"Kedves big4, én úgy vélem irgalmasságról beszélsz, amit itt senki nem vitat, hogy mindenki felé jár, ha közvetlen életveszélyben van, vagy alapvető dolgokra van szüksége bárkinek."
Alighanem big4 nem csak az irgalmasságról, hanem az irgalmatlanságról is beszél... Arról ti., amikor, a te szavaddal, 'kategóriák', elvek, skatulyák fontosabbá, dominánsabbá lesznek, mint a 'magatartás', legyen az szeretet, vagy irgalom.
"Azonban a szeretet ennél több. A "szeresd felebarátodat" pedig szerintem sem pusztán irgalmasságot jelent, hanem szeretetet."
Vagyis?:)
"A hittestvéri szeretet pedig szerintem csakis a hitben jelent elválasztottságot. A világi életben, a többi emberrel szerintem (mindenkivel!) tisztelettel és lehetőségeinkhez képest szeretettel kellene lenni."
Azt hiszem, ugyanazon akadok meg, mint bigi. Az elválasztottságon. Úgy gondolom, tökre mindegy, hogy hitben jelent-e elhatárolódást, vagy másban, de innen, a hajszálvékony választóvonalakról ered minden későbbi megkülönböztetés, háború.
Van 1 Wass Albert novella, Vitézék igazsága. Fontolgatom pár hete, hogy említsem nektek vagy sem, mert nem 'biblikus', hogy mondjam, nem az a nyelvezet, forrás, amit ti használtok, bár a lelke... az számomra elég biblikus. Na mindegy, a Bényei-vers után már csak megpróbálom.:) Ha nagyon nem illik nektek ide, dobjátok a feledőbe.
Szóval megérkezik a világháború Vitézékhez: egy amerikai 'gépmadár' esik a Béka-tóba, és kikecmereg belőle egy emberforma...
- Így néz ki a szerecseny, idösapám? - kockáztatta meg a gyerek suttogva.
- Én azt nem tudhatom - vallotta be az apja - mivelhogy szerecsenyt még világéletemben nem láttam. De bajba jutott embert láttam többet is és ez azok közé tartozik. Már pedig a bajba jutott emberen segíteni kell, ha szerecseny, ha nem, ez az igazság.
Beviszik, leápolják, befektetik a tiszta szobába. Igenám, de jönnek a németek, és Führerbeféhl alapján mindent a magukénak tekintenek. A gazda ezt tűri, hanem amikor bort parancsolnak a németek, megköti magát:
- Ha leül van bor. Ha nem ül le, nincs bor - nézett keményen a szeme közé András gazda.
- Mi? - értetlenkedett a németek őrmestere - megvan bor, vagy nem megvan?
- Vendég számára megvan, más számára nincs. Ez az igazság. - mondta ki Vitéz András a törvényt.
Másnap hajnalra a német szakasz minden mozdíthatót elhord, csak a részeg őrmestert hagyja ott, aki, mit ad Isten, az amerikai sebesült mellett tér magához, a tiszta szobában. Rögtön vinné is magával, mint hadifoglyot...
- Az én házamban nincs ellenség, csak vendég - mordult föl András gazda.
- Neked amerikánus katona vendég? - képedt el a német.
- Nekem mindenki vendég, akit a házamba beveszek.
...
- Hát akkor tudd meg azt, hogy az én házamban csak nekem van jussom háborút csinálni, ez az igazság! Aki pedig nem tartja tiszteletben ezt az igazságot, azt én úgy megsújtom ezzel a baltával, hogy menten hősi halottá változik. Ezt megérted-é?
Mielőtt azonban a német ezt megérthetné, kénytelen megérteni, merthogy bújni kell, jönnek az oroszok...
- Ne félj semmit - nyugtatta meg Vitéz András - az én házamban vagy. Ha én békét hagyok nekik, ők is békét hagynak nekem. Ez az igazság.
Valóban, oroszok el, csak egy sebesült muszka tér be a kúthoz. Sérült, hát ellátják. De megtalálja a németet, és ezek kishíján megölik egymást. András gazda vért izzad, hogy nyugton tartsa őket, végre is időlegesen elaltatja őket, a sebesült amerikai meg csak nevet, mint egy jólsikerült komédián...
Jönnek vissza az oroszok a sebesültjükért (a németet eldugják előlük a padláson), mivel alszik, ott hagyják békén, az amerikaival egyetemben. Reggel az orosz elmegy az övéihez, de csak azért, hogy mihamarabb visszajöjjenek - a németért... A németet közben András gazdáék útra bocsátják tisztességgel, - no ez aztán pontosan elég indok lesz arra, hogy nácibérencségért őt is, meg az asszonyt is, meg a házat is elpusztítsák...
András gazda utolsó szavaival még elküldi a fiát, keresse meg az elveszett igazságot.
Ferkó keresi. Az igazságot, ami még megvolt, amikor azt mondta az apja: "a bajbajutott emberen segíteni kell..." és amikor azt mondta: "vendég számára van bor, más számára nincs". Ott volt az igazság még akkor is, amikor épséggel szöktették ki a németet éjnek idején a házból. Amikor épségben távozhatott a sebesült muszka, meg az amerikánus. De aztán egyszerre csak vége lett az igazságnak. Ellopták, meggyilkolták, Isten tudja, mi történt vele.
...
Már járt a németnél, de a német hallani sem akart a Vitézék igazságáról. Őszerinte az nem igazság, hogy a Vitézék házában nem verték agyon az amerikánust és nem szúrták le a muszkát. Az amerikánusnál is volt azóta Ferkó, de az meg azt mondta, hogy Vitézéknek nem is lehetett igazságuk, mert nem gyilkolták meg a németet, tehát kollaboránsok voltak.
Így kallódik Ferkó ma is, egyiktől a másikig és keresi azt a bizonyos igazságot, ami az apjáé volt, de elveszett. ... keresi becsülettel, mert tudja, hogy valahol meg köll lennie. Tudja, hogy egy szép napon megkerül, csak keresni kell. Isten megsegíti azokat, akik az igazságot keresik.
Ezt még az apja mondta volt, utolsó sóhajával, ott, az égő ház előtt. |
