznek ki, és megcsinálta magának a hogy-os és a vonatkozó mellékmondatokat. A bunkó újmagyar tojt a szabályra, hogy új szót szóképzéssel rendszerint szokás alkotni, és csinált egy csomó összetételt. Mi meg még bunkóbbak vagyunk, mert ezeket az újításokat (és még sok mást) mind használunk; sőt olyan bunkók vagyunk, hogy a bunkó ómagyar által kitalált határozott névelőt egy csomó esetben nem használjuk ott, ahol még száz-kétszáz évvel ezelőtt (hú ez is milyen bunkóság, hiszen régebben ezt úgy mondták: száz-kétszáz év előtt) még kötelező volt (pl. mondat élén, jogi szövegek bizonyos pontjain), illetve használjuk ott is, ahol régen nem volt szokás (pl. személynevek előtt).

„»Úgy gondolom, hogy nem lehet hibásnak nevezni valamit, amit az érintettek nagy mennyiségben, a szabályszegés szándéka nélkül alkalmaznak.«
Rengetegen írják így a következő szavakat: kultúrált, muszály, papagály, dícséret, kivánság, naív stb. Talán többen, mint helyesen. És mégis hibás ez a fajta írásmód.”
Jó a felvetés, rossz az érvelés. Nyilvánvaló, hogy puszta statisztikán nem alapulhat a „helyesség” eldöntése. Erre próbáltam tömören (valóban csak figyelmeztetésszerűen, ezek szerint csekély hatékonysággal) utalni a „szabályszegés szándéka nélkül” kitétellel. Tehát a mindenkori (regiszter)normát az határozza meg, hogy az adott regisztert használók többsége helyesnek tart-e, használ-e egy adott formát vagy nem. A helyesírás általában csakugyan kodifikáltabb normát takar, mint a normák egyéb típusa. Mivel a helyesírási szabályzatban kodifikálatlan új szövegtípusról van szó, a megítélés azonban az általános alapokon tud csak nyugodni. Na mármost, a fórumozók egyértelmű többsége természetes, normális jelenségként kezeli a kisbetűs nickeket, akkor nyugodt szívvel a normának megfelelőnek lehet tekinteni.

„Egy szabályt nem a többség dönt el. Még a nyelvben sem.”
De. A nyelvben feltétlenül. Többségen viszont valóban súlyozott többséget kell érteni.

„»Az ember a nevével érzelmi viszonyban áll. Pláne olyan névvel, amit maga csinál magának.«
Máskor légy körültekintőbb, és találj ki helyesen leírt nevet.”
Nem szoktam a nickemet cserélgetni, ez az egy van, amióta indexelek, és abszolút körültekintően és szándékosan választottam ezt a formát, ami természetesen helyesen van leírva.

„Mellesleg a Rumci és a rumci között csak itt, a neten van különbség”
Dejsz csak a neten használom, tehát az egyetlen releváns környezet ez.

„Ha férfi vagy, akkor pláne gyerekes tőled ez a nikkhiszti.”
Eszem ágában nincs hisztizni.
Előzmény:
Master Windu Creative Commons License 2004-11-08 00:27:48 34

"Csak egy modulációban nem könnyű eldönteni, hogy éppen mi a dó..."

 

Sajnállak, ha neked nem könnyű. Szívesen adok egy-két zeneelméleti leckét.

 

Ha nem megy, bökj rá egy tetszőleges hangra, és az lesz a dó. Bármelyik hang a dó, bármilyen - akár dodekafón - dallam értelmezhető rá szolmizációs elnevezések szerint is.

 

"Először is a tulajdonnév (minden ellenkező híresztelés ellenére) nem szófaj."

 

Természetesen nem. A szófaj a főnév. A nikknév ezen belül tulajdonnév. Várom a választ, ha nem az, akkor micsoda.

 

"Világ vagy világegyetem viszont csak egy van..."

 

Biztos vagy benne...?

 

"Hát pedig ha azt látjuk, hogy a nickek tulajdonnevek (egyébként szerintem is, a két választás az indirekt bizonyításhoz kellett), és a nickeket igen gyakran kisbetűvel kezdik, akkor mégiscsak leszűkült a hatókör."

 

Nem egészen. Inkább arról van szó, hogy a bunkó netezők nagy része tojik a szabályra.

 

"Úgy gondolom, hogy nem lehet hibásnak nevezni valamit, amit az érintettek nagy mennyiségben, a szabályszegés szándéka nélkül alkalmaznak."

 

Rengetegen írják így a következő szavakat: kultúrált, muszály, papagály, dícséret, kivánság, naív stb. Talán többen, mint helyesen. És mégis hibás ez a fajta írásmód.

 

Egy szabályt nem a többség dönt el. Még a nyelvben sem.

 

"Az ember a nevével érzelmi viszonyban áll. Pláne olyan névvel, amit maga csinál magának."

 

Máskor légy körültekintőbb, és találj ki helyesen leírt nevet. Mellesleg a Rumci és a rumci között csak itt, a neten van különbség, az életben tökmindegy, hogyan írják a nevedet, akkor pedig miért ne írhatnák helyesen? Vagy ennyire netfüggő vagy?

 

"Amúgy meg kikérem magamnak, hogy hibás lenne a nickem."

 

Ez egy kicsit olyan, minha Pistike azt írná: kikérem magamnak, hogy hejtelenűl irok!

 

Ha férfi vagy, akkor pláne gyerekes tőled ez a nikkhiszti.

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!