Keresés

Részletes keresés

csakcsendbenn Creative Commons License 2004-11-09 17:55:34 636

Uhh. A topik sodrában-zajában lassan teljesen 'off' lesz, ha - a magam prózai, 'világi', vagy 'józan paraszti' módján - bármit is válaszolok.:) Mindegy, azért megpróbálom.:)

 

"Egyébként ez az elválasztottság dolog egy bizonyos fokig szerintem is létezik. Hiszen a hivő másként él, mint a hitetlen, a keresztény másként, mint egy buddhista, egy zsarnok másként, mint egy rabszolga."

 

Természetesen, létezik elválasztottság, merthogy nem vagyunk egyformák. Addig nincs is baj, amíg ezt a különbözőséget tudomásul vesszük, elfogadjuk, netán még szeretni is tudjuk... Számomra voltaképpen valahol itt kezdődne a felebarátság. Nem az irgalomnál. Az már egy következő lépés.

 

Amikor azonban a természetes különbözőség alapján megkülönböztetünk, különbséget teszünk, sőt különbnek tekintünk, akkor vetjük el minden összekülönbözés magját...

 

Tehát a gond - szerintem - nem az 'elválasztottság'-gal van, hanem azzal, hogy ezt tudatossá tesszük, kihangsúlyozzuk, voltaképpen erre és csakis erre tesszük a hangsúlyt, - ahelyett, hogy az egységet, az összetartó, összetartozó dolgokat erősítenénk. Testvérben és nemtestvérben, felebarátban és atyafiában, mindegy: embertársakban.

 

Van egy (és persze több:) érdekes jelenet, szintén Wass Albertnél, Az Antikrisztus és a pásztorok-ban. A zsidó boltos fia hazatér, hozza magával 'megszabadító' kommunizmust, és mivel ez a 'megváltás' a falu aprajának, nagyjának a pusztulásával jár, az apja, még a borzalmak kezdetén kitagadja. A boltot bezárja, majd közprédára odahagyja, hamut szór a fejére, ruháját megszaggatja és imádkozik. Gyászolja a fiát, aki a bajt hozta; az életét, ami értelmét vesztette; a falut, amelyik befogadta; a világot, ami olyan rettenetes módon elváltozott...

 

"Egy idő múlva az öreg pap jött át a piacon. Feketében volt, karján a palást és kezében a Biblia. Vele volt Pattanás, a sírásó. A pap benézett a boltba, megrázta a fejét, aztán hátrakerült a lakásajtó felé. Az első kopogásra nem jött felelet. A másodikra sem. A harmadikra megnyílt kissé az ajtó, és Sára asszony dagadtra sírt sápadt arca lesett ki a nyíláson.

- Tessék bejönni tiszteletes úr - mondta halkan, amikor megismerte a papot, és szélesre tárta az ajtót előtte.

Samu felnézett az imádságból, aztán lassan, görnyedten lábra emelkedett.

- Tessék leülni - mondta.

Temetni megyünk - mondta az öreg pap nagyon szopmorúan, és az arca nem volt piros, mint máskor, hanem szürke és vén. - Borzasztó eset, rettenetes. Az emberek félnek temetést rendezni. De valaki mégis kellene legyen ott, rajtunk kívül. Isten nem azt nézi, hogy ki milyen valláson van.

- Gyerünk - mondta Samu kurtán.

A hamut le sem verte magáról, úgy indult, ahogy volt, az ajtó felé. Csak éppen bíztatóan megveregette a felesége vállát.

- Jaj, jaj... - sóhajtott föl a megkínzott lelkű asszony, és két kezét összetette könyörögve. - Vigyázzon magára, jaj, vigyázzon magára."

 

Nos, szerintem az ilyen együgyű emberi közös-ségek föllelésében, s nem a nüanszok hangsúlyozásában van felebarát-ság. 'A' felebarát-ság. 

A hozzászólás:
oncogito Creative Commons License 2004-11-04 19:06:55 563
Kedves csakcsendben, tetszett a történeted. Valóban, sokkal többet elmond a felebaráti szeretet megnyilvánulásáról, mint több tucat hozzászólás.
Persze ez is lehet kétélü. Ugyanis olvastam valahol, hogy pl. keleti szokás (nem tudom hamarjában, iszlám, vagy valami ilyesmi) hogy megszeghetetlen szabály a vendég tisztelete. Annyira, hogy ez olyan szélsőséges esetben is érvényben van, ha pl. valaki megölt valakit. A vérbosszu ugyan él köztük de a gyilkos az áldozat házában van a legnagyobb biztonságban. Előfordult, hogy gyilkos évekig vendégeskedett az áldozat családjánál, mert a vendégszeretet mindennél fontosabb számukra és ez nagyobb biztonságot adott, mintha akárhol máshol bujkált volna. Az ilyen esetben azt hiszem nem is annyira a felebaráti szeretet, hanem a szabályok tisztelete dominál. Hiszen nem megbocsátásról van szó, nem arról hogy az agresszivitást kiüzték volna az életükből, hanem egy törvény betartásáról.

Egyébként ez az elválasztottság dolog egy bizonyos fokig szerintem is létezik. Hiszen a hivő másként él, mint a hitetlen, a keresztény másként, mint egy buddhista, egy zsarnok másként, mint egy rabszolga.
De a saját életvitel ellenére (mint ahogy a történeted szerinti ember is tette) is átsüthet az emberség, ha engedünk a szeretet parancsának - de legalábbis nem engedünk a felületes elfogultságnak. Ugy vélem a tiszteletlenség, a durvaság, az elfogultság, az irgalmatlanság legalább annyit árt annak aki adja, mint aki kapja.
Előzmény:
csakcsendbenn Creative Commons License 2004-11-04 09:21:22 562

"Kedves big4, én úgy vélem irgalmasságról beszélsz, amit itt senki nem vitat, hogy mindenki felé jár, ha közvetlen életveszélyben van, vagy alapvető dolgokra van szüksége bárkinek."

 

Alighanem big4 nem csak az irgalmasságról, hanem az irgalmatlanságról is beszél... Arról ti., amikor, a te szavaddal, 'kategóriák', elvek, skatulyák fontosabbá, dominánsabbá lesznek, mint a 'magatartás', legyen az szeretet, vagy irgalom.

 

"Azonban a szeretet ennél több. A "szeresd felebarátodat" pedig szerintem sem pusztán irgalmasságot jelent, hanem szeretetet."

 

Vagyis?:)

 

"A hittestvéri szeretet pedig szerintem csakis a hitben jelent elválasztottságot. A világi életben, a többi emberrel szerintem (mindenkivel!) tisztelettel és lehetőségeinkhez képest szeretettel kellene lenni."

 

Azt hiszem, ugyanazon akadok meg, mint bigi. Az elválasztottságon. Úgy gondolom, tökre mindegy, hogy hitben jelent-e elhatárolódást, vagy másban, de innen, a hajszálvékony választóvonalakról ered minden későbbi megkülönböztetés, háború.

 

Van 1 Wass Albert novella, Vitézék igazsága. Fontolgatom pár hete, hogy említsem nektek vagy sem, mert nem 'biblikus', hogy mondjam, nem az a nyelvezet, forrás, amit ti használtok, bár a lelke... az számomra elég biblikus. Na mindegy, a Bényei-vers után már csak megpróbálom.:) Ha nagyon nem illik nektek ide, dobjátok a feledőbe.

 

Szóval megérkezik a világháború Vitézékhez: egy amerikai 'gépmadár' esik a Béka-tóba, és kikecmereg belőle egy emberforma...

 

- Így néz ki a szerecseny, idösapám? - kockáztatta meg a gyerek suttogva.

- Én azt nem tudhatom - vallotta be az apja - mivelhogy szerecsenyt még világéletemben nem láttam. De bajba jutott embert láttam többet is és ez azok közé tartozik. Már pedig a bajba jutott emberen segíteni kell, ha szerecseny, ha nem, ez az igazság.

 

Beviszik, leápolják, befektetik a tiszta szobába. Igenám, de jönnek a németek, és Führerbeféhl alapján mindent a magukénak tekintenek. A gazda ezt tűri, hanem amikor bort parancsolnak a németek, megköti magát:

 

- Ha leül van bor. Ha nem ül le, nincs bor - nézett keményen a szeme közé András gazda.

- Mi? - értetlenkedett a németek őrmestere - megvan bor, vagy nem megvan?

- Vendég számára megvan, más számára nincs. Ez az igazság. - mondta ki Vitéz András a törvényt.

 

Másnap hajnalra a német szakasz minden mozdíthatót elhord, csak a részeg őrmestert hagyja ott, aki, mit ad Isten, az amerikai sebesült mellett tér magához, a tiszta szobában. Rögtön vinné is magával, mint hadifoglyot...

 

- Az én házamban nincs ellenség, csak vendég - mordult föl András gazda.

- Neked amerikánus katona vendég? - képedt el a német.

- Nekem mindenki vendég, akit a házamba beveszek.

...

- Hát akkor tudd meg azt, hogy az én házamban csak nekem van jussom háborút csinálni, ez az igazság! Aki pedig nem tartja tiszteletben ezt az igazságot, azt én úgy megsújtom ezzel a baltával, hogy menten hősi halottá változik. Ezt megérted-é?

 

Mielőtt azonban a német ezt megérthetné, kénytelen megérteni, merthogy bújni kell, jönnek az oroszok...

 

- Ne félj semmit - nyugtatta meg Vitéz András - az én házamban vagy. Ha én békét hagyok nekik, ők is békét hagynak nekem. Ez az igazság.

 

Valóban, oroszok el, csak egy sebesült muszka tér be a kúthoz. Sérült, hát ellátják. De megtalálja a németet, és ezek kishíján megölik egymást. András gazda vért izzad, hogy nyugton tartsa őket, végre is időlegesen elaltatja őket, a sebesült amerikai meg csak nevet, mint egy jólsikerült komédián...

Jönnek vissza az oroszok a sebesültjükért (a németet eldugják előlük a padláson), mivel alszik, ott hagyják békén, az amerikaival egyetemben. Reggel az orosz elmegy az övéihez, de csak azért, hogy mihamarabb visszajöjjenek - a németért... A németet közben András gazdáék útra bocsátják tisztességgel, - no ez aztán pontosan elég indok lesz arra, hogy nácibérencségért őt is, meg az asszonyt is, meg a házat is elpusztítsák...

András gazda utolsó szavaival még elküldi a fiát, keresse meg az elveszett igazságot.

 

Ferkó keresi. Az igazságot, ami még megvolt, amikor azt mondta az apja: "a bajbajutott emberen segíteni kell..." és amikor azt mondta: "vendég számára van bor, más számára nincs". Ott volt az igazság még akkor is, amikor épséggel szöktették ki a németet éjnek idején a házból. Amikor épségben távozhatott a sebesült muszka, meg az amerikánus. De aztán egyszerre csak vége lett az igazságnak. Ellopták, meggyilkolták, Isten tudja, mi történt vele.

...

Már járt a németnél, de a német hallani sem akart a Vitézék igazságáról. Őszerinte az nem igazság, hogy a Vitézék házában nem verték agyon az amerikánust és nem szúrták le a muszkát. Az amerikánusnál is volt azóta Ferkó, de az meg azt mondta, hogy Vitézéknek nem is lehetett igazságuk, mert nem gyilkolták meg a németet, tehát kollaboránsok voltak.

Így kallódik Ferkó ma is, egyiktől a másikig és keresi azt a bizonyos igazságot, ami az apjáé volt, de elveszett. ... keresi becsülettel, mert tudja, hogy valahol meg köll lennie. Tudja, hogy egy szép napon megkerül, csak keresni kell. Isten megsegíti azokat, akik az igazságot keresik.

Ezt még az apja mondta volt, utolsó sóhajával, ott, az égő ház előtt.

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!