Kedves oncogito!
Jézus nem engedelmeskedett, nem is engedett sem Heródesnek, sem Pilátusnak. Utóbbi egész kétségbeesett, és Jézus semmit nem segített rajta.
Amit fejtegetni akartam, pár gondolatban:
– A felebarát kényszeríthet, ha a felebarát kér (kényszerít), akkor meg kell tenni, inkább kétannyit, mint amire kényszerít (lásd Hegyibeszéd).
– A felebaráton default módon segíteni kell.
– A felebarátnak nem a hibáit emlegetjük, míg Jézus Heródest kígyónak nevezte, Pilátusnak is a vétkét emlegette (a Biblia említi, hogy Heródes megöletett zsidókat, sőt, vérük keveredett áldozatuk vérével).
– A felebarát általában megszűnik felebarát lenni, ha igazságtalan, pláne, ha szándékosan az. Ekkor elveszti ideiglenesen Isten igazságát-igazságosságát, ekkor nem kell neki, – így igazságtalan kérésének sem – engedelmeskedni. Ekkor ideiglenesen (de akár végleg, pláne, ha szándékos, nem tudatlan) nem felebarát, inkább Sátán. Jézus nem engedett Péternek sem, mikor emberi elvárásokkal lépett fel Vele szemben. (Értsd: Sátán nem belebarátom.)
A ti fő hibátok:
Jézus azért nevezte magát Mesternek, hogy Őt kövessük, nem mondott el mindent, hanem Mesternek nevezte Magát. A Mestert követni kell, élni életét, és nem filozódiát kigondolni abból, amit mondott.
Ha az emberek által kigondolt vallásosság, "szeretet" eltér attól, amit a Mester tenne hasonló helyzetben, akkor az istentelen (Isten nem azt tanította-taníttatta a Tanítóval és apostolaival). Erre szoktam írni, a humanisták jobbak akarnak lenni, mint Isten. A humanista nem fogja az aggódó, szerető Péterre azt mondani, Sátán, terhemre vagy! Hanem dicsérgeti Pétert, milyen szeretetteljes, aranyos, rendes ember. Ez csak egy példa, ahogy Pilátussal, vagy Heródessel való bánás is csak egy példa.
De ne gondold, hogy alig van ilyen példa. Az emberek többségével így bántak, elkülönültek (ez a szentség), és a nem izraelita (nem hitből, eleve születéstől felebarát) embert csak akkor fogadták el felebarátnak, ha hittek. Mondom, az emberek többségével így bántak, a Mester is így bánt, ebnek is nevezte az Izraeltől idegen nép gyermekét, ha az kért tőle, szemben a fiakkal (Izrael népével, kikbe oltattak később hit által a pogányok, mint én is). Ebből az elvetett helyzetből csak hit által lehet kikerülni, ezt nem ismerik el a humanisták. Pedig Isten a Biblia elején elvetette az embert (halott lett), és ebből az elvetettségből szerződéssel lehetett kikerülni, aminek feltételei vannak. Jutalom volt az elvetettségből való menekülés, aminek megint mondom, feltételei vannak-voltak, még Ábrahám leszármazottjaira (Izsákon át) is. Még Isten népe is kivágatik, aki nem hisz.
Egyébként a Szeretet himnuszát megíró Pál odáig ment, hogy megátkozta azokat, akik Jézus Krisztust nem szeretik. Csodálom a humanistákat, hogy kimazsolázzák a szeretet himnuszát, mely kevés emberre érvényes, és a vele együtt írt átkot (mely a többségre, a sokaságra érvényes) nem veszik tudomásul, elfedik, elhallgatják. Pedig a többségnek veszedelem, apostoltól átok, és csak feltétellel, ember számára szinte lehetetlen feltételek megléte esetén van menekülés, ez áll a Bibliában, ez (is) az evangélium (embernek lehetetlen, Istennek lehetséges csak, éspedig keskeny úton, kevés embernek, egyedül Jézus által. Mondom, keskeny, egyetlen egy út, bizony ez az evangélium, ezt kéne megbecsülni, teljes igyekezetet fordítani, vigyázva, mert az igaz is alig tartatik meg, stb., stb.
Az evangélium és az apostolok default módon elítélik az embert, Isten csak kevésnek ad menekülést, nagyon kevésnek az összes emberhez viszonyítva. Ezt hangsúlyozta Jézus, bizonykodva, kiemeleve, ezért is adta életét, ezt komolyan kéne venni. Ezért aki nem veszi komolyan, aki magára veszi az Ő kiontott vérét, aki megismeri az igazságot (hit által lehet), aki kegyelmet talált, és megint vétkezik szándékosan, rendszeresen (a vétek megszünteti Istennel a közösséget, aki Övé, egy sem vétkezik), az tulajdonképpen az Ő vérét tapossa, annak már nem kegyelem jár, hanem ítélet. És a bűn ítélete elég kemény.
Egész más, teljesen más az evangélium, mint amit a humanisták hirdetnek!
Kedves oncogito, te hogyhogy nem tudod ezeket? Oly sokat írtam róluk! Oly sokat olvastál ilyeneket! Hogy lehet ezeken átlépni, olyan kigondolásokat találni, melyek ezeket értelmetlenné, hamissá teszik? Ezek mind így állnak a Bibliában, ezeket nagyon komolyan vették az apostolok, és maga Jézus is. Ti mégis mást hirdettek, másban egyeznétek meg (ó, mennyire fontos az embereknek a megegyezés! Bábelnél is ez volt, Isten ezt nem ismeri el, sohasem mismerte, mindig kevésnek adott igazat a sokasággal szemben, mindig meg is utálták a keveset, és magát Istent is, mert ilyen).
No, ilyen gondolataim támadtak. Vitázni nem akartam (költői kérdéseim voltak), a válaszod érdekel ugyan, de azt sem fogom vitatni. Újat, Jézusnál és apostolainál jobbat úgy sem írhatok, és nem hiszem, hogy ti, akik nem engedtek Jézusnak és apostolainak (mert homlokegyenesen Vele ellenkező életre és egyetértésre jutottatok a vétkezőkkel) nekem engednétek.
CSerfa
U.I.:
Én a szentséget keresem, és azokat is elvetem, akik hitük által kegyelmet találtak ugyan, de megtapossák Jézus vérét, az ilyen utolsó állapota rosszab lesz, mint az első volt. Gondolom, sikerült megmutatnom, miért nem vagyok humanista.
A szentség elválasztottságot jelent, a sok útban hívők, akik szándékosan vétkeznek, akik szándékosan nem veszik komolyan Jézus és apostolai tanítását, akik kogondolásokat keresnek az evangélium helyett-mellé, okkal tartanak engem lehetetlen követelmények fogalmazójának, szeretetlennek, meg egyebek. Röviden: okkal gyűlölnek, szüntetnék meg, legalábbis csillapítanák az én igazságomat, okkal szólnak meg (mint te is, big4 is, és sokan, kik még a fikázásomig is eljutottak). Ez a ti viselkedésetek ígéret, és akárhogy is nézem, Krisztusért van. Ez nem kigondolás, minden Jézusban hívő embernek kijár, és minél ragaszkodóbb, annál inkább meg is kapja a humanistáktól, meg a sokaságtól. |
