|
|
 |
Hamburger2
 2004-11-06 04:18:37
|
2616
|
Szervusz Cifu!
Egyetértek!
Üdv. .I.!
Gondolom, hogy az már eddig is kiderült, hogy én ht. vagyok. Éppen ezért kissé faramucinak tűnhet, hogy javítani próbálom az Általad rólunk felvázolt képet.
Én 1985 óta vagyok a seregben. Belülről éltem át a változásokat. A ht. állomány minőségéről azt kell mondanom, hogy főként az elmúlt 10 évben nagyfokú minőségi változás ment végbe. Amíg fiatal tisztként még nekem is sok konfliktusom volt például az alkoholista kollégákkal, addig ez a jelenség mára nagyon visszaszorult. Ez nem jelenti azt, hogy a katonák antialkoholisták lettek, de a munkaidőben fogyasztott alkohol mennyisége - azokon a helyeket, ahol én szoktam megfordulni – tendál a nullához! Ezt a jelenséget egy nagyon pozitív változásnak érzem.
A felkészültségünkről: Abban teljesen igazat kell, hogy adjak Neked, hogy még ma sem kérdezi meg senki, hogy ki milyen eredménnyel végezte el a civil és katonai iskoláit, de rögtön hozzá is teszem, hogy a mi „szakmánk” alapvetően gyakorlati jellegű és nem biztos, hogy azok lesznek a legjobb parancsnokok, akik a legjobb bizonyítványokat tudják felmutatni. Ettől függetlenül egyre több olyan parancsnokkal rendelkezik a MH, aki nem csak a gyakorlatban tud eredményeket felmutatni, de igen komoly nemzetközileg is elismert iskolai végzettséggel is rendelkezik.
Viszont Tigernek is igaza van abban, hogy nagy hibánk az a jelenség, hogy nem akarjuk magunknak sem bevallani, ha már értelmetlen a további maradásunk. Ebben sok tényező játszik közre – főként a megélhetés! És egy mondás, ami „házon belül” is ismert: „A nagy leszervezések után mára már csak két féle hivatásos maradt a MH-ben: A hülye és a megszállott.” Ez azért sok mindent elárul a belső viszonyainkról! Persze mindenki a második kategóriába sorolja magát! (Én is! J)
Én a sereg humán vonalának legnagyobb hibáját abban látom, hogy az elhibázott döntésekért a döntés súlyának megfelelő mértékben nem vonják felelősségre azokat, akik ezeket a döntéseket meghozták. Attól pedig még fényévekre vagyunk, hogy ilyen esetekben önkritikát gyakoroljunk és vállaljuk is a felelősséget. Sőt, mindenfajta kritikát igyekszünk mereven elutasítani és a hibát másban keresni.
A társadalmi megbecsülésről csak annyit, hogy valóban nem megvásárolható. Sokkal többet kéne magunkat mutatni. Nem csak a szépet, de kevésbé szép oldalunkat is fel kellene tárnunk. Én nagyon nem értek egyet azzal a PR – koncepciónkkal, hogy mindent a legjobbnak próbálunk beállítani. Úgy gondolom, hogy nem csak a bemutatókon kell megteremteni a lehetőséget arra, hogy a társadalom betekintést nyerhessen az életünkbe. Meg kell mutatni a problémáinkat is, hogy a társadalom lássa őket és értse meg, hogy mire is kellene a pénz. Ha abban a hitben ringatjuk őket, hogy minden OK, akkor ne csodálkozzunk, hogy senki se hallja meg azt, ha már valami komolyabb gond van. Persze itt nem arról van szó, hogy most kezdjünk el folyamatosan sírni, de a reális képet a társadalom felé mindenképpen fontosnak tartom. Én azt az elvet vallom, hogy meg kell mutatni, hogy mi mindent megpróbálunk a jelenlegi erőforrásokból is, de az akarat nem tud pótolni technikai és anyagi hiányosságokat. Ebben a koncepcióban sok elöljárómmal sajnos nem értünk egyet.
A világpolitika alakulása egyre inkább azt mutatja, hogy miközben Mo nemzetközi megítélése egyre inkább függ attól is, hogy miként veszi ki a részét a különböző nk-i válságok kezeléséből. Azt hiszem, hogy nem mondok vele valótlant, ha azt mondom, hogy más nemzetek katonáinak véleménye szerint is a magyar katona egy nagyon jó katona, aki kreativitásban, szakmai felkészültségben is versenyképes bármely más nemzet katonájával. Ez általános érvényű megállapítás a magyar katonáról, de nem a MH-ről! Ez utóbbiról már közel sem olyan „szép” a kép, ami viszont az ország ázsióját rontja!
Hamburger |
|
A hozzászólás:
 |
|
Cifu
2004-11-05 19:08:13
|
2615
|
A legtöbb lent leírt dologgal csak egyetérteni tudok, de egy dolgot kiemelnék:
Ő állította, hogy a fizetés a probléma.
Na ezt így, ebben a formában vitatnám, legalábbis a civil életbéli tapasztalataim alapján. Egy jó munkahelyen, ahol az ember jól érzi magát, hagyják érvényesülni, és ne b@szogatják merő megszokásból, akkor kevésbé érdekli a pénz, viszont olykor még sok pénzel sem lehet maradásra bírni, ha rossz a munkahelyi hangulat, saját főnökei ostobaságai miatt kénytelen plusz köröket futni, miközben fentről csak szidalmat és kritikát kap.
Ahogy Tiger is írta, azokra lehetne építeni, akik hivatásuknak tekintik a katonaságot. A baj "csak" annyi, hogy ez igen nehéz, ha felette n szinten vízfejek ülnek, akiket meg pártpolitikusok vezényelnek. |
|
Előzmény:
|
|
M.I.
2004-11-05 18:23:56
|
2614
|
Szia Dragonfly!
dragonfly:
"A társadalmi elismertség nem megvehető kategória. Sima fizetésemeléssel nem lehet megszerezni."
Egyetértek veled. A 80-as évek közepen amikor sorkatona voltam beszélgettem erről egy fhdgy-al. Ő állította, hogy a fizetés a probléma. Pedig akkor egy 5e.Ft. körüli fizetés civilben elfogadható volt és a HT-k fizetése 6-7 e.Ft.-tól kezdődött. Állítólag a zászlóalj pk. örgy 14 rugót kapott. 100-120 körül már új autót tudtál venni.
Ezért gondolom, hogy nem a pénzel van alapvetően gond. (Azzal is persze.)
Ha elmész a katonai anekdoták topicba hát a volt sorkatonák nem a rátermett alkalmas emberileg és szakmailag is megbecsülésre méltó hivatásosok tömegeiről beszélnek.
Az ország lakossága abból ítél amit lát, tapasztal.
Tény, hogy valamikor erősen leromlott a magyar katonaság színvonala. Hogy ez Mátyás után, vagy '45 után történt az nehéz kérdés. Talán mindkétszer és közben is több fokozatban.
dragonfly:
"Itt a topicban és azon kívül rengetegen vannak, akik aktívan tesznek valamit annak érdekében, hogy a civil társadalom másként (pozitív értelemben) nézzen rájuk."
Én 87 óta nem láttam laktanyát belülről. Nem tudom, hogy az én ottani tapasztalataim mennyire általánosithatók.
De ha az a laktanya nem volt sokkal alatta az átlagnak, és azóta a hivatásos állományon belül nem emelkedett nagyon nagy mértékben a rátermett és alkalmas tisztek, tiszthelyettesek száma akkor baj van.
Igen én is láttam magam körül jó katonákat akiket mindanyian tiszteltünk. De a többség (80-90%) emberileg és/vagy szakmailag alkalmatlan volt a feladatára. Azt szokták mondani, hogy nem attól lesz valaki parancsnok, hogy a vállára szarnak. Ember is kell a vállap alá. És az ilyenek igen kevesen voltak. És ugye aki korpa közé keveredik azt megeszik a disznók. Nem biztos, hogy az alkalmas féfiak ezt a pályát választják még akkor sem ha lenne hozzá affinitásuk.
Talán ez a hivatásos hadsereg segít.
Egyenruhaviselés.
Én itt Pesten félévente egyszer ha látok egyenruhás katonát. Pedig minden nap a Föv.Hadkieg előtt szoktam kocsikázni.
Bocsi, tudnék még sokat írni, de muszály mennem mert a barátnőm súlyos károkat tesz bennem, ha nem érek oda időben!
Hétfőn folytatom és igyekszem majd reagálni Tiger levelére is!
Sziasztok!
|
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|
