Elnézést, hogy ömlesztve szólok hozzá, de így legalább együttmarad a dolof:
1. Hangnemek írása:
Elővettem Bach h-moll miséjének Deutsche Grammofon-felvételét (Karajan), ennek a kísérőfüzetében 5 nyelven van a cím:
- Messe in h-moll
- Mass in B minor
- Messa in si minore
- Messe en si mineur
- Misa en si menor.
Persze, itt mindig a Messe-Mass stb. áll elől, de a német és az angol tanulságos. A német, amely minden főnevet nagybetűvel kezd, a moll hangnemet és magát a moll szót is kisbetűvel írja (bár láttam már jamglemezen így is: h-Moll). Az angol pedig a hangnemjelölést nagybetűvel írja.
Megnéztem, hogyan írják Bach műveit a Brockhaus-reimann-féle Zenei Lexikonban (Zeneműkiadó, Budapest, 1983, a magyar kiadást szerkesztette Boronkay Antal). Ilyeneket találtam: h-moll mise, a-moll hármasverseny stb. Ez, azt hiszem, tudományos igényű mű.
A dúr ügyében: Bach Das Wohltemperierte Klavier, RC Victor felvétele (Richterrel)
Part/Teil/Parte I
Prelude&Fuge II
in C/C-dur/ut majeur/do maggiore
Tehát, az angol nem használja a dur szót, csak a hangnemjelölést, és mindig nagy betűvel (Sztravinszkij: Symphony in C), a német nagy hangnem, kia dur, francia, olasz mindent kicsivel.
Nekem ez igazán tudatos rendszernek tűnik, és jó érvnek arra, hogy tulajdonnév (a műcím az!) és mondat is kezdődhet kisbetűvel.
2. Nick
A nick kétségtelenül tulajdonnév, azonban nem tekinthető azonosnak a személynevekkel az írásmód tekintetében. Mivel a nick szabadon választott név, inkább a márkanevekhez lehetne hasonlítani. A korábbiakban szó volt róla, hogy ezek a szavak inkább képek, mintsem valódi szövegszavak. Például a dBASE adatbázis-kezelő rendszernek így kellett írni a nevét, az utóbbi időben divatos a szóbelseji nagybetű, pl. a MorphoLogic cég nevét így kell írni, középen nagy L-lel. Ez a jelenség szoros összefüggésben van azzal, hogy a számítógépes rendszerek képesek arra, hogy megkülönböztessék a betűállást, és arra is, hogy ne különböztessék meg. Közismert, hogy egy jelszóban nem szabad elszúrni a kisbetűt és a nagybetűt, mert ebben az esetben a gép nem tekinti őket azonosnak. Másutt kénytelen azonosnak tekinteni, mert a betűállás nem formális okok miatt változhat: mondatkezdő helyzet, tulajdonnévi szerep, kiemelés.
Úgy gondolom, hogy a tulajdon tisztelete azt követeli meg, hogy a nicknevét mindenki írhassa úgy, ahogy neki tetszik. Szemben a személynévvel, amelyet, ha vezetéknéc, hagyomány szerint kell írni (pl. az én vezetéknevemet egy s-sel), ha keresztnév, akkor pedig a szályzat szerint (Ladó?). Ezt azért hozm fel, mert sokan a keresztnevüket is egyéni módon szeretik írni (Edith, Judith stb.)
Hadd említsek még egy példát: Donald E. Knuth elvárta, hogy spáci szövegszedő rendszerének nevét így írják TEX. Újabb változatának ez a neve: LATEX. Remélem, átmegy a képernyőkön, hogy az A emelve van, az E-k pedig süllyesztve. Ezzel nyílván a szedőrendzer képességeit próbálják demonstrálni. Mivel a lineáris szövegszerkesztők egy részében erre nincs mód, pótolni szokták az ilyen írásmóddal TeX, LaTeX. Ez arra mutat, hogy igenis mód van a betűállásra (lásd lejjebb) vonatkozó szigorú nyelvi szabályok felülbírálására is.
3. Kisbetű-nagybetű
Nadamhu szövegében tűnt fel ez a szó: betűméret. Bizony, nehezen jöttem rá, hogy nem erről van szó. Ez a magyar nyelvi terminológiának egyik hiányossága: a kisbetűt meg a nagybetűt megoldjuk az egybeírással, azonban, mint jelenséget nem nevezzük meg. A nyomdászok kurrens és verzál betűt emlegetnek, a verzális mellett, mint alesetet használják a kapitálist, sőt, a kiskapitálist. A szakirodalom a latinos májuszkula, minuszkula terminológiát használja. De a kettőre együtt, egy közös név nincs. Az angol szakirodalom ezt match case-nek, esetleg csak case-nek emlegeti. Tipográfiai szövegkörnyezetben ezt a jelenséget betűméretnek nevezni nem szabad, mert az másra foglalt (akárhány pontos betű). Ezért próbálkozunk az utóbbi időben a betűállás szóval, ami kétségtelenül az írógép, illetve a billentyűzet terminológiájából jön.
Kis Ádám |